Kossányi Béla (1894–1968) történész, levéltáros

Az egykori Zólyom vármegyei bányavárosban, Libetbányán született 1894-ben. 1915-ben végzett és szerzett bölcsészdoktori oklevelet a Budapesti Tudományegyetemen. Ezt követően katonai szolgálatot teljesített, majd leszerelése után két és fél éves tanári munka után 1922-ben került az Országos Levéltárba mint allevéltárnok. Ettől kezdve, tehát nem egészen 28 éves korától, nyugállományba vonulásáig itt dolgozott. 1923-ban országos levéltárnok, 1935-ben országos főlevéltárnok, 1944-ben országos levéltári igazgató lett, majd 1942-től 1949-ig a főigazgató állandó helyetteseként működött. 1949 januárjától április végéig, amikor Jánossy Dénes főigazgatót hamis vádak alapján perbe fogták, ő látta el az Országos Levéltár vezetői feladatait. 1949-től 1950-ig, nyugdíjazásáig osztályvezetőként dolgozott. Kossányi Béla a levéltári munka szervezésében, a levéltári ügyvitel irányításában, a nemzetközi kapcsolatok építésében és ápolásában végzett kiemelkedő tevékenységet. A Magyar Történelmi Társulat titkári (1937–1943), majd főtitkári (1943–46) tisztségét is betöltötte.

Főbb művei:   

Az úzok és kománok történetéhez a XI-XII. században (Századok, 53. (1924) 1–6. sz.)
Polonais et Hongrois (Paris, 1930.)