„Pörbe szállt a’ Föld az Éggel a’ dicső halott felett” – 200 éve hunyt el Festetics György

2019.04.02.
Ezen a héten a Georgikont és a csurgói református gimnáziumot alapító, a Helikon ünnepségeket életre hívó, művészetpártoló, mecénás Festetics Györgyre emlékezünk rovatunkban halálának 200. évfordulója alkalmából.

A’ midőn Gróf Festetics György életének vége lett,

’S bár ha földbe megy, porrá lesz teste, minthogy föld neme,

Számos századon keresztül fog ragyogni érdeme!

Idézet Pálóczi Horváth Ádám Gróf Festetics György halálára című verséből

(MNL OL, Családi levéltárak, A Festetics család keszthelyi levéltára, Festetics család, Festetics I. György irata (P 246), 2/b. tétel, No. 12.)

 

Festetics György gróf (1755–1819) már 1818 tavaszától egészségügyi problémákkal küzdött. Feleségét, Sallér Juditot erről az 1818. március 27-én írt levelében a következőképpen tájékoztatta: „hogy előleges tudakozás végett Szombathelyre felrándulnék ingadozó egészségemnek törődöttsége, szüntelen való változása ezt nékem lehetetlenné teszi, mert még a szobából is alig bátorkodom kilépni”. Az idősödő főúr állapota időközben tovább romolhatott, mert a korabeli sajtóból – A Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1819. március 10-i számából – már arról értesülhetett az olvasó, hogy Festetics gróf „február utolsó hetében alsó részeinek a gutaütés által teljes elgyengülése miatt ágyban fekvő beteg lett.”  Néhány hét múlva pedig bekövetkezett a tragédia, a gróf befejezte földi pályafutását. Perger Ferenc keszthelyi könyvnyomtató megrendelést kapott, hogy Sallér Judit nevében készítsen 500 darab magyar nyelvű levélhíradást, 300 német nyelvű gyászjelentést a fia, Festetics László (1785–1846) nevében, továbbá 1200 darab magyar és német nyelvű, a család nevében kiadandó partecédulát.

Partecédula (Partezettel)

Az osztrák szóhasználatban és így az Osztrák-Magyar Monarchiában is elterjedt fogalom, amely a francia „faire part”, illetőleg „donner part” kifejezésből származik (közölni, hírt adni): családi eseményekről szóló híradás, legtöbbször a gyászjelentést  értjük alatta. Napjainkban a gyászjelentéseket a közgyűjtemények darabszinten feldolgozzák, sőt digitalizálják a családi levéltárak gyűjteményeit vagy lehetőség szerint a teljes gyűjteményt a családkutatást segítő egyesületek.



A gyászoló család ezekben a gyászjelentésekben tudatta az arra érdemesültekkel, hogy Festetics György gróf 1819. április 2-án reggel 9 és 10 óra között, életének 65. évében Keszthelyen elhunyt, a február 19-én kapott agyvérzést – a gyászlevelekben a betegség korabeli elnevezését: „szél által megüttetvén” használták – követő hathetes, türelemmel viselt betegség után. A megboldogultat a Festetics László gróf által építendő családi kripta elkészültéig a keszthelyi Plébániatemplomban lévő sírboltban április 14-én helyezték örök nyugalomra.

 

 

 

 

Festetics György elhunytáról hírt adó gyászjelentés
Jelzet: MNL OL, Családi levéltárak, A Festetics család keszthelyi levéltára, Festetics család, Festetics I. György irata (P 246), 10. tétel, No. 4. Festetics I. György német nyelvű gyászjelentése

 

A családot valószínűleg nem érte váratlanul a gróf halála, hiszen az – súlyos állapota miatt – bármelyik percben beállhatott. Éppen ezért már korábban megkezdték az ilyenkor szokásos előkészületeket. Szükség is volt a hatékony intézkedésekre, mivel a halál bekövetkezte és a temetés időpontja igen közel esett egymáshoz. Az MNL OL őrizetében lévő családi levéltárukban, Festetics György személyi iratanyagában fennmaradt Gyász Rendelések és Levelezések Protocolluma című füzet tartalmazza a tárgyban László grófnak az 1819. április 1. és 12. között kiadott utasításait. Az 5 főfejezetre tagolódó, s azon belül pontokba foglalt szöveg aprólékosan szabályozta a temetés részleteit: kitért a temetésen megjelenő udvari személyzet (tisztek cselédek, hajdúk) által viselendő ruházatra, előírta, hogy a huszárok kardját és sarkantyúját fekete posztóval vonják be, osszák ki a fejfedőkre és a karszalagnak szánt fátylakat. Kijelölte a holttest mellett éjjel-nappal virrasztókat és őrt álló személyeket, és megszabta a viseletüket. Részletesen rendelkezett a halottaskocsi és a lovak alkalomhoz illő előkészítéséről, a halottat utolsó útjára kísérő temetési menetben vonulók sorrendjéről, a szertartás helyszínéül kijelölt templom díszítéséről és természetesen a halotti címerekről.

Festetics László már az április elsején keltezett utasításában arra kérte Decsy számtartót, hogy a Bécsben hátrahagyott dolgokat minél előbb küldesse Keszthelyre, s különösen ügyeljen a címerek bepakolására. A halotti címerek a gyászszertartások nélkülözhetetlen és igen fontos kellékei voltak. Ezek tájékoztatást nyújtottak az elhunyt személyéről, és a szertartás díszítőelemeinek számítottak. A selyem és papír halotti címereket illetően a gróf április 5-i rendelkezésében erélyesen megparancsolta a bécsi, soproni és sági ügyvivőknek (ágenseknek), hogy „jelesen a címerek, mivel azokra mindennap szükség van, mihelyt készen lesznek, tüstént küldessenek le.” A Bécsben készíttetett halotti címerek csak pár nappal a temetés időpontja előtt érkeztek meg. Felőlük a következő rendelést tette: „A czímerek tafotára festve a kastély béli vendégeknek szobáikba, még minek előtte a temetés kezdődne, Moiser Actuarius által osztassanak ki lista szerént; a többi selyemre festettek a többi előbbkelő (sic) vendégeknek, a papirosra festett czímerek többnyire az előkelőbb vendégeknek a temetés előtt osztassanak ki, azokon kívül értődik, melyek a koporsóra, szekérre, templomba szükségesek lesznek. Az udvari gyászt viselő tisztek /:Haus officerek:/ kik a temetéssel mennek, fáklyát vigyenek és a fáklyán czímert.”

Bár a pontos számokat nem ismerjük, joggal feltételezhetjük, hogy több száz példány készült a különböző anyagú címerekből, már csak a nagyszámú gyászoló miatt is; mindezek ellenére csak egyetlen papír változat maradt meg belőlük Festetics György iratai között, mivel a többit szétosztották a résztvevők között. A 72x56,5 cm méretű, két vízjelet is tartalmazó, feketével keretezett papír közepére nyomtatták a címerképet, majd ezt követően – a heraldikai jelölések szem előtt tartásával – temperával festették meg. A címerképet latin nyelvű feliratok fogják közre, felül Festetics György neve és tisztségei, alul pedig születésének kelte és helye, valamint halálozásának dátuma és helye szerepel, feketével nyomtatott egyszerű, minden díszítőelemet nélkülöző egyenes betűkkel. Összességében a halotti címer igen puritán és mértéktartó, mint amilyen az öreg Festetics maga is volt életében. Különösen szembetűnő a címerkompozíció egyszerűsége az 1772. évi grófi diploma címerábrájának ismeretében. A grófi rangot Mária Terézia adományozta Festetics Pál udvari kamarai alelnöknek, s általa gyermekeinek, köztük az akkor még alig 17 esztendős Györgynek. A rangemelést (címerképpel együtt) bemásolták a Királyi Könyvekbe (MNL OL, Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii (A 57), 49. köt. 172–174. oldal), a családi levéltárban pedig fennmaradt az eredeti rangelemelési és címert megerősítő oklevél. Megjegyezzük, hogy a tehetségesebb címerfestőnek köszönhetően az eredeti oklevélen lévő címerábra sokkal mívesebbre sikeredett a Királyi Könyvben rögzített példánynál, a halotti címeren lévő azonban a korabeli nyomdatechnika következtében még ez utóbbihoz képest is jóval egyszerűbbnek tűnik. Meglehet, hogy ez csupán a 19. századi halotti címerek divatstílusában beállott változást tükrözte, és csak maliciózus feltételezés, hogy netán az egyébként már évek óta tőle különélő özvegy – aki betegségére való hivatkozással a temetésre sem ment el – vagy fia, László garasoskodása eredményezte a gyengébb minőséget.

Festetics I. György halotti címere
Jelzet: MNL OL, Családi levéltárak, A Festetics család keszthelyi levéltára, Festetics család, Fényképek (P 240), 3. tétel, No. 1.
 

A címereket egymás mellé téve azonnal szembeötlenek a különbségek. A szolid és visszafogott halotti címer ráadásul még pontatlan is, s ez utóbbi jelenti a nagyobb mulasztást. A halotti címer ugyanis nem egy új címer volt, amit az elhunyt halála alkalmából kapott, hanem az életében használt címert kellett újra megfestetni. A nyomdász az egyes heraldikai mázakat grafikus szimbólumokkal (pontokkal, vonalakkal) jelenítette meg, ezeknek megfelelően festették ki a halotti címert. Festetics György címerénél azonban az 1772-es adománytól eltérően a pajzsbeli oroszlánok kardja keresztezi egymást. Heraldikai szempontból viszont nagyobb különbség, hogy míg a sisaktakaró az eredeti címeradományban kék-arany, a halotti címerben viszont ezüst-vörös. A nyomdász annyiban marasztalható el, hogy nem a heraldika szabályait, hanem a megrendelőtől kapott utasításokat követte, aki feltehetőleg a sietség miatt nem a használatban lévő címert adta át a készítőnek.

A Festetics család 1772. évi grófi diplomája

 

Címerleírás: Álló, csücskös talpú pajzs alsó részén lebegő aranykoronán szemközt ágaskodó, vörös nyelvű kettős farkú két arany oroszlán, a jobboldali bal, a bal oldali jobb első mancsával aranymarkolatú, ezüst pengéjű egyenes kardot tart, a kardok pengéi egy V betűt formáznak. A pajzsot 9 ágú grófi korona fedi, amelyen sodrott arany nyakláncon lógó medállal díszített arany rostélyú, bíborszínnel bélelt, koronás nyílt sisak látható. A sisak koronájának tetején az éberséget szimbolizáló, felemelt jobb lábában követ tartó daru áll. A sisak ormának két oldaláról kék és arany takarók omlanak alá.

Jelzet: MNL OL, Családi levéltárak, A Festetics család keszthelyi levéltára, Gersei Pethő család (P 235), Memorabilia  No. 91.

Festetics György halotti címere (részlet)
 

Címerleírás: Csücskös talpú pajzs kék mezejében 5 ágú aranykorona két-két külső ágán támaszkodó két szembeforduló, ágaskodó, nyelvét kiöltő, egyfarkú arany oroszlán látszik, amelyek mindkét mellső mancsukkal 1-1 aranymarkolatú, ezüst pengéjű, egymást keresztező egyenes kardot tartanak. A pajzson 9 ágú, vízszintesen fektetett, kék és vörös ovális drágakövekkel díszített grófi korona van elhelyezve, efölött vörössel bélelt nyílt sisak, s ezen arany korona, amelyen felemelt jobb lábában követ tartó természetes színű daru áll. A sisaktakaró bélése vörös, külseje ezüst.

A pajzs mögött címersátorként egy szétnyitott, de két fejjel és két farokkal rendelkező, négy manccsal ábrázolt oroszlánbőr terül szét, a farkak alul vízszintesen fektetett nyolcasként háromszor keresztezik egymást.

Jelzet: MNL OL, Családi levéltárak, A Festetics család keszthelyi levéltára, Festetics család, Fényképek (P 240), 3. tétel, No. 1.

 

Reméljük, hogy írásunkkal nem zavartuk meg Festetics „Nagy” György örök álmát, akinek porhüvelyét máig a keszthelyi Fő téri Plébániatemplom sírboltja rejti, tekintve, hogy Festetics László a családi kripta építésére tett ígéretét nem váltotta be.
 

Továbbra is nyugodjék békében!

 

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)

Utolsó frissítés:

2019.04.16.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges