Jelenlegi hely

Orth György emlékezete

55 éve halt meg Orth György, „minden idők legjobb magyar labdarúgója”
2017.07.17.
Idén 55 éve, hogy meghalt Orth György, mindenki „Orth Gyurija”. Orth az 1920-as években az ország és az MTK labdarúgócsapatának ünnepelt sztárja volt.

Valószínűleg ő lehetett Magyarország egyik első sportcelebritása, ahogy akkor mondták: sportprimadonnája. Aktív társasági életet élt, a sajtóban gyakran jelentek meg róla cikkek, színésznő-feleségei voltak, szerette az elegáns ruhákat, saját autója is volt. Orthról többen is úgy tartották, hogy korának legjobbja, sőt, egyenesen minden idők legjobb magyar labdarúgója volt. Ez utóbbi kép kialakításában komoly szerepe lehetett Barcs Sándornak, aki az 1950–1970-es években MLSz-elnök, valamint FIFA- és UEFA-alelnök és egy ideig ez utóbbinak megbízott elnöke is volt. Barcs Puskással összevetve a sokoldalú Orthot találta jobb játékosnak, és ezt több fórumon is hangoztatta, így például az Alberttől Zsákig című kötet előszavában is. Orth György nevéhez napjainkban is ezeket a jelzőket fűzik, noha ma már aligha él olyan ember, aki látta őt játszani, és emlékezhet is a játékára (Orthról filmfelvétel csak minimális mennyiségben maradt fenn).

Orth György már játékos korában bekerült a kánonba – minden bizonnyal teljes joggal, hiszen a kortárs beszámolók is (külföldön is) egyöntetűen szuperlatívuszokban írtak róla. Neve a médiában is etalon lett, immár egy évszázada, hogy rendre felbukkan újságok hasábjain, illetve az utóbbi években internetes oldalakon. Azonban nemcsak írott médiumok, de emlékművek is emlékeztetik az embert Orth Györgyre. Jelen írás – amely a szerző reményei szerint nem csak egy újabb emlékeztető, de új összefüggéseket és ismereteket is bemutat – ez utóbbiakat veszi röviden sorba, kiemelten foglalkozva Orth mellszobrának „történetével”, levéltári dokumentummal is illusztrálva azt.

 

Az ismeretlen Orth György

Orth neve ugyan nagyon ismert, élete azonban annál kevésbé. Valójában a három évtizedet (életének második felét) külföldön töltő Orth Györgyről alig tudunk valamit, az életét ismertető rövid cikkek többnyire ugyanazt a néhány, bizonytalan (vagy egyenesen téves) adatot ismétlik az aktív sportolói karrierjét követő időszakról.

Az 1901-ben született Orth György 16 évesen lett válogatott, csapatával, az MTK-val sorra nyerte a bajnokságokat, míg 1925-ben súlyos térdsérülést nem szerzett. A sérülésből soha nem épült fel teljesen, és noha évekig játszott még (válogatottként is), kortársai szerint a pályán már csak árnyéka volt korábbi önmagának. 1930-ban hagyta el Magyarországot, ahova már csak rövidebb időre tért vissza (erre is csak az 1930-as években került sor, néhány hónapra, illetve hétre). Orth külföldön sportoktatóként/edzőként/szövetségi kapitányként dolgozott Chilében, Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Argentínában, Mexikóban, Kolumbiában, Peruban és végül Portugáliában. Portóban halt meg 1962-ben.

Mindezidáig két komolyabb munka született Orth Györgyről, mindkettő sok évtizeddel ezelőtti, és mindkettő Orth magyarországi életére fókuszál. Az egyik (Fekete Pál műve) egy regényes – de Orth környezetéből származókkal készített riportokon alapuló – életrajz, a másik (Hámori Tibor könyve) pedig egy olyan riportkönyv, amelyben a szerző minden forrását pontosan idézi ugyan, de az állítások valóságtartalmát már nem ellenőrizte.

Az Orth által trenírozott szövetségekhez, illetőleg klubokhoz nyilván könnyen hozzá lehet kötni az adott évben elért eredményeket, de ezzel érdemben nem tudunk meg többet Orth személyéről és világáról. Arról az Orth Györgyről, aki az eddig előkerült források szerint sokáig motivációs- és identitásproblémákkal is küszködött (családjáról is új narratívát konstruált), és akiről más és más személyes emlékeket őriztek meg – és azokat adott esetben tovább is hagyományozták – barátai itthon és külföldön.

FELHÍVÁS

Amennyiben van az Ön birtokában Orth Györgytől származó levél, fénykép, egyéb dokumentum, vagy van róla valamilyen családi emléke, és azt egy életrajzi kutatás rendelkezésére bocsátaná, akkor vegye fel a kapcsolatot a cikk szerzőjével, Balogh János Mátyással, a Magyar Nemzeti Levéltár történész-főlevéltárosával: balogh.janos@mnl.gov.hu

 

Orth György elsőként megalkotott fizikai emlékműve maga a sírja, síremléke, amelyet utolsó klubja, az FC Porto állított. A sírkövön Orth osztrák feleségének portugál nyelvű búcsúüzenete olvasható: „Gyuri – vivo para te recordar – Anny” (magyarul: „Gyuri, azért élek, hogy rád emlékezzek. Anny”). A házaspárnak gyermeke nem született, az özvegy (aki később ismét férjhez ment) több mint három évtizeddel később halt meg. A sírkő mögötti részen a portugál klub nemcsak elhunyt edzőjének, de önmagának is emléket állított a felirattal: „A Gyõrgy [sic] Orth – 1901/1962 – o futebol – por iniciativa de Futebol Clube de Porto” (magyarul: „Orth Györgynek /1901–1962/ – a labdarúgás. Az FC Porto kezdeményezésére”). Az impozáns sír Portóban, a paranhos-i temetőben található, az emlékmű 1963-ra már bizonyosan elkészült. A síremlék (amelynek hátsó traktátusát időközben kissé „eltolták”, és urnafalat építettek melléje) viszonylag ismert, olykor magyarok is látogatják. Az elmúlt évtizedekben többször is felmerült, hogy Magyarországra hozzák Orth György hamvait.

 

Orth György sírjának – Fekete Pál 1963-as könyvében is közölt – fényképe, 1962/1963 (Porto, Cemitério de Paranhos).
Fotó: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum Fotóarchívuma

 

Orth György sírja 2017 májusában (Porto, Cemitério de Paranhos)
Fotó: Németh Anna

 

Hat évvel Orth halála után, 1968-ban a 80 éves jubileumát ünneplő MTK-nál is felmerült Orth György emlékének fizikai megörökítése, szobor formájában (állítólag amerikai magyarok is gyűjtést indítottak a költségeinek fedezésére): „egyesületünk alapításának 80. évfordulóján Orth György szobrának felállításával nem csak minden idők legnagyobb játékosának kívánunk emléket állítani, hanem személyén keresztül egyesületünk és a magyar labdarúgás valamennyi nagy egyéniségének is.” (Népsport, 1968. augusztus 8., 2.)

Orth szobrának megalkotására az MTK-szurkoló Csorba Gézát (1891–1974), a neves, Kossuth-díjas szobrászművészt kérte fel a klub elnöksége. „A szobrot széles kockakő-talapzaton 2,40 méter nagyságban képzeltem el. Egész alakos szobor lesz, s Orthot úgy ábrázolja majd, ahogy száz és száz mérkőzésen, mint középcsatár a kezdőpontnál állt, készen arra, hogy sípjelre elindítsa a labdát. Az alak magától értetődően mezben lesz, lába előtt a labdával és Orth jellegzetes testtartása érvényesülne a bronzalakban is: két karját mindig keresztbe fonta, még akkor is, amikor ült. Így örökítette meg számos fénykép és így állt kezdés előtt a pálya közepén is. És a szoborban nemcsak a rendkívüli játékintelligenciájú labdarúgót igyekszem megörökíteni, hanem a nagy tudású művelt embert is.” – nyilatkozta a művész 1968 nyarán (Labdarúgás, 1968. augusztus, 8.).

 

Orth György híres, több példányban is fennmaradt, jellegzetes testtartását megörökítő fényképe
Fotó: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum Fotóarchívuma

 

Azt is elmondta a szobrász – aki egyébként hallott egy állítólagos dél-amerikai (chilei vagy perui) Orth szobor meglétéről –, hogy ismeretei szerint ez lesz Magyarországon az első személyi szobor sportolóról. Csorba a szobor elhelyezéséről vitában állt a megrendelő klubbal, az MTK elnöksége ugyanis a pálya területén akarta elhelyezni az alkotást, míg a művész alkalmasabbnak tartotta a pálya bejárata előtti kis ligetet, mert „akkor nem zárt területen lenne az emlékmű, hanem köztéri szobor lenne, dokumentálva azt, hogy Orth mindenkié volt, – s lássák azok is, akik nem jutnak be a pálya területére”. A Népsportnak is hasonlót nyilatkozott: „hasznosabb lenne, ha az MTK-pálya helyett ott állítanák talpazatára, ahol kevésbé ismerik, ahol csak annyit tudnak róla, hogy minden idők egyik legjobb labdarúgója!” (Népsport, 1968. augusztus 10., 5.). Csorba számos vázlatot készített, képek, rajzok segítségével próbálta felidézni Orthot, aki egyébként – legalábbis a művész emlékei szerint – személyes jó barátja volt, és akiről már az 1920-as években készített rajzot.

Csorba Géza Orth-szobra azonban végül nem készült el. Barcs Sándor emlékei szerint a művész elkezdte ugyan készíteni a szobrot, de (formális?) megrendelés hiányában csak egy kisplasztikáig jutott el, „ez viszont gyönyörű alkotás, hűen visszaadja a legendás futballista alakját, sőt, speciális mozgását is”. (Népsport, 1977. január 10., 2.).

Évekkel később az MTK – akkori nevén MTK VM – vezetősége állítólag hiába nyomozott az 1974-ben elhunyt Csorba hagyatékában, nem találtak vázlatokat sem. (Az Orth-szobor iránti érdeklődés felkeltésében szerepe lehetett Hámori Tibor sokrészes, a Népsport oldalain 1976 végén és 1977 elején megjelenő, Orth nyomait követő cikksorozatának – e cikkek adták végül az 1985-ben megjelenő Régi gólok, edzősorsok című kötet első felét). Az MTK végül Grantner Jenő (1907–1983) szobrászművészt bízta meg egy mellszobor elkészítésével 1978 tavaszára.

 

Az építési szerződés szövege (1978. március 7.) és a szoborterv
Jelzet: MNL OL-XXIX-I-43 – (Vállalatok. Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat) –1978. tétel. Grantner Jenő, Orth György mellszobor, MTK stadion, Hungária körút (irattári sorszáma: 13-0031)

 

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1978. január 27-én fogadta el Grantner agyagmodelljét, a művész tiszteletdíját 22 ezer forintban határozták meg. A szobrot és a hozzátartozó mészkő posztamenst (vagyis piedesztált, oszlopszéket) magát a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat készítette, szállította és állította fel 61 ezer forintért (a munka formális megbízója az egyesület intézményfenntartója volt). A 85 kilós bronz mellszobor – amelyet Grantner 1978. április 13-án vett át a stadionban – az MTK-stadion Hungária körúti oldalán, a maratoni (másképpen olimpiai) kapu és az akkor újonnan kialakított, körúti tornacsarnok közötti részen kapott helyett betontalapzaton. A mellszobrot 1978. május 6-án leplezték le egy MTK–Bayern München mérkőzés előtt. Előbb Merényi Andor, a labdarúgószakosztály elnöke mondott méltató beszédet, majd a két csapatkapitány, Borsó János és Gerd Müller koszorúzta meg Orth emlékművét.

 

Gerd Müller (b) és Borsó János (j) Orth mellszobrának megkoszorúzása előtt, 1978. május 6.
Fotó: Labdarúgás, 1978. június–július, 5.

 

Orth György nagy világjáró volt, és ebben a mellszobra is követte – még ha kisebb léptékben is. A szobor eredetileg magányosan állt a kicsiny, focikapu mögötti, lejtős, ülőhelyek nélküli lelátón. Ezen a félreeső helyen maradt is egészen 2013 decemberéig – az utolsó időszakban szemetes konténer és bokrok takarásában (a 2012-ben készült képeket lásd itt). 2013 decemberében azután a főtribün alá, a szurkolói kerengőre helyezték Orth György emlékművét – Hidegkuti Nándor nem sokkal korábban leleplezett mellszobra mellé. Orth időközben teljesen megfeketedett mellszobrát alaposan megtisztították, és ekkor új, alacsonyabb talapzatra tették (nyilván azért, hogy ne legyen magasabb, mint a jóval kisebb méretű Hidegkuti-mellszobor). Csak egy évig állt itt, a stadion bontásakor Orth mellszobrát is leszerelték.

 

Orth György mellszobrát leszerelik a stadion bontása előtt 2014 decemberében
Fotó: MTK Budapest

 

A régi stadion bontása és az új stadion építése idején raktárba került a mellszobor. Az új létesítményben a VIP-teremnek a pályára néző üvegfalához, a játékoskijáró fölé helyezték Orth emlékművét.

 

Orth György mellszobra az Új Hidegkúti Nándor Stadion VIP-termében, üvegfal mögött (a közelebbi mellszobor a kép jobb oldalán)
Fotó: Szily László

 

E cikk megjelenésének időpontjában azonban már nincs itt a mellszobor, vidéken restaurálják; újabb (talán végső) állomáshelye a közeljövőben a stadionnál kialakítandó szoborkert lesz. Orth-mellszobra egyébként különös becsben áll klubnál, a Baráti Körnél és a szurkolók körében, hagyományosan minden évben megkoszorúzzák az első hazai mérkőzés előtt.

Nem igazán ismert, hogy Orthnak emléktáblája is van Budapesten. Orth György középiskolai tanulmányait a Vas utcai felső kereskedelmi iskolában (a mai Széchenyi István Kereskedelmi Szakgimnáziumban) végezte 1915 és 1918 között. Az Orth-cikksorozaton dolgozó Hámori Tibor újságíró 1976-os (vagy valamivel korábbi) látogatásakor már nem, illetve még nem voltak tisztában azzal, ki járt korábban hozzájuk. Talán igyekeztek minél hamarabb elfelejteni Orth osztályát, amely – legalábbis a tanárok szemében – az iskola szégyene volt, különösen az 1917–1918-as tanévre romlott meg az osztály és a tanári kar viszonya. Az év végén a diákok nagy része bukott – köztük Orth is –, az egyik több tárgyból is megbukott diák pedig az év végi értékelést követő napon bottal akarta megverni az őt megbuktató tanárt. Hámori Tibor látogatását követően, az Orth-kultusz ismételt fellángolásának hatására került sor az emléktábla felavatására az iskola épületében.

 

Orth György emléktáblája középiskolai tanulmányai színhelyén (Budapest, VIII. kerület, Vas utca 9–11.)
Fotó: Fiziker Róbert

 

Orth György 55 éve halott, leszármazottai nincsenek. Utoljára 79 évvel ezelőtt, 1938 nyarán járt Magyarországon, és leginkább már csak külföldön élnek olyanok, akik találkoztak vele és személyes emlékük is van róla. Tehát akik „ismerik” Orth Györgyöt, azoknak túlnyomó többsége a családi, illetve a fentebb vázlatosan bemutatott, részben mesterségesen is fenntartott kollektív emlékezet révén tehetik ezt.

Itt érdemes megjegyezni, hogy 1994-től néhány évig Orth György-díjnak nevezték az MLSz által évente átadott legjobb játékosi, legjobb edzői, legjobb játékvezetői, valamint életmű-elismeréseket, majd 2000-ben Orthról nevezték el a magyar futball újjáépítésének állami programját.

Az MTK mint nagy múltú egyesület abban a szerencsés helyzetben van, hogy saját tradíciójából vehet arculati elemeket, valamint építhet és ápolhat közösség-összetartó funkcióval is bíró emlékműveket – ebben kiemelt, de nem kizárólagos helye van Orth György emlékének is: Orthtal kezdődött a klubnál (és az országban) a szoborállítások sora, sőt, egy időben azt is tervezték, hogy az akkor még csak Hungária körúti stadion nevet viselő létesítményt róla nevezzék el. Orth emlékének némiképpen háttérbe szorulását az is jelzi, hogy nevét a sportegyesület fizikai és szellemi környezetében nem őrzi sem közterület, sem intézmény, sem létesítmény – ellentétben a szintén szoborral rendelkező Hidegkuti Nándorral, Sándor Károllyal és Brüll Alfréddel.

 

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönettel tartozom Fiziker Róbertnek, Németh Annának, Szabó Attilának, Szegő Tibornak és Szily Lászlónak.

Orth György osztrák családjának, valamint chilei barátai leszármazottjainak a kutatáshoz nyújtott eddigi segítséget ezúton is külön köszönöm.

Vielen Dank, Herr Kurt und Herr Wolfgang!

¡Muchas gracias Señora Margarita y Señor Józsi!

 

Iratfotók: Czikkely Tibor (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)

 

Ajánlott irodalom:

Fekete Pál: Orth és társai. Budapest, 1963.

Hámori Tibor: Régi gólok, edzősorsok. Orth György nyomában. Guttmann Béla emlékei. Budapest, 1985.

Utolsó frissítés:

2017.07.26.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges