Mikor, hogyan és miről ülésezett a Hétszemélyes Tábla a 18. században?
Az 1723. évi országgyűlésen elfogadott XXV. törvénycikknek megfelelően a Magyar Királyi Kúriát, a Magyar Királyság legfőbb ítélőszékét alapjaiban szervezték át. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a korábban időlegesen, rendszertelenül összeülő testület rendszeresen működő, bár a szokásos évi törvényszüneteket betartó bírósággá vált, székhelye Pestre került. A Királyi Kúria a 18. században két részből állt: a Királyi Ítélőtáblából (röviden Királyi Tábla), amely egy vegyes fokú bíróság volt. Itt első fokon is indíthattak pereket, de fellebbezett pereket is tárgyalt. A fellebbezett perek a királyság négy kerületében újonnan felállított elsőfokú bíróságokról: a négy kerületi ítélőtábláról (a Dunántúli, Dunáninneni, Tiszántúl és Tiszáninneni) vagy a Báni Tábláról kerülhettek a Királyi Tábla elé.
A Curia utcai emléktábla
(Forrás)
Másik táblája a Hétszemélyes Tábla volt, amely a nádor (királyi helytartó) ítélőszékéből alakult ki, és tisztán fellebbviteli fórum volt. Itt tehát peres ügyeket nem indítottak, csak panasz, ellenvetés, „fellebbezés” esetén tárgyalták újra a peres ügyeket. A Hétszemélyes Táblának, ahogy a neve is mutatja, kezdetben az elnökön kívül hat jogértő ülnöke volt (1715:XXIV. törvénycikk). Az ülnökök számát 1723-ban nyolccal bővítették (1723:XXIV. törvénycikk), majd 1741-ben további négy személlyel növelték (1741:XXIV. törvénycikk). Az évente megjelenő kalendáriumok sematizmus mellékletéből egyértelműen megtudjuk, ki tartozott a 18. század derekán a Hétszemélyes Tábla 18 ülnöke közé.
A Hétszemélyes Tábla meghatározott időszakonként ülésezett csak, számára kezdetben évente négyszer írtak elő 40 napon át tartó törvénykezési időszakot. Ezek kezdetét ünnepnapokhoz kötötték. A naptári évben a legelső ülésszak a január 6-át, Vízkeresztet követő vasárnap kezdődött. Ezt követték a húsvét utáni első vasárnapon induló, majd a Szent István-nap utáni és a Szent Márton-nap (november 11.) utáni ülésszakok. Ez a sűrűnek mondható törvénykezési rendszer azonban hamar megszűnt: 1738 óta például már egyáltalán nem került sor az őszi, Szent-Márton napi ülésszakra. A további három törvényszak közül a 18. század közepére már csak kettőt tartottak meg, a húsvét utánit is megszüntették.
A Hétszemélyes Táblán a nádor vagy a kinevezett királyi helytartó elnökölt, aki egyben a pozsonyi székhelyű Magyar Királyi Helytartótanács elnöke is volt. Az ítélkezési ülésszakokra ezért külön e célra Pozsonyból, a királyság fővárosából átköltöztek Pestre. A törvényszak megnyitása az 1724. évi utasításnak megfelelően általában azonos módon történt: Pesten, a mai Ferencesek terén bérelt kúriai épülettel szemben a ferencesrendi templomban tartották a közösen meghallgatott istentiszteletet, a Veni Sancte-t. Az ülések már másnap 10 órakor elkezdődtek, a törvényszak ünnepélyes megnyitásán egy ítélőmester és a Királyi Tábla egyik ülnöke köszöntötte a fellebbviteli fórum tagjait. A hétszemélynökök és a táblai tagok jobbára az elnök szálláshelyén gyűltek össze, de a költözések, a változtatások kényelmetlenséggel jártak és hátrányosak voltak a peres iratokra nézve. A Hétszemélyes Tábla soron következő törvényszakának „munkáját” előre meghatározták: a tárgyalásra kijelölt fellebbezett perek jegyzékét (úgy nevezett „series”) a Királyi Tábla előadói előre összeírták. A „nyilvánosságot” több szempontból biztosították: a fellebbezett perek jegyzékét kitűzték annak az épületnek az ajtajára, amelyben a tábla elnöke szállást kapott. A jurátusok, a joggyakornokok is szabadon látogathatták az üléseket és tanulhattak a felmerült peres ügyekből. Szokásban volt az a gyakorlat is, hogy a peres felek a Hétszemélyes Tábla elnökének (vagyis a nádornak) szóban is elővezethették ügyüket.
A régi királyi kúria főépülete
Az épület az 1720-30-as években Szeleczky Márton háza. 1771-től Kúria.
A Belváros rendezésekor lebontották. Helyén épült a királyi bérpalota 1899-1901-ben
(Forrás)
A Hétszemélyes Tábla a 18. századra már inkább csak előkelő tanácskozó testületnek számított. A kialakult gyakorlatnak megfelelően ugyanis nem a Hétszemélyes Tábla ülnökei, tagjai adták elő a fellebbezett pereket, hanem a másik fórum, a Királyi Tábla ülnökei. Ez könnyen érthető: a perek tárgyalását, a bizonyító eljárást a Királyi Tábla referensei végezték, vagyis ők ismerték a legjobban a tényállást, és a törvényszakot megelőzően ők állították össze a fellebbezett és tárgyalásra kitűzött perek jegyzékét is. A Hétszemélyes Tábla ülésein már nem került sor újabb bizonyítási eljárásra. A hétszemélynökök a Királyi Tábla referensének, általában az egyik ítélőmesternek az előadásában meghallgatták a fellebbezett peres ügy tényállását, közte az alsóbb fokú bíróságok ítéletét. Az ülés a végítéletek megállapításával zárult, csupán a benyújtott dokumentumok alapján. Az ítéletlevelet sem a Hétszemélyes Tábla állította ki és pecsételte le, hanem a Királyi Tábla. A törvényszak alatt naponta két-három fellebbezett pert tárgyaltak meg, a legkülönfélébb tárgyakban: hatalmaskodási ügyek, birtokperek, emberölési ügy, adóssági ügy, zálogper stb. A fennmaradt iratok szerint leggyakrabban elfogadták az alsóbb fokon, a Királyi vagy a Báni Táblán hozott ítéletet, amelyet szintén a Királyi Tábla referensei hirdettek ki.
A Hétszemélyes Tábla működésének kutatása nem egyszerű, legfőképpen azért nem, mert a Hétszemélyes Tábla 1724 és 1786 között nem vezetett jegyzőkönyvet az üléseiről, így valójában sem az ülés résztvevőiről, sem a tárgyalt perekről nem rendelkezünk megbízható hivatalos forrással. II. József volt az az uralkodó, aki jogi reformjai következtében elrendelte, hogy a Hétszemélyes Táblának üléseiről jegyzőkönyveket kell készítenie. Az 1786 és 1790, majd 1791. augusztus 22.i üléssel induló és 1848. december 2-i üléssel záródó ülésjegyzőkönyvek a Bírósági levéltárak őrizetében találhatók (O 61 és O 8 törzsszámok). Az ülésjegyzőkönyveket törvénykezési időszakonként, azon belül az ülésszakok dátuma szerint vezették (időnként a Királyi Kúria üléseit is bejegyezték). Az ülés sorszáma és dátuma után feljegyezték az elnök és a jelenlevő bírák nevét, a tábla működésével kapcsolatos ügyeket, így új bírák beiktatását, jurátusok felesketését. A peres ügyek esetében feljegyezték a referens és a felek, vagyis a vádat képviselő törvényhatóság és a vádlott nevét. A per tárgya után röviden az elővezetett ügy iratait is bemásolták, ez a későbbi évtizedek folyamán egyre ritkult, végül csak a végítéletet írták le.
A Hétszemélyes Tábla 1791. évi szent-istváni ülésszakának 2. üléséről szóló bejegyzés, 1791. augusztus 23.
Jelzet: MNL OL, Bírósági levéltárak, Kúriai Levéltár, Királyi Kúria, Protocolla Tabulae Septemviralis (O 8), 1. kötet, 21–23. oldal.
Digitalizálás: Szalkai Dániel
Annak ellenére, hogy az 1786-ot megelőző időszakból hivatalos ülésjegyzőkönyvek nem maradtak fenn, mégsem kell a sötétben tapogatóznunk, ha a Hétszemélyes Tábla korai működését szeretnénk megismerni. Egyes hétszemélynökök, mint például Fonyó Sándor választott szkutarii püspök, pécsi prépost és hétszemélyes táblai bíró számára ugyanis másolatokat készítettek több törvényszak ülésszakáról, amelyeket az Országos Levéltár 1938-ban vásárolt meg egy árverésen. Ezen bevégzett perek kivonatainak (extractusainak) bemásolt szövegei alapján rekonstruálható az ítélkezés az 1749–1750, 1752–1764, 1779 és 1782–1785 évekből (O 40 és O 41 törzsszámok). Valószínűleg Festetics Kristóf hétszemélynök kezdeményezésére készült el egy másik perkivonat-sorozat, amely a Festetics család birtokában maradt fenn az 1746–1750, 1752–1756, 1759, 1763–1768, 1775–1780, 1782–1785 évekből, majd folytatódott a hivatalos ülésjegyzőkönyvek sorozatának lemásolásával (MNL OL, Festetics család keszthelyi levéltára, Festetics család, Vegyes iratok – P 237 törzsszám). A család dégi kastélykönyvtárából az államosítás során kikerült kötetek közül néhány azonban nem a család levéltárában, hanem a Bírósági levéltárakban kapott helyet, így az 1758–1760 közöttről és 1762-ből származó másolati könyvek (Curiai levéltár, Királyi kúria, Dégi kastélykönyvtárból származó kötetek – O 42). Mindezen másolatok segítségével könnyebben választ kaphatunk a címben feltett kérdésekre.
Javasolt irodalom:
Varga Endre: A Királyi Curia, 1780–1850. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 4). Bp., 1974.
Varga Endre–Veres Miklós: Bírósági levéltárak, 1526–1869. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 6). Bp., 1989
P. Szabó Béla: A hétszemélyes tábla ülésszakának megnyitásával kapcsolatos ceremónia a 18. század második felében. Jogtörténeti Szemle, 2007, különszám, 198–204.
Kulcsár Krisztina: Idegenként a Hétszemélyes Tábla élén. Albert szász-tescheni herceg elnöksége (1766–1781). In: Bódiné Dr. Beliznay Kinga (szerk.): A Kúria és elnökei I. Bp., 2014, 17–32.
Új hozzászólás