„Felszítod az érdeklődést a tudományok iránt…”
A magyarországi reformáció történetéhez hozzátartozik (bár el szoktunk róla feledkezni), hogy az nem a lutheri, hanem leginkább a melanchtoni hittételeken alapult. Ezek a hittételek a katolikus kegytárgyakkal szemben például megengedőbb álláspontot képviseltek, mint Luther tételei, és a Magyar Királyságban a reformáció elterjedésében nagy szerepet játszottak. Ezek a hittételek ahhoz is hozzájárultak, hogy a ma is megcsodálhatjuk a bártfai, selmecbányai, lőcsei, kassai szárnyasoltárokat, a középkori magyarországi képzőművészet kiemelkedő alkotásait, hiszen Melanchton tételei (azaz a Confessio Augustana) szerint ezeket az oltárokat csak becsukták, de nem rombolták le a vallásújítás hevében.
Confessio Augustana, magyarul Ágostai Hitvallás, az evangélikus egyház egyik alapvető hitvallása. Az 1530. évi Augsburgban tartott birodalmi gyűlésen V. Károly határozata alapján összeállított hittétel. Alapja a Martin Luther által összeállított ún. schwabachi 17 cikk volt. A birodalmi rendek számára azonban ez a 17 cikk szélsőséges tartalma miatt nem volt alkalmas, így visszaadták azokat Melanchtonnak, valamint a vele együtt a hittételeken dolgozó Justus Jonasnak és Johannes Bugenhagennek. A végleges szöveg 1530 májusában készült el, amelyet 1530. június 25-én olvastak fel a birodalmi gyűlésen összegyűlt rendek és V. Károly előtt. A rendek megnyerésére a 15. cikk az elfogadható egyházi szokásokról, míg a 21. a szentek tiszteletéről, de nem imádásról szól – főként e pontoknak köszönhető, hogy a magyarországi templomok oltárai és kegytárgyainak jó része fennmaradt. Melanchton e tételeit több alkalommal is átdolgozta, végleges formáját a Confessio Augustana Variata (1540) jelenti, amely német nyelven is megjelent.
A Confessio Augustana címlapja (1530)
Philipp Melanchthon (eredeti nevén Philipp Schwartzerdt, 1497–1560) a mai Baden-Württemberg tartományban található Bretten városában született egy kézműves családban. Tanulmányait a Pforzheimban található latin iskolában végezte, ahol az iskola két kiemelkedő jelentőségű tanárának, Georg Simlernek és Johannes Hiltebrantnak köszönhetően kiváló minőségű oktatásban lehetett része. A latin mellett a görög nyelvet is oktatták e iskolában, ami a német tartományokban is egyedülálló volt. Johannes Reuchlin, a görög nyelv tanára, ismert humanista filozófus, jogász és diplomata, a német hebraisztika kiemelkedő alakja, volt az, aki a későbbi reformátor humanista nevét megalkotta a ’Schwartzerdt’ név két tagjának — schwartz = μέλας/μέλαινα/μέλαν (melas/melaina/melan) –erdt = χθών (chthon) — görögösítésével.
Albrecht Dürer: Philipp Melanchton (1526)
Egyetemi tanulmányait Heidelbergben, majd Tübingenben végezte. Reuchlin ajánlásával a Bölcs Frigyes által alapított wittenbergi egyetem görög tanára lett. 1518-ban tartott szűzbeszédében már megmutatkozott pedagógusi és oktatásreformeri vénája: a wittenbergi Schlosskirchenben a fiatalság oktatásának megújítását tűzte ki céljául. A „De corrigendis adolescentiae studiis“ című beszédében megfogalmazottak jelezték pályafutása további útját. Hamarosan az egyetem meghatározó egyéniségévé, vezetőjévé, a görög nyelvtan, az antik költészet és a bibliai művek elemzését oktatta egyszerre akár 400 diák előtt is. Luther mellett nagy szerepe volt abban, hogy a wittenbergi egyetem Európa egyik legbefolyásosabb egyetemévé vált.
Wittenberg látképe 1536-ban (id. Lucas Cranach metszete)
A kép forrása: http://s3.amazonaws.com/tgc-blogs/wp-content/uploads/sites/26/2016/10/12171737/Luther_03.png
Melanchton Magyarországi kapcsolatai is oktatási tevékenységéhez kapcsolódnak: a wittenbergi egyetem a magyarországi diákok legfontosabb képzési helye volt, ahonnan a protestáns felekezetű (azaz a későbbi evangélikus és református egyházak is!) értelmiség, a reformáció hordozói kiözönlöttek a Magyar Királyság felé, hogy ott a sziléziai lelkészek mellett annak első hirdetői legyenek. A magyarországi diákok különleges helyét mutatja, hogy egyedül a „Natio Hungarica” rendelkezett saját diáktársasággal (Coetus Ungaricus), amely 1555 és 1613 között a diákok önkormányzati testülete is volt. Megalakulását Melanchton támogatása tehette lehetővé. Magyarországi tanítványait gyakran ajánlotta lelkészt kereső szabad királyi városok vagy főurak figyelmébe, vagy támogatta kedves magyarországi diákjainak kéréseit.
A Nádasdy Tamásnak 1537. október 7-én, Lipcséből írt levele is e támogató levelek közé tartozik. A levél eredetileg az Országos Levéltár Magyar Kamara Archivumában, a Nádasdy család levéltárában, annak gazdag 16. századi missilisei között volt. Jelentőségét mutatja, hogy később a 19. század folyamán létrehozott gyűjteménybe, az ország történetében kiemelkedő helyet elfoglaló iratok közé, az ún. Acta publica (E 142) tételei közé osztották be, és ma is itt őrzi a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. A Melanchton által saját kezűleg papírra vetett sorokat később lemásolták, és e másolat található meg az Evangélikus Országos Levéltárban, az evangélikus egyháztörténet fontos iratait tartalmazó gyűjteményben. Az eredeti levelet bemutatva emlékezünk a reformáció félévezredes jubileumára.
Philipp Melanchton levele Nádasdy Tamásnak, Lipcse, 1537. október 7.
Jelzet: MNL OL, Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archivuma, Acta publica (E 142), Fasc. 35. No. 14. Melanchton Nádasdy Tamásnak, 1537.
A levél Nádasdy Tamás (1498–1562), a korszak kiemelkedő reálpolitikusa számára íródott Dévai Bíró Mátyásnak (1500 körül–1545), a magyarországi reformáció meghatározó egyéniségének a kérésére. Nádasdy II. Lajos király titkáraként kezdte meg politikai pályáját. Ferdinánd, majd fogságba esését követően Szapolyai János kényszerű híveként töltött be országos jelentőségű tisztségeket, majd 1554-ben nádorrá választották. Fiatal feleségével, a Nádasdy-család hatalmát birtokaival megalapozó Kanizsay Dorottyával folytatott levelezése a magyar magánlevelezés kiemelkedő fontosságú emlékei. Egyetemi éveit Itáliában töltötte, így a kultúra és a műveltség számára kiemelkedően fontos lehetett. Sárváron iskolát és nyomdát alapított, ahol Sylvester János és Dévai Bíró Mátyás folytatott tanári és kiadói tevékenységet. A sárvári iskola megkezdett építéséről tudósította Dévai Melanchtont, aki levelében Dévait is támogatva az igen megtisztelő ’princeps’, fejedelem titulussal ruházta fel Nádasdyt, mivel „jó fejedelmek barátságát ugyanis nekünk nagyon is kell keresnünk a műveletlenek ítéletével szemben”. Melanchton levelében az oszmánok által feldúlt Magyar Királyság képe is megjelenik. Dicséri Nádasdyt, hogy bízva a szebb jövőben „felszítod az érdeklődést a tudományok művelése iránt”. Ekkor még — mintegy egy évtizeddel a mohácsi ütközetet követően — a reformátor az oszmánok kiűzésében bízva álmodott egy szebb jövőt a Magyar Királyság, a humanisták Pannóniája számára. Az oszmánok Isten büntetéseként jelennek meg Melanchton levelében, ami a magyarországi hitviták egyik visszatérő toposza: Isten a bálványimádás és a katolikus egyház bűnei miatt bünteti az országot.
Nádasdy Tamás nádor portréja 1560-ból
Melanchton (és talán Nádasdy) reményei ugyan nem váltak valóra, és az oszmánok kiűzésére egészen a 17. század végéig várni kellett, hogy azután az Habsburg vezetéssel, de európai összefogással valósulhasson meg. Sárvár azonban a reformáció egyik központjává vált: az itt létesült nyomda adta ki 1541-ben Sylvester János Biblia fordítását, a Sylvester-féle Új Testamentumot. Annak megjelenése azonban nem lendítette fel a nyomda működését, és a következő évben be is zárt. A sárvári iskola azonban felépült, és a dunántúli régió fontos oktatási intézménye volt.
Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)
Új hozzászólás