Az elajándékozott és visszakért „Görgei-ereklye”

Szerző: Németh György
2018.01.29.
200 éve, 1818. január 30-án született Görgei Artúr, az 1848–1849-es szabadságharc legtehetségesebb magyar hadvezére. A rendkívüli forradalmi viszonyok következtében békekörülmények között elképzelhetetlenül gyorsan emelkedett a ranglétrán: alig több mint egy év alatt a kilépett császári-királyi főhadnagyból altábornagy, fővezér, és egyben hadügyminiszter lett, majd a végnapokban minden hatalmat rá ruháztak. A Kossuth és a kormánynak Aradon tartózkodó néhány tagja által aláírt lemondó nyilatkozat önmagában is a korszak legfontosabb dokumentumai közé tartozik. Jelen írás ennek az iratnak az utóéletét és későbbi sorsát mutatja be, amely közvetve a Görgei család magánéletére is hatást gyakorolt.

A vereséggel végződött temesvári csata híre volt az, amely a kormány lemondását végérvényesen eldöntötte. Kossuth Lajos Aradon 1849. augusztus 11-én 2 órakor írta meg a levelet, amellyel a teljes katonai és politikai hatalmat Görgei Artúrra ruházta át, és amelyet Csány László, Vukovics Sebő és Horváth Mihály miniszterek is hitelesítettek aláírásukkal.

 

Kossuth kormányzó és kormányának lemondása, Arad, 1849. augusztus 11.

Jelzet: MNL OL, Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai, Családi fondok, levéltárak, Görgey család (P 295), B sorozat. Görgey Artúr gyűjtemény, 11/g tétel, No. 1.

 

Az aznap este kiadott napiparancs értelmében a feldunai hadsereg még az éjszaka megkezdte az elvonulást Aradról északkeleti irányba, hogy felvegye a kapcsolatot az oroszokkal és előttük tegye le a fegyvert. A másnap elérendő úti cél Világos volt. A hadtestek a település körül félkörívben szálltak táborba, fedezve magukat abból az irányból, ahonnan egy osztrák támadásra számítani lehetett. Görgei törzskarának szállása a község legnagyobb épületében, a földszintes, 30 szobás Bohus-kastélyban volt. Itt zajlottak az oroszokkal azok a tárgyalások, amelyek a fegyverletétel részleteit voltak hivatottak rögzíteni.

 

A világosi Bohus-kastély a 19. század végén

Jelzet: MNL OL, Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai, Családi fondok, levéltárak, Görgey család (P 295), F sorozat. Rajzok, képek, No. 25.

 

A kastély birtokosa, Bohus János, Arad megye főispánja nem tartózkodott otthon, így egyedül feleségére, Bohusné Szögyény Antóniára hárult a házigazda szerepe. A jótékonykodásáról közismert asszony többek között óvodát és iskolát alapított Világoson, a szabadságharc bukása után élen járt a bebörtönzött honvédek támogatásában. Fővárosi otthona a magyar kulturális és szellemi élet egyik népszerű központja volt, mindezek mellett harminc évig töltötte be a Pesti Jótékony Nőegylet elnöki tisztét is.

A világosi szomorú napokról szóló visszaemlékezése, amelyet két évvel később vetett papírra, a gyászos eseménysor fontos, de lényeges dolgokban pontatlan forrása. Ebben említi, hogy amikor augusztus 12-én az orosz követekkel folyó tárgyalás befejeződött, 2 órakor közös ebéden vettek részt, amelyen ő Görgei és Frolov tábornok közt foglalt helyet. A magyar fővezér ekkor állítólag egy bőrtáskából elővéve megmutatta neki a Kossuth által „remegő kézzel” aláírt lemondó nyilatkozatot. „Midőn említett okmányt visszaadtam neki, előbb visszatette táskájába, de mindjárt újra kivette és ezen szavakkal adta át nekem: - Tartsa meg kegyelmed, történeti okmány ez, mely a kegyed kezeiben biztosabb, mint az enyéimben, mert nem tudhatom mi történik velem.”

Görgei aggodalma teljesen reális volt – bár a cár szavatolta az ő személyes biztonságát, az irat fennmaradását úgy látta leginkább biztosítottnak, ha nem tartja magánál. A császári-királyi tisztviselők ugyanis minden, a magyar hatóságokkal kapcsolatos iratot begyűjtöttek, abból a gyakorlati okból adódóan, hogy ezek képezzék az alapját a később meginduló bírósági eljárásoknak. A lefoglalt dokumentumok jellemzően csak az első világháborút követően, a monarchia levéltári örökségének felosztásakor kerültek vissza Magyarországra.

Bohusné Szögyény Antónia az iratot egy szürke színű borítékban őrizte, amelyre kívülről ezt írta: „Bizonyos iromány”. Az is bizonyos, hogy a levelet a családtagokon kívül másnak is megmutatták, tehát valamennyire szélesebb körben ismert volt, ennek ellenére nem került lefoglalásra.

A száműzetését ekkor az ausztriai Klagenfurt melletti Viktringben töltő Görgei 1862-ben kérte meg egykori szállásadóját, juttassa vissza hozzá a nyilatkozatot: „Életem egy válságos pillanatában azon részvét, és tapintatteljes bánásmód, melyben Madame ugyanakkor részesíte, felbátorított, hogy Madame kezeire bízzam Kossuth Lajos saját kezűleg írt lemondásának megőrzését. Hazánk történelmének érdekére nézve lelkiismeretesebben nem gondoskodhatám, akkori sejtelmem szerint, e fontos okmány megmentéséről. A régmúlt napok sejtelme ma már meggyőződéssé lett, Madame honleányi nemes szíve megfelelt egy kétségbeesett honfikebel végvárakozásának.”

 

Utolsó frissítés:

2018.02.26.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges