Jelenlegi hely
A vízállásmérés kezdete 1817-ben Budán
A folyók hajózhatóságának, a közlekedési lehetőségek és az öntözés biztosításához régóta szükséges volt a vízállás ismerete és mérése. Már az Egyiptomi Birodalomban is használtak vízmércét a Nílus vízállásának megállapításhoz, az asszuáni vízmérce a legősibb fennmaradt ilyen mérce.
A középkorból és a kora újkorból leginkább árvizek alkalmával jegyezték fel a legmagasabb vízállás mértékét – vagy jelölték emléktáblával. Ilyen adat ismert Magyarországról például az 1775. évi pest-budai Duna-árvíz kapcsán: akkor a nulla pontos vízállást 24 láb 2 hüvelyk magasságban, vagyis több mint 7 méterrel haladta meg a folyó vízállása. Ezt a rendszertelen vízállásmérést váltotta fel 201 évvel ezelőtt Budán az első vízállásmérő felállítása.
Az 1788-ban megszervezett Vízi és Építészeti Igazgatóság (Directio in hydraulicis et aedilibus) 1816 óta hivatalban levő igazgatója, Johann von Svoboda 1816 decemberében megkereséssel fordult a Magyar Udvari Kamarához és a Magyar Királyi Helytartótanácshoz, hogy a sóalapból fedezzék két darab megbízható vízmérce (Strommesser, Pegel) előállítási költségét. Az igazgató indoklása szerint a vízmérce felállítását a hajózási navigáció és az előírt folyószabályozás tette szükségessé, de hivatalos előterjesztésében ő is előhozakodott ókori példákkal, és előzményként hivatkozott az egyiptomi vízállásmérésekre – így akarta még inkább érzékeltetni, mennyire fontos volt már korábban is a megbízható vízmércék felállítása.
Johann von Svobodának, a Vízi és Építészeti Igazgatóság igazgatójának előterjesztése a Magyar Királyi Helytartótanácsnak a vízállásmérők elhelyezéséről, 1817. március 21.
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum commerciale (C 64), 1817. F. 61. p. 5. (benne p. 4.)
Az első szászországi vízmércéket ugyan már 1775-ben, illetőleg 1776-ban felállították az Elbán (Christian Gottlieb Pötsch természettudós, meteorológus tevékenységének köszönhetően), de a rendszeresített vízállásmérés csak a 19. század elején indult meg Poroszországban és Bajorországban is. A mérőeszközöknek nem volt előírt vagy ajánlott kinézete sem, így az igazgatóság saját maga tervezte meg a felállítandó vízmércét.
A tervezett vízmérő vízállásszint mutatója
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek, Kereskedelemügyi minisztériumi tervek (T 14), No. 1/73.
A függőleges vízmérce a földhöz volt rögzítve, de mivel akkor még nem vezetett át állandó (kő)híd a folyón, nem lehetett közvetlenül a Dunánál felállítani. Nem volt tanácsos az sem, hogy a folyó medrében rögzítsenek egy oszlopot, mivel az megnehezítette volna a hajóforgalmat. A megoldást egy hidrológiai szerkezet jelentette. A budai királyi várhoz tartozó Királyi Vízművek (Königliche Wasserwerke) a 18. század végétől biztosította a Dunából a locsolóvizet és mosóvizet a vár számára.
A Budai Vár egy részének és környékének helyszínrajzi térképe, 1819
(A vízmérce helyét a piros nyíl jelöli)
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Kamarai térképek (S 11), No. 1541/3.
Ennek a létesítménynek az előudvarán tervezték a vízmérce rögzítését a bevezető csatornánál, amely közvetlen összeköttetésben volt a folyóval. A leolvasását és az értékek feljegyzését Aytay királyi kútmesterre kívánták bízni.
A tervezett vízmérce elhelyezése és rögzítése
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek, Kereskedelemügyi minisztériumi tervek (T 14), No. 1/72.
Az alapos tervezés és előkészítés előtt azonban meg kellett találni azt a személyt, aki képes kivitelezni a vízmércét. Erre egy bécsi szakembert, Gregor Huck „Physicalische Instrumenten-Macher”-t és „Mechanicus”-t kérték fel, aki darabonként 75 forint árért hajlandó volt előállítani üzemében a két darab mérőeszközt, sőt a rögzítéshez szükséges vastartók elkészítését is.
Gregor Huck bécsi mechanicus levele a Vízi és Építésügyi Igazgatósághoz, Bécs, 1816. december 15.
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Directio in hydraulicis et aedilibus (C 128), Duna, 1816/1716.
Ehhez a költséghez még hozzáadódott a kovács-, a lakatos-, a kőfaragó- és a mázolómunkák díja is. Az igazgató ezért összesen 700 forint kiutalásért folyamodott a kormányhatóságokhoz. Tervezete szerint az első budai vízállásmérők felállítása után a Duna Pozsony és Buda közötti szakaszán további három-négy, a Budától Péterváradig tartó részen pedig öt-hat újabb vízmérce lett volna szükséges a méréshez.
Az értékek rendszeres leolvasása és jegyzőkönyvezése azt is lehetővé tette, hogy az adatokat a nagyközönséggel is megismertessék. A vízállás adatokat rendszeresen közölte például az 1830-as években a Hazai s Külföldi Tudósítások, majd a Pesti Hírlap. Az állandó kőhíd létesítése után 1849-től a vízállásokat a Lánchíd budai hídpillérjére vésett mércepárról olvasták le. A 20. századtól az érdeklődők maguk is megtekinthették az értékeket. Ezt a felújított vízmérce házikót csaknem pontosan 201 évvel azután helyezték ismételten üzembe, amikor a bécsi Gregor Huck mechanicus elfogadta a budai igazgatóság felkérését.
2018. április 16-tól a Kossuth Rádióban ismét hallható a 2007-ig a Petőfi Rádióban beolvasott vízállásjelentés.
Iratfotók: Czikkelnyé Nagy Erika, Varga Máté (MNL OL)
Köszönöm Török Enikő (MNL OL) segítségét!
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges