120 éve született a modern, nagy felbontású televíziórendszer feltalálója, Tihanyi Kálmán
Tihanyi részt vett az első világháborúban, először a keleti fronton szolgált, majd a Monarchia hadikikötőjében rádiómérnökként már hadi találmányain gondolkodott. Itt kezdte el foglalkoztatni a televízió problémája, amelynek fizikai megoldására 1924-ben jött rá több éves budapesti műszaki egyetemi tanulás és kutatás mellett. 1926. március 20-án nyújtotta be a televízióra vonatkozó első bejelentését (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság – K 603, T-3768). A Radioskop című iratban részletezte a töltésfelhalmozás és -tárolás elméletét, valamint az arra felépített katódsugárcsöves televízió-rendszert, amelyet több típusban írt le, így vezetékes, drótnélküli és színes képátvitelre vonatkozó változatban is. A találmányban megjelent a televíziók tároló technológiájának minden alapvető jellemzője. A szabadalom benyújtása után hozzákezdett a megvalósítás szervezéséhez.
Több támogatójának köszönhetően 1928 júniusában eljutott Berlinbe, ahol több céggel is felvette a kapcsolatot. Elképzeléseit Németországban, Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban is szabadalmaztatta. A Radio Corporation of America 1930-ban kereste meg Tihanyit, és a tárgyalásokat követően 1934-ben megvásárolta szabadalmait. Az amerikai cég az ő találmányai alapján szerkesztett új televízió rendszerét hozta nyilvánosságra. A televízió katonai célokra való alkalmazásáról (légi torpedók vezérlése, tankok, reflektorok és teleszkópok irányítása) az angol Légügyi Minisztériummal kötött szerződést 1929-ben.
Tihanyi a második világháború alatt a magyar kormánynak, egy bizonyos akusztikai sugárvetítő megépítésén dolgozott. 1943 második felétől azonban egyre nehezebb körülmények között dolgozhatott. Munkatársaival együtt állandó megfigyelés alatt álltak, ugyanis tudták róla, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrével és más ellenállókkal tart kapcsolatot. Ekkor óvatosan – a látszat fenntartása mellett – késleltetni kezdték a készülő találmány befejezését, hiszen azt is sejtették, hogy annak elkészülte után, előbb-utóbb német kézbe kerülhet. 1944. április 5-én őt és főbb munkatársait letartóztatták, és hűtlenség vádjával perbe fogták. Öt hónapi fogság után szabadult, de Szálasi Ferenc hatalomra jutását követően ellenálló bajtársaihoz hasonlóan ő is bujkálni kényszerült. A háború alatt és után erősen foglalkoztatták az ultrahang-technológia lehetőségei és ennek alkalmazására számos találmányt dolgozott ki és hagyott hátra. Már 1945-ben lépéseket tett egy televízió-társaság alapítására, adóállomás felépítésére. Megfeszített munkatempóját szervezete végül nem bírta el. 1946 telén bekövetkezett első szívrohamát még túlélte, a másodikat azonban már nem: 1947. február 26-án, két hónappal 50. születésnapja előtt hunyt el Budapesten.
Tihanyi Kálmán több találmányának bejelentése megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltárban, a Szabadalmi Bíróság (K 603) iratai között, amelyek közül négyet emeltünk ki. Ezek is jól mutatják a fizikus széleskörű érdeklődését és fáradhatatlan szabadalmi tevékenységét.
1926. július 13-án bejelentett találmánya (alapszáma: T-3804) a „Hőhatásra elmozduló szerkezeti elem és ezen alapuló egyszerű túláram-, illetve túlhő-automata”. E találmány szakszerű leírásához rajzokat is mellékelt.
Hőhatásra elmozduló szerkezeti elem és ezen alapuló egyszerű túláram-, illetve túlhő-automata szabadalmi kérvényének beadványa és rajzai
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), T-3804
1926. október 23-án bejelentett találmánya (alapszáma: T-3837) egy hő- és tűzálló szigetelő lemez volt, amelyet különösen az elektrotechnikai ipar céljaira lehetett felhasználni. A találmány lényege, hogy nedvszívó lemezeket (például posztó, nemez, papír) nátrium szilikáttal (vízüveg) áztatnak át, majd száradás mellett hagyják a nátrium szilikátot kristályosodni. Az így nyert lemez tökéletesen tűzálló, valamint „szilárd, kemény és mindenféle szerszámmal jól megmunkálható.”
A hő- és tűzálló szigetelő anyag szabadalmának leírása, 1. oldal
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), T-3837
1928. május 24-én egy olyan „reklámkészülék” szabadalmát vallotta sajátjának (alapszáma: T-4094), amely például a „járműveken vagy emberekkel való hordozás közben előálló mozgatás” (légáramlások, a víz folyása vagy hullámzása, ajtónyitás) hatására működik, így külön üzemköltsége nincsen.
Tihanyi leírása szerint a villamoson vagy autóbuszon elhelyezett mozgó figurákkal ellátott reklámplakát labilis szervei a jármű rezgéseitől, illetve a sebesség változásától mozgásba jönnek. „Az ajtókra, főleg a sokszor nyitogatott üzletajtókra is felerősíthető ily mozgó figurákkal bíró reklám (plakát), még pedig célszerűen úgy, hogy a figurák lengéssíkja beleessen az ajtó mozgatási irányába.”
Tihanyi Kálmány „reklámkészülék” szabadalmi kérvényéhez csatolt leírás
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), T-4094
Tihanyi Kálmán – Bíró László Józsefhez hasonlóan – szintén érdeklődött a szépségipari termékek fejlesztése iránt. 1927. november 29-én „Elektrolytikus kozmetikai eljárás” címen (alapszáma: T-3999) küldött be leírást a Szabadalmi Bírósághoz. Szerinte a „kozmetikai iparban rendkívüli fontossággal bír egy oly eljárás, mellyel színezőszerek, mint arcfestékek, ajakrúzsok a bőrfelszín alá vihetők.” A találmány szerint elektrokémiai úton történik a kozmetikai színező szereknek a bőrfelszín alá juttatása. Ugyanezen eljárással – megfordított áramiránnyal – később ezek a szerek ki is vonhatók a bőrfelszín alól.
„Elektrolytikus kozmetikai eljárás” leírása és szabadalmi kérvénye
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), T-3999
Ez csak néhány Tihanyi Kálmán találmányai közül. További részletes kutatást igényel, hogyan alakult Tihanyi ezen szabadalmi beadványainak sorsa. A túláram automatát a Lipcsei Műszaki Kiállításon például sikeresen mutatta be és értékesítette. „Reklámkészülékét” Németországban szintén értékesítette, és ennek következtében Berlinben olyan autók közlekedtek, amelyeken mozgóképszerű szaladó reklámszöveg volt látható. A Tihányi által kifejlesztett kozmetikai eljárás iránt pedig Dr. László Ernő bőrgógyász és kozmetológus, a híres New York-i Erno Laszlo kozmetikai cég alapítója érdeklődött.
Felvételek: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)
Felhasznál irodalom:
Tihanyi Katalin: A televízió nagy magyar úttörője. Magyar Tudomány, 2000/6.
Új hozzászólás