Jelenlegi hely
Genealógiai tájékoztató
Berkes József: Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz
AZ ANYAKÖNYVEK
Általános genealógiai és történelmi szakirodalom
Az anyakönyvekben történő kutatások javasolt technikája
Az anyakönyvi kutatás nehézségei, buktatói
NEMES CSALÁDOK
Nemes családokról megjelent szakirodalom
Családtörténeti (genealógiai) gyűjtemények
Nemességkutatáshoz használható egyéb forrásanyag
NÉMET SZÁRMAZÁSÚ CSALÁDOK KUTATÁSA
Források a német származású családokról
EGYÉB CSALÁDTÖRTÉNETI FORRÁSOK AZ OL-ban
AMERIKÁBA SZÁRMAZOTT CSALÁDOK KUTATÁSA
ZSIDÓ SZÁRMAZÁSÚ CSALÁDOK KUTATÁSA
Zsidóösszeírások
NÉVVÁLTOZTATÁSOK (MAGYAROSÍTÁS)
BEVEZETŐ
Az utóbbi időben ismét - különösen a rendszerváltozás és a politikai légkör enyhülése óta - kedvelt téma a családkutatás, az őskeresés. Egyre többen keresik családjuk gyökereit, múltját, a "kutyabőrt", de sokan nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Ehhez próbál segítséget nyújtani ez a tájékoztató.
A genealógia, a családkutatás hosszadalmas, bonyolult és fáradságos munka. Az eredmény viszont sokszor igen bizonytalan kimenetelű, mert a speciális tudás és ismeret, valamint kitartás mellett szerencse is kell hozzá. Leggyakrabban hobbiból, kedvtelésből vagy kíváncsiságból kezdenek hozzá, hogy azután sokaknál egy életre szóló szenvedéllyé váljon. A motiváló okok közül nem zárható ki a sznobizmus, a presztízs, a divat, valamint újabban a benne rejlő üzleti lehetőségek sem. Csinálják azonban sokkal gyakorlatiasabb okokból is, pl. letelepülés, illetve állampolgárság megszerzés, továbbá örökség, névváltoztatás, kárpótlás, ritkábban tudományos célból is - demográfiai, néprajzi, egészségügyi feldolgozás, valamint egyéb okok miatt.
Előrebocsátjuk, hogy kész családtörténetek, még kevésbé családfák a kutatások túlnyomó többségére nézve nincsenek. Csak a családok elenyészően kicsi részére léteznek kész genealógiai kutatások és levezetett családfák, pl. főnemeseknek és nemeseknek, ha készítettek és letétbe helyezték a családi levéltárat valamely intézménynél. A polgár- és parasztcsaládokra esetleg a helytörténeti kiadványokban lehet találni adatokat, utalásokat. A nemességnél a családfakészítésnek egyebek között gyakorlati okai is voltak. A XVII-XIX. század folyamán - néha még korábban is! - a nemesek a családfákkal tartották nyilván és tudták bizonyítani, kinek milyen jogai voltak a nemesi birtokhoz. E jogok bizonyításából azután sok birtokper kerekedett. A birtokperek pedig tele vannak genealógiai adatokkal és tabellákkal, tehát ez valóságos paradicsom a genealógusok számára. Hozzá kell azonban tenni, hogy a birtok megszerzése, illetve megtartása érdekében a birtokperekben gyakran valótlan genealógiai adatokkal találkozhatunk, sőt a hamisítások sem kizártak. A főnemesek körében viszont sokszor presztízs kérdése volt, hogy ki meddig tudja visszavezetni a családfáját.
Valóságos kultusza volt a családfakészítésnek. Ennek a versengésnek néha egész furcsa, bizarr példáival találkozhatunk a családi levéltárakban. Pl. az Esterházy család egyik ága egészen Ádámig vezetteti magát vissza.
Más-más forrásanyagot kell használni a nemességkutatáshoz, a polgári, a jobbágy, a német, a zsidó stb. származású családok kutatásához. A levéltárban őrzött írott forrásokban leggyakrabban használt nyelvek: a latin (amely Magyarországon egészen az 1844-ig a hivatalos ügyintézés nyelve volt), a török (arab írásjelekkel), a magyar, a német (gót betűs írással is), az egyházi szláv, esetenként még a héber is. A legtöbb esetben nehezen olvasható, kézírásos iratokról, (anya)könyvekről van szó, amely csak nehezíti a kutatást. Ezért a kutatás bizonyos nyelvi, paleográfiai, valamint történeti ismereteket is igényel.
A családtörténeti kutatás forrásainak első nagy csoportja a szájhagyomány. Ennek megbízhatósága azonban általában csak a nagyszülőkig terjed - ma már például a házasfelek gyakran nem ismerik egymás közeli rokonságát sem. Régebben a rokonsági kapcsolatot jobban ismerték és tartották. A házasságkötésnél érvényes jogszabályok (ún. házassági akadályok) miatt a házasulandó feleknek a távolabbi, negyedik fokú vérségi kapcsolatot is figyelembe kellett venni. A közeli vérrokonok házasságának kiküszöbölésére és megakadályozására szolgált a háromszori kihirdetés intézménye (promulgatio). A szájhagyomány megbízhatatlansága miatt, sokszor már a nagyszülőkön túl, az írott forrásanyag kutatása szükséges. Sokszor segítségünkre lehetnek a családnál őrzött régi imakönyvekbe, bibliákba, egyéb régi és értékes könyvekbe bejegyzett családi események (születések, keresztelések, bérmálások, házasságok, halálozások stb.) felhasználása. Sok család (nem csak nagy múltú és nemes!) igen értékes kis családi levéltárral rendelkezik. Az 1940-es évekből, a zsidótörvény miatt kötelező származásigazolás idejéből is sok irat maradhatott fenn az ősökről (főleg anyakönyvi kivonatok). A XIX. század közepétől divatba jöttek a nyomtatott gyászjelentések. Ezekben gyakran a legközelebbi egyenesági hozzátartozókon (házastárs, unokák, gyerekek, szülők, nagyszülők) kívül említik a távolabbi és oldalági (ún. sógorsági) rokonságot. Az Országos Széchényi Könyvtárban kb. 800.000 darabból álló gyászjelentés-gyűjteményt őriznek betűrendbe szedve. A nyomtatott halotti beszédek (búcsúztatók), a temetés után az újságban közzétett köszönetnyilvánítások, megemlékezések is hasonló adatokat tartalmaznak az elhunyt családjáról. Hátrányuk, hogy az elhunytat gyakran a valóságnál kedvezőbb színben tüntetik fel. Egyéb újságcikkekből, pl. hirdetésekből, korabeli hírekből, beszámolókból, tárcákból és eseményekből is meríthetünk adatokat a család történetére, eredetére nézve. A sajtó mint forrás különösen helytálló, tartalmas és eseményekben bővelkedő a vidéki kisvárosi élet mindennapjaira, ahol nem történhetett meg a legkisebb esemény sem a kellő publicitás nélkül. A temetőkben is érdemes megnézni a temetőkönyveket, valamint a sírfeliratokat. Az utóbbiak azonban - a temetéstől számítva hosszabb idő elteltével - igen megbízhatatlan forrásnak bizonyulhatnak (elmosódnak a bevésett adatok, elkorhad a keresztfa, elgazosodik a sír, utólagos rátemetések vagy exhumálások történtek, esetleg más család tulajdonába került a sír stb.). Az írott források közé sorolhatók még többek között az önéletrajzok, iskolai anyakönyvek, emlékiratok stb.
AZ ANYAKÖNYVEK
Minden típusú családkutatás elengedhetetlen és legmegbízhatóbb forrása az anyakönyv. Az anyakönyvek azonban nemcsak genealógiai, hanem történeti-statisztikai, valamint demográfiai kutatások legfontosabb forrásait is jelentik. Helytörténeti monográfiák készítésénél, egy-egy tájegység tudományos feldolgozásánál szintén nélkülözhetetlenek. Magyarországon a XVI. század elején, az 1515-ben tartott veszprémi egyházmegyei zsinat jelzi az anyakönyvek fejlődésének kezdetét. A zsinat nem túlságosan pontos és egyértelmű határozata arra hívta fel a plébánosokat, hogy a kereszteléseket jegyezzék fel annak érdekében, hogy a lelki rokonságot nyilvántarthassák. A rendelkezés alapja a kánonjognak az az előírása volt, hogy a lelki rokonság ugyanolyan házassági akadálynak számított, mint a vér szerinti rokonság. A rendszeres anyakönyvezést 1563-ban a tridenti zsinaton rendelte el IV. Pius pápa. Hazánkban a római katolikus egyházban az ellenreformáció kezdetén tartott 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Szórványos anyakönyvezés itt-ott előfordult e dátum előtt is, pl. római katolikusoknál 1587-től Kassán, 1601-től Pozsonyban stb. A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum öt féle előjegyzést vezetett be: a keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek mellett külön a bérmálási anyakönyvet, valamint az ún. Status Animarum-ot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások, illetve családok szerint. A XVII. század folyamán a Rituale Romanum-ot három további kiadásban (1656, 1672, 1692) jelentették meg, ugyanakkor az 1630-as évektől kezdve rendszeresen megtartott egyházlátogatások alkalmával (Visitationes canonicae) ellenőrizték az anyakönyvek felfektetését és helyes vezetését. A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. 1822-ben az egyházi hatóságok elrendelték a betűrendes névmutatók készítését - ezek mindenképpen megkönnyítették az anyakönyvekben való visszakeresést. Az 1827:XXIII. tc. viszont elrendelte az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését, elsősorban biztonsági okokból. A másodpéldányokat az illetékes területi levéltárakban őrzik. Ez alól kivétel a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye területéről való másodpéldányok, ezeket a Kalocsa-Kecskeméti Érseki Levéltárban őrzik. A Szarvasi Evangélikus Gyülekezet Levéltárában, a budapesti Baptista Levéltárban, valamint a szentendrei székhelyű Budai Ortodox Egyházmegyei Levéltárban szintén őriznek egyházi anyakönyveket. A protestáns egyházaknál az anyakönyvek vezetésének teljes körű jogát 1785-ben adta meg II. József. De több helységben (ún. artikuláris helyeken - loca articularia) ennél sokkal korábban kezdték az anyakönyvezést: pl. evangélikus anyakönyvezés volt Bártfán 1592-től, Selmecbányán 1594-től, Késmárkon 1601-től, Pozsonyban 1606-tól, református pedig Zalakomáron 1624-től stb. Az izraelita, azaz zsidó vallású lakosság anyakönyvezését Magyarországon általánosan kötelező érvénnyel és hatállyal csak a Bach-korszakban rendelték el a hatóságok (1851 júliusában). Azonban itt is akadnak települések (elsősorban falvak, mivel a városok eleinte nem fogadták be a zsidókat, másodsorban és csak később a városok, ahol élénkebb volt a gazdasági és a pénzügyi élet, és ezért jelentősebb volt a zsidóság tömörülése és létszáma) ahol 1851-nél jóval korábban kezdték el az anyakönyvezést: pl. Nagytétényben 1760-tól, Szobráncon 1762-től, Lovasberényben 1764-től, Kaposváron 1771-től, Marcalin 1774-től, Csurgón 1776-tól, Békéscsabán és Budán 1820-tól, Esztergomban 1828-tól, Pesten 1826-tól stb.
A keresztelési, házassági, halotti (és az esetenként fennmaradt bérmálási) anyakönyvek nemcsak a szentségek kiszolgálását rögzítették, hanem egyúttal közhitelű dokumentumoknak számítottak, mivel 1895. október 1. előtt állami anyakönyvezés nem létezett.
A Magyar Országos Levéltár Filmtára filmmásolatban őrzi a mai Magyarország területén található helységek 1895. október 1. előtt keletkezett, a történelmi egyházak - nevezetesen a római katolikus, a görög katolikus (unitusok, egyesültek), a görög keleti (óhitű, ortodox, pravoszláv), a református (helvét vallásúak), az evangélikus (ágostai hitvallásúak) és az izraelita (zsidó, ezen belül ortodox és neológ) - által vezetett anyakönyveinek mikrofilmfelvételeit. Emellett a Levéltár csekély számban őrzi a baptista, az unitárius (antitrinitáriusok) és a nazarénus kisegyház, illetve felekezet anyakönyveinek mikrofilmfelvételeit. A Trianon előtti országterület néhány más településéről is vannak mikrofilmezett anyakönyvek: elsősorban a Felvidékről (Csallóközből), a Délvidékről (Bácskából) és az Őrvidékről (Burgenland), de közel sem a teljesség igényével.
E hatalmas és egyedülálló gyűjtemény tulajdonképpen a mormon egyház részére készült el. Az anyakönyvek legnagyobb részét az 1959-1967 közötti időszakban mikrofilmezték. Az akkori Művelődési Minisztérium Levéltárak Országos Központja kezdeményezésére a Magyar Országos Levéltár (MOL) a Genealogical Association of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saint (Salt Lake City, Utah, USA) részére a fenti időszakban folyamatosan - a mormon egyház költségén - filmre vette a Magyarországon található, 1895. október 1-je előtti egyházi anyakönyveket. Az anyakönyvi mikrofilmek egy része az 1828-tól kötelezően az illetékes megyei levéltárakban őrzött másodpéldányokból történt állag-kiegészítés, nemzetközi mikrofilmcsere, valamint ajándékozás útján került a gyűjteménybe.
Az állami (polgári) anyakönyvezést az 1894:XXXIII. tc. vezette be és 1895. október 1. -je óta van érvényben. Ettől a dátumtól kezdve a polgármesteri hivatalokban őrzik az anyakönyveket, a másodpéldányokat pedig az illetékes területi levéltárakban, eltekintve a fent már említett kivételektől. Elméletileg az 1995:66., ún. Levéltári Törvény 23. és 24. paragrafusai alapján ezeket is lehetne kutatni (90, 60 és 30 éves zárlat után) - ám a gyakorlatban a családkutatók és a genealógusok számára szinte hozzáférhetetlenek. Többnyire csak tudományos célokra, a kutató költségére végzett anonimizálást követően kutathatók.
Az anyakönyvi kutatás megkezdése előtt a kutatónak tudnia kell az általa keresett személy, illetve család lakóhelyét, vallását, valamint a születés, a házasság vagy a halálozás helyét és időpontját. Az egyházigazgatási beosztásokkal kapcsolatban célszerű mindig, a kutatás megkezdése előtt, a megfelelő egyházi sematizmusokban való tájékozódás.
2011. január 1-jétől hatályba lépő új törvény az anyakönyvi eljárásról, a levéltárakban őrzött állami anyakönyvi másodpéldányok kutatására vonatkozó eddigi szabályokat (gyakorlatot) is megváltoztatja. A jogszabály alapján anyakönyvi adatnak kell tekinteni bármely tény bejegyzését az anyakönyvbe, akár alap-, akár utólagos bejegyzés formájában. Teljes anyakönyvi kötet tehát csak akkor válik 2011. január 1-jétől kutathatóvá, ha a hivatkozott rendelkezésben foglalt 90 év védelmi idő a benne szereplő legkésőbbi utólagos bejegyzés keletkezése óta is eltelt. Amennyiben az alapbejegyzés óta a védelmi idő eltelt, de az utólagos bejegyzés óta még nem, akkor az adat megismerése csak olyan másolattal teljesülhet, amely az utólagos bejegyzést nem tartalmazza. A levéltárak továbbra is teljesítik az utólagos bejegyzések bevezetését az anyakönyvi másodpéldányokba.
A levéltárak anyakönyvi névmutatókkal nem rendelkeznek, azok kizárólag az anyakönyvvezetőknél találhatók meg. Így a levéltárak a 90 évnél régebbi adatok megismerésére irányuló igénynek általában csak abban az esetben tudnak eleget tenni, ha a kutató, illetve igénylő nagy pontossággal be tudja határolni a keresett anyakönyvi esemény helyét és időpontját. A jogszabály alapján a levéltárak másolatot, kivonatot és tájékoztatást sem adhatnak a védelmi időn belül keletkezett anyakönyvi adatokról. Anyakönyvi kivonat az illetékes anyakönyvvezetőnél igényelhető.
Az anyakönyvekben, valamint az egyéb családtörténeti forrásokban való kutatás nélkülözhetetlen segédeszközei a helységnévtárak. A helységnevek ugyanis gyakran változtak, a települések társultak, összeolvadtak, szétváltak, illetve nevet változtattak. Ráadásul Magyarországon egészen a századfordulóig teljes zűrzavar uralkodott a helységnevek körül. Addig nem szabályozták, hogy ki végezhet helységnévadást. A községek, birtokosok maguk dönthettek arról, hogy pusztáikat és egyéb lakott településeiket hogyan nevezik el. Főként a kevert etnikumú területeken volt nagy az eltérő elnevezésekből adódó zűrzavar. A korábbi helyi, népi elnevezések keveredtek a nem ritkán többféle változatban előforduló hivatalossal, esetleg idegennel. A zűrzavart csak fokozta az akkortájt alakuló vasúti, postai, gőzhajózási stb. hivatalok néhol igen önkényes megkülönböztető toldalékai is. Akkoriban - a századfordulón, illetve a XX. sz. elején - nagyon sok települést teljesen azonosan neveztek, még előnévvel sem különböztették meg őket egymástól. Ebből kifolyólag ma már igen nehéz megállapítani, hogy egy adott település különböző vallású lakosságát a kérdéses időpontban melyik plébánián, egyházközségben, illetve hitközségben anyakönyvezték. Ha a kérdéses helyen nem vezettek anyakönyveket, akkor a részletesebb helységnévtárakból vagy egyházi sematizmusokból lehet megállapítani, hogy melyik környező helységben anyakönyveztek (melyik anyaegyház filiája volt az illető település). Erre a célra legjobb a következő kiadványt használni: A Magyar korona országainak helységnévtára I-IV. köt. Budapest, 1895. Ha viszont azt kell beazonosítani, hogy a keresett település a történelmi Magyarország melyik megyéjében, illetve járásában volt, mi a mai hivatalos neve, melyek a nemzetiségi elnevezései, illetve melyik országban található ma, akkor a következő helységnévtárakat tudjuk ajánlani:
Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon 1723-1918. továbbá a későbbi államkeretekbe osztott területek részletes adataival kiegészítve általában 1989-ig. Budapest, 1989., illetve bővített kiadása: I-II. köt. Budapest, 1998.
Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár. Budapest, 1992.
Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár. 2. javított és bővített kiadás. Baja, 1998.
Sebők László: Magyar neve? Határokon túli magyar helységnévszótár. Budapest, 1990.
Sebők László: Határokon túli magyar helységnévszótár. Budapest, 1997. (Az 1990-es kiadás javított és bővített változata)
Wildner, Dénes: A történelmi Magyarország egykori területeinek helynévtára. I-II. köt. (Ortslexikon der ehemaligen Gebeite des historischen Ungarns.) Band I-II. München, 1996-1998.
A helységazonosításnál nagy hasznát vehetjük még:
Révai Nagy Lexikona I-XXI. köt. Budapest, 1911-1935.
Joannes Lipszky: Repertorium locorum objectorumque in XII tabulis Mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, confiniorum Militarium, Magni item Principatus Transylvaniae occurentium, (Magyarország, Szlavónia, Horvátország és Erdély helységnévtára.) Budae, 1808. (különösen a régebbi névváltozatok azonosításánál lehet hasznos!)
A történeti Magyarország városainak és községeinek névváltozatai az Országos Községi Törzskönyvbizottság iratanyaga alapján. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1997.
Részletesebb (turista)térképek, autóatlaszok szintén megkönnyíthetik a helység beazonosítását:
Autoatlas Slovenská republika. 1:200 000. Harmanec, 1994-1995.
Burgenland. Strassenkarte. 1.200 000. Eisenstadt, 1982.
Erdély térképe és helységnévtára. 1:500 000. Budapest, 1995.
Kárpátalja. 1:200 000. Honvéd Térképészeti Intézet, Budapest, 1940.
Kroatien - Hrvatska. Grosse Straßenkarte Bl. 1 1:250 000. Wien, 1997.
A Magyar Állam közigazgatási térképe 1914-ben. 1:400 000. 2. kiadás. Budapest, 1919.
Magyarország autóatlasza. 1:200 000. Budapest, 1996.
Magyarország autóatlasza. 1:360 000. Budapest, 1998.
Magyarországi megyetérképek. 1:150 000. Budapest, 1993.
Pomurje in Vzohodno Podravlje. Izletniska karta. 1:75 000. Ljubljana, 1993.
SAP Vojvodina. 1:300 000. Beograd, 1983.
Slovenija. Turistiena autokarta. 1:370 000. Ljubljana, 1992.
Székelyföld - Tara Secuilor - Szeklerland. 1:250 000. Budapest, 1997.
Szlovákiai turistatérképek. 1:100 000. Bratislava, 1975-1985.
Ukrainszkije Karpati. Atlasz turiszta. 1:250 000. Moszkva, 1987.
Zakarpatszka oblaszty. Zagalnogeograficsna karta. 1:200 000. Vinnica, 1993.
Magyarországon a püspökségek a XIX. század fordulóján kezdték kiadni az egyházmegyei sematizmusokat. A sematizmusokban minden egyes plébánia esetén feltüntették az anyakönyvek felfektetésének kezdeti dátumát, továbbá adatokat a templom méreteiről, építésének évéről, átépítéséről, védőszentjéről, a plébánosról, a káplánokról, a hívők számáról, anyanyelvéről, a plébániához (lelkészi hivatalhoz) tartozó filiákról-leányegyházakról stb
ÁLTALÁNOS GENEALÓGIAI ÉS TÖRTÉNELMI SZAKIRODALOM
A családkutatást csak a megfelelő történeti-földrajzi háttér és környezetismeret birtokában lehet igazán sikeresen és eredményesen végezni. Ha a családkutató nincs tisztában az alapvető genealógiai, politikai, földrajzi, illetve történeti eseményekkel, fogalmakkal, elnevezésekkel és szakkifejezésekkel, akkor a kutatás elkezdése előtt néhány, ezzel a témával foglalkozó kiadványra hívjuk fel a figyelmét. Ezek tanulmányozása nagymértékben hozzásegítheti a sikeresebb kutatáshoz.
Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. Szerk.: Bán Péter. I-II. Eger, 1980.
Bán Péter: Magyar történelmi fogalomtár I-II. Budapest, 1990.
A történelem segédtudományai. Szerk.: Kállay István. Budapest, 1986.
Bottló Béla: Genealógia. Történeti segédtudományi alapismeretek. Budapest, 1963.
Dr. Czeizel Endre: Családfa. Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk? Budapest, 1992.
Jared H. Suess: Handy Guide to Hungarian Genealogical Records. (Kézikönyv a magyar genealógiai okiratok/források kutatásához) Logan, Utah, 1980.
Hadd említsük meg itt még a két legteljesebb magyar nagylexikont is:
A Pallas Nagy Lexikona I-XVIII. Budapest, 1893-1900.
A Révai Nagy Lexikona I-XXI. Budapest, 1911-1935.
AZ ANYAKÖNYVEKBEN TÖRTÉNŐ KUTATÁSOK JAVASOLT TECHNIKÁJA
Mivel a családkutatások fő és egyúttal legfontosabb forrásai az anyakönyvek, ezért ezek kutatási technikájáról is szólunk röviden. A kutatással célszerű mindig visszafelé haladni (szülők, nagyszülők, dédszülők) az időben. Hasznos lehet, ha a jegyzetek mellett készítünk egy vázlatos családfát, amelynek legaljára a kiinduló személy nevét írjuk. Fölé, bal oldalra az apa nevét és egyéb adatait, jobbra az anya nevét és egyéb adatait írjuk. Az apa neve fölé az apai nagyszülőket, az anya neve fölé az anyai nagyszülőket; majd ezek fölé a déd- (8), ük- (16), szép- (32), ősszülőket (64) stb írjuk. Ez az ún. egyenesági családfa. Persze a vázlatos családfa sokkal bonyolultabbá válik, ha az oldalágakat is kutatjuk. Ezeket legjobb külön táblázatokra felvázolni.
Az egyenesági ősök számának további vizsgálata során meglepő eredményre juthatunk: a 6. generációban 64 ősünk, a 10. generációban már 1024, a 20.-ban 1 048 576, a 30.-ban 1 073 471 824, a 40.-ben pedig szinte hihetetlen: 1 099 511 627 776 ősünk van. Meghökkenve ébrednénk rá arra, hogy a kezdetektől napjainkig 1 billió ember nem is élt a földön. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata a következő: az ősök nagy része közös (azonos), ugyanaz a személy több helyen is szerepel. A régebbi szakirodalom ezt ősvesztésnek (németül: Ahnenverlust) nevezi. A mai genealógiai szakirodalom viszont ősazonosságként (németül: Ahnengleichheit), Implex-ként ismeri. A számítástechnika fejlődésével, újabban már számítógépre is szokták vinni a kikutatott ősök adatait. A számítógépes adatrögzítés megkönnyítheti a kikutatott ősök közti helyes rokonsági kapcsolatok elemzését, illetve a kronológiai sorrend felállítását. Természetesen a számítógépes feldolgozás alatt nem azt kell érteni, hogy minden egyes anyakönyvi bejegyzés már megtalálható számítógépen. Ennek legfőképpen technikai akadályai vannak: szinte lehetetlen a több tízmilliós születési, -keresztelési, -házassági, -halálozási adathalmaz számítógépre vitele, másrészt sok bejegyzés szinte olvashatatlan kézírással íródott, harmadszor: mivel a múlt századi és korábbi anyakönyveknél bemondás alapján történt a bejegyzés, így az itt előforduló adatoknál (dátumoknál, neveknél) rengeteg az elírás, téves bejegyzés. Ezek kiküszöbölése, valamint helyes olvasása, értelmezése nagyon megnehezítené, szinte lehetetlenné tenné az esetleges számítógépes adatrögzítést.
Ha tudjuk, hogy a keresett ős melyik helységben és mikor született, valamint ismerjük a vallását, akkor megvan a támpont, ami alapján elkezdhetjük a kutatást. Pl. Tóth Józsefről tudjuk, hogy 1891. október 20-án született Szabadkán és római katolikus vallású volt. Szabadkán a XIX. század végén három római katolikus plébánián anyakönyveztek (Szt. Teréz, Szt. Rókus és Szt. György). Ha nem tudjuk, melyik plébánián keresztelték, akkor át kell nézni mind a hármat. Kutatásunk során a Szt. Teréz plébánia anyakönyveiben megtaláltuk Tóth József születési (azaz keresztelési) bejegyzését. A bejegyzésből a születési, illetve keresztelési dátumon, valamint az újszülött nevén, nemén és törvényességi állapotán kívül az is kiderül, kik voltak a szülei: Tóth István és Ágoston Gizella, továbbá kik a keresztszülei. Pontosabb anyakönyvi bejegyzés esetén kiderülhet a szülők származási és lakhelye, foglalkozása, életkora, vallása, szintúgy a keresztszülők származása, foglalkozása, vallása, a keresztelő pap neve, a bába neve stb. A következő lépésben a házassági anyakönyvben visszakeressük Tóth István és Ágoston Gizella házassági bejegyzését. Gyakran 15-20 évet is át kell nézni, visszakeresni, mivel akkortájt sokszor 10-15 gyermeke született egy házaspárnak (abból jó, ha a harmada, esetleg a fele élte túl a csecsemőkori járványokat és betegségeket). Tegyük fel, hogy 1885. november 20-án megtaláltuk a keresett házassági bejegyzést: Tóth István és Ágoston Gizella házasságát. A házassági bejegyzésnél is szerepelhet sok fontos adat, ami később elősegítheti a további kutatást: pl. a vőlegény és a mennyasszony személyes adatai mellett (neve, kora, születési helye, lakhelye, vallása) gyakran feltüntetik a szülők nevét, vallását és foglalkozását, az esküvői tanúk nevét vallását és foglalkozását, a kihirdetés idejét, egyéb észrevételeket stb. Most azonban nekünk a leglényegesebb bejegyzés az, hogy a házasságkötéskor a vőlegény 22 éves volt, a mennyasszony pedig 19 éves. Ha visszaszámolunk az időben, akkor Tóth István 1863 körül, Ágoston Gizella pedig 1866 táján születhetett. Az így kiszámolt évtől ajánlatos több évet előre és visszafelé megnézni, mivel a régi anyakönyvi bejegyzéseknél gyakran lazán értelmezték az éveket, különösen a mennyasszonynál. Ilyenkor segíthetik a kutatást a névmutatók (Index), amelyek sajnos nagyon sok helységnél nem készültek. Pl. kiderülhet, hogy a mennyasszony (Ágoston Gizella) nem 1866-ban született, hanem 1868-ban, vagyis még csak 17 éves volt, mikor házasságra lépett, vagyis még kiskorú volt. Ha megtaláltuk Tóth István és Ágoston Gizella születési bejegyzését: pl. Tóth István született 1862. december 20-án, apja: Tóth József, anyja Porkoláb Vera; Ágoston Gizella született 1868. március 25-én, szülei: Ágoston Ferenc és Galacz Ágnes, akkor újból visszatérhetünk a házassági anyakönyvekhez és kutathatjuk Tóth József és Porkoláb Vera házasságát 1862-től lefelé haladva, illetve Ágoston Ferenc és Galacz Ágnes házasságát 1868-tól visszafelé haladva az időben. A kikutatott adatokat pedig bejegyezhetjük a vázlatos családfára vagy egyéb helyre, esetleg készíthető fénymásolat a mikrofilmről.
Szerencsés esetben a leírt kutatási technikával folyamatosan akár 250-300 évet is vissza lehet vezetni a családfát (kb. 8-10 generációt), de ez sok mindentől függhet. Elsősorban a kutató tapasztalatától, nyelv- és kézírás-ismeretétől, de objektív tényezőktől is: mikor kezdték el és milyen pontosan vezették az anyakönyveket, mennyire volt egy helyben lakó a család, változtatta-e a nevét (történt-e magyarosítás!), vallását stb. A házasságkötés többnyire a mennyasszony születési vagy lakóhelyén történt. Különböző keresztény egyházakhoz tartozó jegyesek esetén rendszerint a mennyasszony vallása szerint történt a házasságkötés. Ha a vegyes házasságban a vőlegény volt római katolikus vallású, az egyházi hatóságok reverzális adására kötelezték a leendő apát. A reverzális olyan írásos kötelezettségvállalás, hogy a vegyes házasságból született összes gyermek az apa (római katolikus) vallását fogja követni. A reverzálist 1894-ben szüntették meg.
A kikutatott Tóth családfa vázlatosan így néz ki:
Tóth József | Porkoláb Vera | Ágoston Ferenc | Galacz Ágnes | ||||
Tóth István | Ágoston Gabriella | ||||||
szül.: 1862. december 20. | szül.: 1868. március 24. | ||||||
Szabadka, Szt. Teréz plébánia | Szabadka, Szt. Teréz plébánia | ||||||
| házasodtak: 1885. november 20. | |||||||
| Tóth József szül.: 1891. október 20. Szabadka, Szt. Teréz plébánia | |||||||
(Megjegyzés: az említett személyek, dátumok nem valósak, csak arra szolgálnak, hogy a kutatás technikáját illusztráljuk!)
AZ ANYAKÖNYVI KUTATÁS NEHÉZSÉGEI, BUKTATÓI
Persze nem minden esetben van ilyen egyszerű, "sima" ügyünk. Ha az utolsó ismert bejegyzésnél az anyakönyvben nincs vagy tévesen van feltüntetve a kikutatott/megtalált ős születési, származási, illetve lakhelye, akkor kezdődnek a nehézségek. Gyakran keveredtek ezek a fogalmak, és az anyakönyvvezető papok sem voltak következetesek a születési, származási hely és a lakhely fogalmak használatánál, amely nem minden esetben ugyanazt a helységet fedte. Sokszor az anyakönyvekben nincs is külön feltüntetve a származási, születési, illetve lakhely. Itt lehet gondolkodni, hogy hogyan tovább. Ilyenkor célszerű az utolsó ismert település anyakönyveiben több évet átnézi előre és visszafelé, mert talán szerencsénk lesz, és az általunk kikutatott ős valamelyik idősebb vagy fiatalabb testvérénél megtaláljuk a szülők származási/születési helyét. Általános gyakorlat szerint a kutatók nagy többsége a környező települések megfelelő vallású anyakönyvében folytatja a kutatást, keresést. Gyakran az utolsó ismert helyből kiindulva, 10, 20, 30 kilométeres - néha még ennél is nagyobb - koncentrikus körön belül található összes helység anyakönyveit átnézik. A munka óriási, de sokszor ez sem segít. Néha, bár igen ritkán az is előfordulhat, hogy egy bizonyos keresztény vallás anyakönyvi bejegyzései más keresztény vallás anyakönyveiben szerepelnek, mivel még nem volt plébániája, temploma vagy térben nagyon távol esett. Szerencsés esetben a kiegészítő családkutatási források (l. a következő fejezetet!) használata, kutatása is nyújthat megoldást. A ritkábban előforduló vezetéknév gyakran felbátorítja a tapasztalatlan kutatót. A név felbukkanása más településen, országrészen leggyakrabban a tévedés útjára vezetheti, csak ritkábban a megoldáshoz. Néha viszont a túl gyakori vezetéknév (pl. Horváth, Kis[s] ,Kovács, Molnár, Nagy, Németh, Pap[p], Szabó, Takács, Tóth, Varga stb.) a kutatás kerékkötője. Ilyenkor a bejegyzés többi adatait kell figyelmesen átvizsgálni: a cím, a házszám, a keresztszülők, az esküvői tanúk neve stb. Ezek meghatározóak lehetnek, hogy el tudjuk dönteni, valójában melyik Tóth István jöhet számításba Tóth József apjaként, ha több Tóth István született Szabadkán 1862-1863-ban. A pontatlan, hiányos és hiányzó anyakönyvi bejegyzések szintén pontot tehetnek kutatásainkra, vagy nagyon megnehezíthetik azokat. Az is megeshetett, hogy az újszülött bejegyzése egyszerűen kimaradt az anyakönyvből. Ha a falu vagy tanya távol volt a plébániatemplomtól, a csecsemő vézna, ráadásul még hideg tél és nagy hó is volt, akkor a bába sebtében megkeresztelte. Ha ezt utólag elfelejtették bejelenteni a plébánosnak, a gyerek születése egyszerűen nem kerülhetett be az anyakönyvbe. Gyakran egész oldalak vagy évek hiányoznak az anyakönyvekből, tűzvész, árvíz vagy éppen paphiány miatt nincsenek meg. Ha a plébános elhunyt és nem volt káplánja (a XVII-XIX. században ritkán volt!), a legjobb esetben néhány hétig, a rosszabb esetben néhány évig nem volt papja a falunak, így az anyakönyvezés szünetelt. A XIX század közepéig az anyakönyvekben csak ritkán tüntették fel a fiatal házasok szüleit. Pl. 1842. október 27-én kötött házasságot Kiss István 20 éves ifjú és Varga Anna 19 éves hajadon. Ugyanabban a helységben 1822-1823-ban viszont - mondjuk - három Varga Anna és négy Kiss István született. Mivel a házasságnál nincsenek feltüntetvea fiatal házasok szülei, így a beazonosítási adatok hiányában (pl. utca, házszám, keresztszülők stb.) elakadhat a kutatás. Át lehet nézni még a halotti anyakönyveket, hátha valamelyik Kiss István vagy Varga Anna meghalt csecsemő- vagy gyermekkorában, így őket ki lehet zárni mint leendő ifjú házast. A XVIII. század 70-es-80-as éveitől visszamenőleg a keresztelési anyakönyvekben általában nem jegyzik a gyermek anyjának vezetéknevét. Pl. Stephanus (István) született 1783. augusztus 15-én, szülei: Sípos (Petrus) Péter és Anna. Ilyenkor a szül./keresztelési anyakönyvekben kell kutatni István esetleges testvérei után 1783 előtt és után, hátha valamelyik bejegyzésnél mégis szerepel az anya vezetékneve. A házassági, valamint a halotti anyakönyveknél hasonló a hiány. Pl. 1775. augusztus 2-án házasságot kötöttek Farkas János és Ilona. Amikor a XVIII. század végén/XIX. század elején áttértek a folyamatos írással vezetett anyakönyvekről a rovatos/táblázatos anyakönyvekre, ezek a hiányok már kevésbe jellemzőek, de esetenként még előfordulnak. Legkorábban a születési, legkésőbb a halotti anyakönyveknél tértek át a rovatos anyakönyvezés alkalmazására. Általában jellemző az anyakönyvekre, hogy minél korábbiak, annál pontatlanabbak, kevesebb adatot tartalmaznak és nehezebb olvasni a kézírást. Ebből a helyenként teljesen elhalványult, kifakult vagy éppen valaha elázott, megégett, penész- és egyéb foltokkal tarkított, elmosódott szövegből kell kibetűzni legalább a neveket. Szerencsésebb esetben ezeket a pap aláhúzta vagy az üres margóra írta. Kuriózumként említhető néhány, családkutatási szempontból teljesen használhatatlan anyakönyvi bejegyzés: "...Kovács János elvett egy öregasszonyt..., ....a félszemű cigány András Zsarolyánról feleséget hozott..." (Tunyogmatolcs, református anyakönyvek 1730-as évek.)
KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK
Az anyakönyvek mellett, főleg kiegészítőként, természetesen használhatunk más forrásokat is, pl. országos, megyei és helyi összeírásokat, továbbá adó- és egyházi tized (dézsma, Regesta Decimarum) lajstromokat, urbáriumokat és úrbéri tabellákat, egyházlátogatási jelentések (Visitationes canonicae) mellékleteit, a Conscriptiones animarumokat (lelkek összeírása), (katonai) állítási lajstromokat, iskolai anyakönyveket és évkönyveket stb. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek könnyebb feldolgozásához és kutatásához egy kisebb tanulmányt jelentetett meg a Magyar Országos Levéltár, amely elősegítheti elsősorban az egyháztörténészek munkáját, de specifikus latin szókészletével, valamint a fordított szöveg példáival és magyarázatával talán az e forrásokat használó genealógusoknak is nyújthat segítséget (Segédanyag az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozásához. Szerk.: Dóka Klára. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1993.).
Ezekből a forrásokból általában nem tudjuk folyamatosan kikutatni és követni a generációk folytonosságát, olykor-olykor mégis jelentős hézagpótló szerepük lehet. Itt feltétlen meg kell említenünk a plébániákon és a lelkészi hivatalokban vezetett ún. Historia domust. Ezek a históriák sok adattal szolgálhatnak a helység történetéről, valamint a hívek-lakosság életéről. Pl. a templom és az iskola építéséről, az anyakönyvezés kezdési idejéről, a fíliákról (leányegyház), a be-, illetve kitelepítésekről, a forradalmakról és háborúkról, a járványokról, az árvizekről és a tűzvészekről, az időjárásról stb. és minden egyéb olyan eseményről, amely befolyásolhatta a közösség életét, és kihatással volt a lakosság demográfiai adataira. Ritkábban, különösen a régebbi anyakönyvekben, szintén szerepelhetnek hasonló bejegyzések, megjegyzések.
A XIX. század végén vette kezdetét a helyi monográfiák, helytörténetek megjelentetése. Manapság a helytörténeti kiadványok valóságos áradatát, túltengését éljük. Szinte versengenek a falvak, kisközségek a monográfia-készítésben. Helytörténeti adatok mellett gyakran találhatunk bennük családtörténeti adatokat is.
NEMES CSALÁDOK
Magyarországon, történeti szemszögből nézve, megkülönböztetjük a honalapító nemességet a későbbi, középkori nemességtől. Az előbbi nemessége a származáson, a születésen alapult, míg az utóbbi a földbirtok adományozásán. Utóbbiakat birtokadományos (jószágos nemes, donatiós) nemeseknek nevezik. Mikor a király által adományozható birtokok száma lecsökkent, majd elfogyott, a király kiváltságlevél útján is adományozott nemességet (és rendszerint címert is). Ezek az ún. címerleveles nemesek (armalisták, armalistae, nobiles armales). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a címer adományozása vagy birtoklása még egymagában nem utalt a nemesség voltára. Városoknak, testületeknek (pl. céheknek) is lehetett és volt is címerük. Erdélyben viszont - történeti és geopolitikai okokból eredően - a székelyek közül mindenki nemes és ezáltal hadköteles volt. A székely nemesség három osztályra osztódott: a főnemesek (primores) a XVI. században a gazdagabb lófők közül váltak ki és alkottak külön osztályt. A lófők, lófőnemesek (equites, primipilii) a lovasságot alkották a háborús időben, végül a gyalogságot kitevő közszékelyek (pedites, pixidarii). A birtokadományozás a király elhatározására alapján, illetve egyes személyek kérelmére történt. Egy éven belül az adományost bevezették, beiktatták a birtokába (introductio). A beiktatást a király személyes kiküldöttje végezte el az adományozott birtokhoz legközelebb lévő hiteleshely, káptalan, konvent képviselőjének a jelenlétében. A címereslevél által történt nemesítés esetében azt egy éven belül ki kellett hirdetni annak a megyének a közgyűlésén, ahol a nemes lakott, így szerezvén érvényességet a nemesítésnek.
Ha a családtörténet-kutató nemesi család után kutat, célszerű minden esetben a szakirodalom tanulmányozásával kezdeni. A nemességre vonatkozó irodalom rendkívül gazdag és szerteágazó. A kutatást a nagy közkönyvtárakban (pl. az Országos Széchényi Könyvtár, illetve a jobban ellátott megyei könyvtárak) vagy kisebb, de szakosított levéltári, illetve múzeumi könyvtárakban (pl. a Magyar Országos Levéltár Könyvtára) lehet igazán sikeresen végezni. A kutatók túlnyomó többsége beéri a címer, a "kutyabőr" (nemeslevél), valamint az adományozott ős felkutatásával. Csak kevesen fordítanak időt és fáradságot a két végpont közti leszármazás levezetésére és a több száz éves hiátus módszeres kutatására. Megjegyezzük, hogy Magyarországon a nemesi címet és rangot, valamint a nemességet mint állapotot az 1947. évi IV. törvény az egyes rangok és címek megszüntetéséről 1. paragrafusa alapján megszüntették.
Nemes családokról megjelent szakirodalom
A következő alapvető, erősen válogatott irodalomra hívjuk fel a kutatóink figyelmét:
Adeliges Jahrbuch 1936-tól (Szerk: Barcsay-Amant Zoltán) Luzern, 1953-1984.
Áldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei. I-VIII. Budapest, 1902-1942. (Kronológiai sorrendben közli a címeresleveleket, sok címerleírást, címerképet is közzétesz)
Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561-1944. Baán Kálmán gyűjtését javította és kiegészítette: Kóczy T. László és Gazda István. Budapest, 1984. (megyékre, családokra és genealógiai szakterületekre lebontva)
Bakács István és Dávid Lászlóné: Kisebb családi és személyi fondok (a Magyar Országos Levéltárban) I-III. Budapest, 1968-1971.
Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Budapest, 1983.
Borovszky Samu: Név- és tárgymutató a Turul 1883-1892. évfolyamához. Budapest, 1893.
Csoma József: A magyar nemzetiségi czímerek. Budapest, 1904.
Nemesi évkönyvek 1-13. Szerk.: Daróczy Zoltán. Budapest, 1923-1935.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Első rész: Főrangú családok. Szerk.: Fejérpataky László. Budapest, 1888.
Fejérpataky László: Magyar czímeres emlékek. Monumenta Hungariae Heraldica. I-II. Budapest, 1901-1902.
Fekete Nagy Antal: Név- és tárgymutató a Turul 1893-1936. évfolyamaihoz. Budapest, 1940.
Fügedi Erik: A XV. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Budapest, 1970.
Genealógiai füzetek. Családtörténeti folyóirat czímerekkel és leszármazási táblákkal. Szerk.: Sándor Imre és Sebestyén József. I-XII. évf. Kolozsvár, 1908-1914. (Főleg erdélyi családok történetével foglalkozik, genealógiai tabellákkal, összeírásokkal, lustra-jegyzékekkel illusztrálva a családtörténeti cikkeket. Minden füzethez részletes névmutatót közöl.)
Gerő József: A királyi könyvek. 1867-1918. Budapest, 1940.
Gerő József: A m. kir. belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Budapest, 1938.
Gothaisches genealogisches Taschenbuch der adeligen Häuser. Alter Adel und Briefadel.
Gothaisches Taschenbuch der Freiherrlicher Häuser.
Gothaisches Taschenbuch der Gräflichen Häuser. (A nemesi, bárói és grófi családok évkönyvei kb. 1770 óta jelennek meg Gothában, és számos magyar vonatkozású családtörténeti adatot tartalmaznak.)
Horvát István: Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről. Pest, 1820.
Horváth Sándor: A m. kir. oszágos levéltárnak az 1886-1907. években bemutatott czímeres nemeslevelek jegyzéke. Budapest, 1908.
Horváth Sándor: A vármegyei levéltárak felülvizsgált czímeres nemesleveleinek jegyzéke. Budapest, 1909.
Illésy János-Pettkó Béla: A királyi könyvek jegyzéke 1527-1867. Budapest, 1895.
Illéssy János: Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás, Budapest, 1902.
Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1-3. kötet. Budapest, 1900-1904.
Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 1993. (Több mint 9800 családnevet - nemcsak nemes családokét - tartalmazó történeti és etimológiai szótár rengeteg utalással)
Kempelen Béla: Magyar nemes családok, I-XI. Budapest, 1911-1932. (Kb. 40 000 nemes család rövid történetével foglalkozik. Sok utalást közöl.)
Kempelen Béla: Magyar nemesi almanach. Az 1867-1909. magyar nemességre, bárói, grófi és herczegi méltóságra emelt családok. Budapest, 1910.
Kempelen Béla: Magyar nemesi családkönyv. Budapest, 1927.
Kempelen Béla: Családkönyv I. Nemes családok. Budapest, 1940.
Magyar főrangú családok. Szerk.: Kempelen Béla. Budapest, 1931.
Kempelen Béla: Útmutató az összes nemességi ügyekben. Genealógiai és heraldikai kézikönyv. Budapest, 1907.
Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1970. 607-771. pp. 9.
Családi levéltárak és iratkiadások:
Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854.
Nagy Iván: Családtörténeti értesítő czímerekkel és leszármazási táblákkal. I-III. évf. Budapest, 1899-1901.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, I-XII. Pest, 1857-1868. (Kb. 10-12 000 nemes család történetével, genealógiájával foglalkozik. Sok genealógiai tabellát és címert is közöl.)
Nyulásziné, Straub Éva: A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti címereslevelek jegyzéke. Budapest, 1981. (Több mint 1600 címereslevél leírását teszi közzé)
Nyulásziné, Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Közlemények, 63. (1995) 1-2. sz. 167-181. pp. (sok levéltári forrásanyagot, utalást ad meg, főleg a nemes családok kutatásához nyújt adatokat)
Ölyvedi Vad Imre: Nemességi könyv. Szeged, 1910. (A nemességi ismeretekkel és alapfogalmakkal foglalkozik.)
Pap Gáborné: Kisebb családi és személyi fondok. V. Budapest, 1981.
Pataky Lajosné: Családnévmutató a MOL-ban őrzött családi levéltárak és gyűjtemények irataihoz (1526-1945). Budapest, 1981.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Második rész: Nemes családok. Szerk.: Pettkó Béla-Reiszig Ede. Budapest, 1905.
Siebmacher: Das grosses und allgemeines Wappenbuch. (Több mint 70 vaskos könyv, amely felöleli Közép- és részben Nyugat-Európa német nyelvterületű valamennyi jelentősebb nemes családját. Rövid családtörténetet, címerleírást közöl, sok utalással, külön táblázatokon pedig címerképeket) E sorozaton belül: Die Wappenbuch des Adels in Ungarn I-V. Bd. Nürnberg, 1885-1894., Der Adel von Siebenbürgen. Nürnberg, 1898. Der Adel von Kroatien und Slavonien. Nürnberg, 1899.
Hanns Jäger Sunstenau: General Index zu dem Siebmacher\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\'schen Wappenbüchern 1605-1961. Graz, 1964. (Általános névmutató a Siebmacher-féle címereskönyvekhez)
Tagányi Károly jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udvari kancellária fölállításáig található herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek. Budapest, Országos Levéltár 1886.
Tagányi Károly-Pettkó Béla: Pótlék Tagányi Károly nemesi jegyzékéhez. Budapest, 1888. (Melléklet a Turul VI. évfolyamához)
Ha tudja a kutató, hogy az őt érdeklő nemes család melyik megyében volt birtokos, vagy hol lakott, nézzen utána, megjelent-e annak a megyének a nemes családjait tárgyaló kiadvány. Kempelen Béla: Magyar nemes családok id. könyvében az 1. kötet V-VII. oldalain felsorolja őket. Ha nem jelent meg a megfelelő megye nemes családjait ismertető önálló munka, akkor utána kell nézni, hogy a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország Vármegyéi és Városai című sorozatban kiadták-e a szóban forgó megye monográfiáját. (Nem jelent meg valamennyi megyéé - az ország 63 vármegyéjéből csak a következő megyék jelentek meg: Abaúj-Torna, Bács-Bodrog, Bars, Bihar, Esztergom, Fiume és a Magyar-Horvát Tengerpart, Gömör-Kishont, Heves, Hont, Komárom, Nógrád, Nyitra, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Temes, Torontál, Vas és Zemplén). Ebben a sorozatban mindegyik monográfia tartalmaz olyan fejezetet, amely lexikonszerűen, tömören leírja a megye nemes családjainak történetét. A megyetörténetekről, vármegyei monográfiákról, adattárakról szóló könyvészeti adatok összefoglalását l. Bodor Antal-Gazda István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Budapest, 1944. (Reprint: Budapest, 1984.) Függelékek: 457-482. p. Ha a fenti művekben a kutató megtalálta az őt érdeklő családot, máris fontos kiindulópont birtokába jutott.
A továbbiakban a kutatónak az ott szereplő lábjegyzetekre kell ügyelnie, mert ezek sokszor adnak felvilágosítást arról, hol őrzik a család levéltárát, iratait, címereslevelét, pecsétjét stb. Esetleg újabb irodalomról, forrásanyagról tájékoztathatják a kutatót.
Családtörténeti (genealógiai) gyűjtemények
A Magyar Országos Levéltárban őrzik a Családtörténeti Cédulagyűjteményt az A 131 jelzet alatt. Ezt a gyűjteményt nevezik a Levéltárban Illéssy-patikának. Készítője, Illéssy János arra törekedett, hogy a nemes családok nemességének tényét bizonyítsa, ezért megadja az illető családra vonatkozó és a Magyar Országos Levéltárban közel száz fondban és állagban található iratok jelzetét (megjegyzendő, hogy sok esetben más levéltárra is utal a cédulagyűjtemény). A cédulagyűjtemény korábbi része, amit szintén Illésy készített, irodalmi utalásokat is ad (Turul - heraldikai és genealógiai folyóirat, Századok, családtörténeti művek). Ezeket az irodalmi utalásokat azok, akik Illésy halála után a gyűjteményt kiegészítették, általában nem jegyezték fel. Az 1990-es években - a könnyebb kezelhetőség végett - a százezres nagyságrendet meghaladó cédulagyűjteményt számítógépre vitték. 1997 óta viszont már CD- ROM-on is beszerezhető.
Szintén a Magyar Országos Levéltár őrzi Pataky Károly genealógus kéziratát, amely elsősorban erdélyi, másodsorban és kisebb mértékben magyarországi nemes családok genealógiai adatait tartalmazza, a családnevek betűrendben követik egymást. Ezek az adatok bibliográfiai, illetve levéltári jelzetekkel vannak kiegészítve. (Levéltári jelzete: A 133 - Filmtári helye: B 1583-B 1585 dobozok).
Az ún. Peláthy "Heraldika" iroda különböző családok nemességének kutatására vonatkozó betűrendben elrendezett XVI-XX. századi iratokat tartalmaz. (Levéltári törzsszáma: R 272 - Filmtári helye: B 1534-B 1563 dobozok).
Ide sorolható még az ún. Daróczy-gyűjtemény, amely talán az Illéssy-patika mellett a legteljesebb genealógiai gyűjtemény. (Filmtári helye: 40593-40684 dobozok. Az eredeti, kéziratos anyagot a Dunamelléki Egyházkerület Ráday Levéltárában őrzik. [1092 Budapest, Ráday u 28.]).
Sajnos nem ritka eset, hogy az irat, amelyre az Illéssy-féle cédulagyűjtemény, illetve a Pataky-féle genealógiai gyűjtései utalnak, a Magyar Országos Levéltárban két alkalommal keletkezett tűzvészben megsemmisült (1945-ben kb 3000 folyóméter, 1956-ban viszont 8765 folyóméter irat égett el, pl. az Erdélyi Tábla anyaga, sok bírósági, igazságügyi és jogügyi szerv irata, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irattára, valamint sok családi levéltár stb.). A megadott jelzetek alapján az irat a Magyar Országos Levéltár I. emeleti kutatótermében - a kutatási szabályzatnak megfelelően - kikérhető és kutatható. Megjegyzendő, hogy sok egyéb családtörténeti vonatkozású irategyüttes már mikrofilmen megtalálható, a Reprográfiai Osztály óbudai kutatótermében kutatható. (l. a tájékoztató végén mellékelt jegyzéket).
Ha más levéltárra (múzeumra, könyvtárra, gyűjteményre) utalnak a fent említett genealógiai gyűjtemények (pl. valamelyik megyei levéltárra), és nem őrzik a megfelelő irat mikrofilmmásolatát a Magyar Országos Levéltár Filmtárában, akkor a kutatónak személyesen vagy levélben kell az illető intézményhez fordulnia. Pl. Nagy Iván gyakran hivatkozik a Collectanea Heraldica c. forrásra, ez az OSZK Fol. Lat. 127 sz. alatt található, és 18. század végi-19. század eleji rézmetszetes címerábrákat tartalmaz. Sokszor a megadott forrásőrző intézmény ma már külföldön van. Ez fölöttébb nehezítheti és költségessé teheti a kutatást. Az is előfordulhat, hogy a 70-80-100 évvel ezelőtt feltüntetett jelzetek ma már nem használhatóak. A levéltár anyagát átrendezték, az irat elveszett, megsemmisült stb. Ezekkel a nehézségekkel a kutatónak mind számolnia kell.
Nemességkutatáshoz használható egyéb forrásanyag
Az említett genealógiai gyűjtemények mellett fontos és hasznos lehet átnézni az alábbi fondokat és állagokat:
Acta nobilium (A III. Károly és Mária Terézia-korabeli nemességigazolására vonatkozó iratok) 1723-1784. (Levéltári törzsszáma: C 30 - Filmtári helye: B 1089-B 1120., valamint 9384. dobozok) Az iratok megyénként vannak csoportosítva. III. Károly császár, majd leánya, Mária Terézia átfogó nemességvizsgálatokat és igazolást rendelt el és folytattatott le a célból, hogy kiszűrjék a nemesi jogokkal visszaélő egyéneket.
A Magyar Királyi Helytartótanácsban 1783-ban pedig külön osztály jött létre a megtámadott/vitás nemességi igazolások felülvizsgálására:
Departamentum nobilitare 1783-1848. (A nemesség igazolásának felülvizsgálatára létrehozott osztály iratai) (Levéltári törzsszáma: C 57) (Filmtári helye: B 968-B 1089 dobozok).
Megyei nemesi iratok (és közgyűlési jegyzőkönyvek). A közgyűlési jegyzőkönyvekben a nemesség kihirdetéséről, birtokadományozásról, rangemelésekről vannak bejegyzett adatok. Annak a megyének a jegyzőkönyveiben kell kutatni, ahol a kihirdetés, adományozás stb. történt. Ld. a mellékletet.
Genealógiai tabellák XIII-XIX. század (MOL P szekció) (Filmtári helye: B 1431-B 1470. dobozok). Csak a birtokos nemesség családfáit őrzik ezek az iratok.
Genealógiai tabellák XVI-XIX. század (Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára) Levéltári törzsszáma: F 6 - Filmtári helye: B 1470-B 1471. dobozok.
Genealógiai tabellák XIV-XIX. század (Bírósági Levéltárak, Levéltári törzszáma: O 59 - Filmtári helye: B 1471- B 1473. dobozok). Többnyire a Processus tabulares (törzsszáma: O 18), valamint az Acta post Advocates (törzsszáma: O 69) c. állagokból kiemelt és kimásolt genealógiai tabellákat, illetve betűrendes mutatókat tartalmazza. Az O 58. állagban szintén vannak genealógiai tabellák, ezek még nincsenek mikrofilmre véve, így eredetiben kaphatja kézhez az érdeklődő.
POLGÁRCSALÁDOK KUTATÁSA
A polgárcsaládok múltját az anyakönyveken kívül legcélszerűbb az illető város levéltárában kutatni. A főváros mellett (Budapest Főváros Levéltára, 1139 Budapest, Teve u. 3-5.), Székesfehérvárnak, Győrnek és Tatabányának szintén van önálló városi levéltára. A többi város levéltára a megfelelő megyei levéltárban található (pl. Szombathely város levéltára a Vas Megyei Levéltárban, Karcag városé a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában, Szeged városé a Csongrád Megyei Levéltár anyagában stb.).
Természetesen a Magyar Országos Levéltárban is eredménnyel járhat a kutatás az illető családra vonatkozólag. Elsősorban az 1828. évi országos összeírás anyagában (törzszáma: N 26, filmtári helye: B 1-B 282., 8612., 25389-25404. dobozok) ajánlatos kutatni, majd az 1715. (törzsszáma: N 78, filmtári helye: 3119-3131. dobozok), az 1720. (törzsszáma: N 79, filmtári helye: 3131-3149., 3154. dobozok), majd az 1785-1787. között lezajlott II. József-kori összeírásokkal folytatni (sajnos csak Győr, Heves, Külső-Szolnok és Zemplén megyére vannak meg a MOL-ban, filmtári helye: 7934. doboz). Ezenkívül a MOL mikrofilmtárában található az 1857. és az 1869. összeírások csonka töredéke. A nagyon hiányos eredeti összeírásokat a megyei levéltárakban őrzik. Ha a család egykori lakhelye nem szabad királyi város, hanem mezőváros vagy község volt, akkor a kutatónak azt kell tisztáznia, ki volt a település földesura (pl. Baja egy időben a Grassalkovich családé, Kecskemét a Koháry családé, Kaposvár az Esterházy család hercegi ágáé volt stb.) Abban az esetben, ha a megfelelő birtokos család levéltára a Magyar Országos Levéltárban van, a családi levéltárakra is ki lehet terjeszteni a kutatást (főleg a P szekció, de részben az R és az E szekciók is tartalmaznak családi levéltárakat). Mivel a családi levéltárak különbözően vannak rendszerezve, a kutatás megkezdése előtt tanácsos konzultálni a megfelelő családi levéltár referensével, vagy az I. em. kutatóterem ügyeletes levéltárosával. A városi céhiratok, valamint a polgárjegyzékek, a polgárkönyvek, az iparosok és kereskedők cím-, illetve névtárának átnézése, kutatása is elengedhetetlenül szükséges a polgári családok történetével foglalkozó kutatók számára.
JOBBÁGYCSALÁDOK KUTATÁSA
Magyarországon a jobbágyfelszabadítás csak viszonylag későn, 1848-ban jött létre. A forradalom után egy-két évtizeden belül a "jobbágy" szó már kiveszett a köznyelvből, helyét a társadalmi átalakulásoknak jobban megfelelő "paraszt" megjelölés foglalta el.
Ha jobbágycsalád története iránt érdeklődik a kutató, a városi polgárcsaládokhoz hasonlóan a kutatást legjobb (az anyakönyvek mellett) az összeírásokkal kezdeni. Ha a kutató megtudta, melyik földesúr birtokán élt a család, ugyanaz a teendő, mint a mezővárosi polgárok esetében, tehát a megfelelő földesúri család levéltárában kell a kutatást folytatni. Jobbágy- vagy zsellércsalád esetében ajánlatos még átnézni az úrbéri tabellákat (levéltári törzsszáma: C 59), az úrbéri összeírásokat (levéltári törzszáma: E 156), valamint az egyházi tizedre/dézsmára (Regesta Decimarum, levéltári törzsszáma: E 159) vonatkozó jegyzékeket, elszámolásokat, nyugtákat.
NÉMET SZÁRMAZÁSÚ CSALÁDOK KUTATÁSA
A XVIII. századi német telepítések (főleg Baranyába, Tolnába, Bakonyba, Bácskába és a Bánátba) iránt érdeklődő kutató szerencsés helyzetben van, ha az illető telepesek 1781 és 1790 közt kerültek Magyarország déli részeire a kamarai telepítés következtében. Több munka jelent meg a németek betelepítéséről.
Betelepítéssel foglalkozó szakirodalom
Franz Wilhelm-Josef Kallbrunner: Quellen zur deutschen Siedlungsgeschichte in Südosteuropa. München, 1936.
Anton Tafferner: Quellenbuch zur donauschwäbischen Geschichte Bd. 1. 1974., Bd. 2, 1977., Bd. 3. 1978., Bd. 4. 1982., Bd. 1-4 Stuttgart, Bd. 5. München, 1995.
Werner Hacker több könyve szintén a németek ki-, illetve betelepítésével foglalkozik. Kötetenként részletes telepeslistákat közöl:
Werner Hacker: Auswanderer vom Oberen Neckar nach Südosteuropa im XVIII Jahrhundert. München, 1970.
Werner Hacker: Auswanderungen aus dem früheren Hochstift Speyer nach Südosteuropa und Übersee im XVIII Jahrhundert. Eine Dokumentation in Regestenform nach Unterlagen des Badischen Generallandesarchivs Karlsruhe. Kaiserslautern, 1969.
Werner Hacker: Auswanderungen aus dem Südostlichen Schwarzwald zwischen Hochrhein, Baar und Kinzig insbesondere nach Südosteuropa im XVII. und XVIII. Jahrhundert. München, 1975.
Werner Hacker: Auswanderungen aus Oberschwaben im XVII. und XVIII. Jahrhundert, archivalisch dokumentiert. Stuttgart-Aalen, 1977.
Werner Hacker: Auswanderungen aus Baden und dem Breisgau, Obere und mittlere rechtsseitige Oberrheinlande im XVIII. Jahrhundert, archivalisch dokumentiert. Stuttgart-Aalen, 1980.
Werner Hacker: Kurpfälzische Auswanderer von Unteren Neckar, Rechtsrheinische Gebiete der Kurpfalz. Suttgart-Aalen, 1983.
Werner Hacker: Auswanderungern aus Rheinpfalz und Saarland im 18. Jahrhundert. Stuttgart, 1987.
Regényi Isabella und Scherer Anton: Donauschwäbisches Ortsnamenbuch Herausgegeben von Arbeitskreis donauschwäbischer Familienforscher (Akd FF) Darmstadt, 1980. (Az ún. dunamenti sváb települések helységnévtára)
Hengl Ferdinand: Deutschen Kolonisten im Komitat Baranya (Ungarn) 1688-1752 I-III. Band. Darmstadt 1983, Schriesheim 1985.
Eimann Johann: Der deutsche Kolonist oder die deutsche Ansiedlung 1783 bis 1787 besonders im Königreich Ungarn in dem Batscher Komitat. München, 1965.
Friedrich Lotz: Die frühtheresianische Kolonisation des Banats (1740 bis 1762). München, 1966.
Stefan Stader: Sammelwerk donauschwÖbischer Kolonisten. Teil I A-D. Sindelfingen, 1997. (Közel 9500 családfőt sorol fel a szerző. Sokszor megadja a személyek születési, házassági és halálozási helyét és idejét, a feleség nevét és a kivándorlási, illetve bevándorlási helyet.)
Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hessenből Tolna-Baranya-Somogyba a 18. sz. első felében. Győr, 1939.
Roger Schilling: Deutsche Ansiedlung im Komitat Neutra unter Josef II. DUHBl. III. évf. 1. sz.
Roger Schilling: Ansiedlung der Deutschen in Rumpfungarn. (Das Deutschentum in Rumpfungarn). Német betelepítések a Csonka-Magyarországon. - Németek a csonka Magyarországon. Budapest, 1928.
Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn (A magyarországi németek története. Ford. Vitári Zsolt). 1. köt., A középkortól 1860-ig. A forrásszövegek váltakozva magyar és német nyelven. 2. köt., 1860-2006. Budapest, 2015.
A Wilhelm-Kallbrunner-féle kiadvány telepes-névsorokat közöl; kitűnő regisztere betűrendben sorolja fel a telepeseket, úgy, hogy a könyv megadja a megfelelő lapszámot és azon belül a névsorbeli sorszámot. Amennyiben olyan listán szerepel a telepes neve, amely nem a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, hanem a Magyar Országos Levéltárban található, akkor megtalálhatjuk azt a Magyar Kancelláriai Levéltárban, az Acta Generalia állagában (törzsszáma: A 39) - a Filmtárban a mutatói megtalálhatók a 17217-17414. (mutatók évrendben), illetve 17674-17873. számú (mutatók ABC-rendben) tekercseken. 1786-ból származó német telepítési lista található továbbá 48202/1. számú tekercsen. Szintén a Filmtárban található a bánáti német telepesek listája 1743-ból (filmtári helye: W 635/7, eredetije: Finanz- und Hofkammerarchiv - Wien, 64 Banater Akten. Kolonisten-Verzeichnisse).
A német leszármazottak után kutatók segítségére válhat az USA-ban kiadott Edward Relmer Brandt-féle kézikönyv: Contents and addresses of Hungarian Archives with supplementary material for research on German ancestors from Hungary. Second, annotated edition. Minneapolis, USA, 1993. (Magyar Levéltárak címei, valamint a Magyarországról származó német ősök kutatására szolgáló segédanyag.)
Források a német származású családokról
Ha nem 1781 és 1790 közti telepítések során került ide az illető telepes, akkor csaknem bizonyos, hogy a megfelelő telepeslista Bécsben keresendő.
Akkor sem szerepelhet a listában a telepes neve, ha nem kamarai telepítés során került Magyarországra. A magánföldesurak által betelepített németek (pl. a bakonyi vagy baranyai, illetve tolnai svábok) neve csak nagyon szerencsés esetben található az illető magánföldesúr családi levéltárában.
Egyébként a német telepesek esetében ugyanazokat a forrásokat is át kell nézni, mint a polgár-, illetve jobbágycsaládok esetében. Megvizsgálandó az 1828. évi országos összeírás, hiszen annak felvételekor a telepesek már Magyarországon laktak.
A második világháború sajnálatos eseményei után tömegesen telepítették ki a németeket a Kárpát-medence országaiból. A kitelepített több százezres németség a szülőföldje iránti vonzódást, ragaszkodást kitartóan és szívósan ápolja - kutatja szülőhelye történetét. Ennek eredményeként ma már szinte minden egykor német többségű településről megjelent az ún. Heimatbuch. Ezek a könyvek nemcsak helytörténeti, statisztikai, demográfiai, hanem jelentős családtörténeti adatokat tartalmaznak.
EGYÉB CSALÁDTÖRTÉNETI FORRÁSOK AZ OL-BAN
Családtörténeti szempontból igen értékes források lehetnek még a különböző megyei összeírások és közgyűlési jegyzőkönyvek, a II. József-kori kataszteri felmérés iratai, a katonai állítási lajstromok (Rekrutierungs-register, filmtári helye: B 283-B 967. dobozok), a mai Magyarország megyéinek nemesi iratai (Acta Nobilium Comitatuum XVI-XIX. század. Az eredeti iratokat a megyei levéltárakban őrzik. Filmtári helye: B 1121-B 1430., B 1564-B 1583. dobozok)
AMERIKÁBA SZÁRMAZOTT CSALÁDOK KUTATÁSA
A XIX. század végi gazdasági válság következtében - az első világháború kitöréséig - az Osztrák-Magyar Monarchia területéről több mint három millióan vándorltak ki Amerikába, ebből több százezer magyar volt. A kivándorlási láz tulajdonképpen az 1880-as évek elején érte el Magyarországot. Statisztikai kimutatások szerint 1899-1913 között az ország területéről 1 390 525 személy vándorolt ki, köztük több mint 400 000 magyar. A kivándorlók zöme, több mint 86%-a az Egyesült Államokban telepedett le. A kivándorlók harmadik, illetve negyedik generációs hazalátogató leszármazottjai teszik ki a külföldi családkutatók igen jelentős hányadát.
A családkutatás szempontjából az Amerikába származott kutatók figyelmébe tudjuk ajánlani (ha tudnak magyarul!) Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940. Budapest, 1982. c. könyvet. E kiadvány rendkívül bő irodalomjegyzéket tartalmaz a Magyarországról Amerikába történt kivándorlásokról, valamint a kivándorlás politikai, gazdasági és szociális következményeiről. Albert Tezla: Valahol meseországban... Az amerikás magyarok 1895-1920. Budapest, 1987. c. kiadvány hasonló témákkal foglalkozik, a közölt szakirodalma is igen terjedelmes. Utóbbi angolul is megjelent - The Hazardous Quest. Hungarian immigrants in the United States 1895-1920. Budapest, 1993. Ugyancsak említést érdemel a Kivándorlási értesítő c. lap. Ez a folyóirat 1903-1907. között jelent meg Fiumében (ma: Rijeka, Horvátország). Az említett folyóirat kb. kéthetente részletes listákat közölt a Fiuméban hajóra szállt kivándorlókról (neve, kora, származási helye stb.) filmtári helye: 47355. doboz). A Belügyminisztériumi Levéltár K 148, K 149 és K 150 törzszámú állagaiban szintén sok adatot lehet találni a századforduló ki-, illetve bevándorlásairól, valamint a honosítási ügyekről. Sajnos, meg kell említeni, hogy sok iratot kiselejteztek, és a kutató gyakran - konkrét adat hiányában - csak a keresett személy nevével találkozik a mutató- vagy iktatókönyvben. A Miniszterelnökségi Levéltár K 26 állagában pedig az amerikai kivándorlással kapcsolatos ügyekben 1902-1918 között is akadhat fontos adatokra a kutató (filmtári helye: 14294-14360. dobozok). Hasonló ügyekkel foglalkozott a Magyar kivándorlókat és visszavándolókat vezető iroda (1932-1946). Ennek az irodának az iratai a P 1256 törzszám alatt találhatóak a MOL-ban. Természetesen a felsoroltakon kívül mindazokat a forrásokat használni kell, amelyeket az előbbi csoportok kutatásánál ajánlottunk (anyakönyvek, különböző összeírások, úrbéri- és dézsmajegyzékek stb.)
ZSIDÓ SZÁRMAZÁSÚ CSALÁDOK KUTATÁSA
A zsidó származású családokat kutatók számára elsődleges tájékoztatónak ajánljuk a következő kiadványokat:
Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I-III. köt. Budapest, 1937-1939. - Röviden ismerteti a jelentősebb magyarországi zsidó családok történetét és ezek egymáshoz való kötődését.
Magyar Zsidó Lexikon I-II. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, 1929.
A zsidó felekezeti anyakönyvek kutatásához a következő kiadványokra szeretnénk utalni:
Frojimovics Kinga: Magyarországi zsidó anyakönyvek 1760-tól napjainkig. Hazai levéltárak és irattárak. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2007.
Stein Artúr: A felekezeti anyakönyvek Magyarországon II. rész., A zsidók anyakönyvei és konskripciói. Budapest, 1941.
Az izraelita anyakönyvi kerületek székhelyeinek és területeinek kimutatása. Budapest, 1885.
Megemlítjük, hogy Budapesten található a Magyar Zsidó Levéltár is. Címe: 1075 Budapest, Síp u 12.
Rendkívül sok értékes adatot tartalmaz az MTA Judaisztikai kutatócsoportja által 1993-ban megjelentetett könyv, Haraszti György: Magyar zsidó levéltári repertórium I-II. Ez a mű áttekintést nyújt a hazai levéltárak zsidó vonatkozású anyagáról a kiadott levéltári segédletek alapján. A Magyar-zsidó oklevéltár (Monumenta Hungariae Judaica) 1-18. kötet. Budapest, 1903-1980. is sok zsidó vonatkozású adatot közöl. Gyakorlatilag a XI. század végétől oklevelek révén mutatja be és kíséri végig a magyarországi zsidóság történetét. A 7. köt. (Grünvald Fülöp és Scheiber Sándor szerk.) az 1725-1748. évi első országos zsidó-összeírásokat dolgozza fel. Mindegyik kötet részletes személy-, tárgy- és helymutatóval van ellátva. Feltétlen megemlítendő, hogy a zsidó származású családok kutatása talán a legnehezebb. Több ok is közrejátszott ehhez: mint már bevezetőnkben szóltunk róla, a zsidó lakosságot II. József kötelezte a családnév felvételére, ugyanis nem tartotta helyesnek a keleties formájú zsidó személyneveket, mint pl. Akiba ben Moses - Akiba, Mózes fia, amelyeket különben sem következetesen alkalmaztak. Ekkor vették fel a zsidók a német vezetékneveket (pl. Schwarz, Weiss, Roth, Blau, Gelb, Grün, Goldmann, Silber, Gross, Klein stb., hogy csak a leggyakoribb családneveket említsük). Már a XIX. század utolsó harmadától kezdődtek a tömeges névmagyarosítások, a XX. század húszas-harmincas éveiben pedig a kikeresztelkedések, elsősorban politikai okok miatt és félelemből, hogy elkerüljék a zsidókat korlátozó és kirekesztő törvények hatását, majd végső soron a pogromokat. Az zsidó egyházi anyakönyvek kötelező vezetését is viszonylag későn - csak 1851-ben - rendelték el a hatóságok. A második világháborús zsidóüldözések során rengeteg zsidó vonatkozású irat (ezen belül: anyakönyv is!) elveszett, megsemmisült. A kutatásokat még jobban nehezíti a zsidó nép rendkívüli mobilitása (az életmódjukból adódóan állandóan vándoroltak, költöztek, ide-oda telepedtek).
Zsidóösszeírások
Az anyakönyvek mellett feltétlen át kell nézni a különböző célból és időben készült zsidóösszeírásokat:
1. Zsidóösszeírások 1725-1728-1755. évek (Magyar Kir. Helytartótanács Acta Judaeorum, törzszáma: C 29) (Filmtári helye: 26557., 40789-40795. dobozok)
2. Erdélyi zsidóösszeírás 1813-1845. évek (törzsszáma F 46) (filmtári helye: 1605. doboz)
3. 1848. évi országos zsidóösszeírások (Csak 23 megyére és 15 városra maradtak fenn. A városok és megyék betűrendjében vannak rendszerezve) (Az 1848-1849-i Minisztérium Rendőri Osztály iratanyaga, törzsszáma: H 15) (filmtári helye: az összeírások a B 1721 - B 1725., a jelentések: a 3890., a lajstrom és mutató: a 31143-31144. dobozokban van)
4. Zsidóösszeírások 1848. Pozsony vármegyére. (filmtári helye: 43504. doboz)
5. Zsidóösszeírások 1827-1853. Eredeti őrzőhelye: Magyar Zsidó Levéltár, Budapest. (filmtári helye: 45851. doboz).
A Yad Vashem Levéltárából a következő zsidó vonatkozású állagok találhatók az OL mikrofilmtárában:
1. Tanúvallomások (filmtári helye: 40306-40311. dobozok)
2. A mauthauseni koncentrációs tábor magyar foglyainak személyi kartonjai. (OL mikrofilmtára: 40312-40316. dobozok.)
A volt NSZK külügyminisztériuma, illetve a Washingtoni National Archives mikrofilmezett iratai is tartalmaznak adatokat a zsidó családokra nézve (OL filmtári helye: 13968-13972. dobozok.)
NÉVVÁLTOZTATÁSOK (NÉVMAGYAROSÍTÁSOK)
A családtörténeti kutatások esetében igen fontos lehet a névváltoztatás (névmagyarosítás) kérdése is. Nagyobb méreteket a XIX. század második felében öltött, majd a XX. század 20-30-40-es éveiben. Két kiadvány foglalkozik ezzel a témakörrel:
Waltherr Imre: Névváltoztatások 1817-1871. (Kézirat, Magyar Országos Levéltár könyvtára), 1872.
Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai. Helyhatósági és miniszteri engedéllyel megváltoztatott nevek gyűjteménye 1800-1893. Budapest, 1895.
Az egyes névváltoztatásokkal kapcsolatban a kiadványban hivatkozott ügyiratszám alapján a névváltoztatásokra vonatkozó kérelmek és az engedélyek a Budapest, Bécsi kapu tér 2-4. szám alatti kutatóteremben hozzáférhetőek.
A névváltoztatásokkal kapcsolatos iratok kutatása és hozzáférhetősége az 1896 előtti, illetve az 1897-től engedélyezett névváltoztatások esetében különbözik.
A névváltoztatásokra főleg II. József kora óta került sor. Ezzel 1848-ig a Helytartótanács foglalkozott, a C 53 Departamentum publico-politicum állagban lehet erre kutatni. Az állaghoz évenkénti, mikrofilmen lévő betűrendes mutató áll rendelkezésre. Az iratok eredetiben kutathatóak, jelzete: év - kútfő - tétel, így kell a kérőlapon feltüntetni. Az iratok nyelve 1844-ig latin, és gótbetűs német, azután magyar.
A névváltoztatások ügye 1848-ban az újonnan felállított Belügyminisztériumhoz került, amely a folyamatban lévő ügyeket is átvette. Előfordult, hogy a kérvényt még a Helytartótanácshoz nyújtották be, de azt már a minisztérium hagyta jóvá. Az ügyintézés a Belügyminisztérium Közigazgatási osztályán (H 14) folyt, melynek anyaga kútfő-tételes rendben van elhelyezve. A névváltoztatások mindkét évben külön kútfőt képeznek, 1848-ban a 69-et, 1849-ben pedig a 13-at, az ezekben való eligazodást lajstom- és mutatókönyvek segítik. Az anyag mikrofilmen kutatható az óbudai épületünkben, az iratok az 51068-51069., és az 51073., a segédkönyvek pedig 31141-31143. mikrofilmtekercseken találhatóak.
Az engedélyezést követően a névváltoztatásokat közzé tették a Közlönyben (H 99) is, mely szintén mikrofilmen hozzáférhető (52555).
Az abszolutizmuskori névváltoztatásokra 1860-ig a területi és igazgatási szétdaraboltság miatt több állagban kell kutatni:
A Belügyminisztérium (D 2) állagának Névváltoztatások tételén kívül a kutatónak át kell néznie 1849-1853 között a Der bevollm. kais. Commissar Geringer (D 55), valamint az öt kerület általános iratait, 1854-1860 között az öt helytartótanácsi osztály, és a kormányzóság (D 46) általános iratait. Valamennyi anyaghoz egykorú, mikrofilmen lévő mutató áll rendelkezésre. Mivel az anyagrészek más-más rendben kutathatók, a kutatás megkezdése előtt javasolt a repertóriumot elolvasni. Valamennyi irat nyelve (gótbetűs) német.
1861-1867 között ismét a Helytartótanács intézte a névváltoztatásokat. 1861-ben a Közjogi osztály (D 199), 1862-től a Második közigazgatási kútfő (D 216) anyagában lehet kutatni. Mindkettőhöz mikrofilmen lévő segédkönyvek állnak rendelkezésre, az iratok nyelve már magyar, de lehetnek német előiratok is. Az irat jelzete a D 199 esetében az alapszám, a D 216 esetében év - tétel - alapszám.
Az 1867-1896. évek névváltoztatási iratai a Belügyminisztérium Általános iratok állagban találhatók. A belügyminisztériumi névváltoztatási ügyek a 1867-1877 között a VI. kútfő 8. tételben, 1878-1896 között az I. kútfő 1. tételben vannak elhelyezve.
Az 1896 után keletkezett névváltoztatási iratok kutathatósága
Az 1897-1932 közötti években engedélyezett eredeti névváltoztatási iratok teljes mértékben megsemmisültek.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetében másolati iratanyagként, a Belügyminisztérium Általános iratok állagában az 1897 és 1913 között engedélyezett névváltoztatásokra vonatkozóan csak a félévenként készült kimutatások állnak rendelkezésre, de ezek is csak hiányosan maradtak fenn (6162. csomó).
Az Országos Levéltár mikrofilmtára másolatban őriz névváltoztatásokra vonatkozó levéltári anyagot (filmszám: 30 789-30 809), melyhez kétféle típusú irat tartozik. 1. Betűrendes kartotékok. Eredeti jelzet: Belügyminisztériumi Levéltár - Általános iratok - 9. Különféle segédletek sorozat - Engedélyezett névváltoztatások betűrendes kartotékjai 1894-1932 (6153-6172. doboz.) 2. Iratok. Eredeti jelzet: Belügyminisztériumi Levéltár - Általános iratok - 1. Iktatott iratok sorozat II. kútfő 5. tétel - Névváltoztatás 1904-1944 (2855. csomó). Mikrofilmen: 531 felvétel.
A Belügyminisztérium által engedélyezett névváltoztatások betűrendes kartotékjai, illetve a névváltoztatási iratok 1977-ig voltak az Országos Levéltár őrizetében, ekkor került sor átadásukra a Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányság rendészeti osztálya részére. Átadás előtt az említett a kartonokat, illetve a csekély mennyiségű, 1904-1944 évkörű névváltoztatási iratot mikrofilmezték.
Budapest Főváros Kormányhivatala 2019. március közepén átadta a névváltoztatási ügyekkel kapcsolatos ügyiratokat a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára számára az 1933-2004 közötti időszakból. Az átadás-átvétel nem teljes körű, bizonyos papíralapú segédletek, kartonok átvételére még nem került sor, az egyeztetések folytatódnak. Az 1934-1937. közötti iratok igen töredékesen maradtak fenn.
Az iratanyag a Budapest, Bécsi kapu tér 2-4. szám alatti épületben került elhelyezésre, az 1945 előtti Kormányszervek Főosztályán. Az iratanyag rendezése, feliratozása, raktári jegyzékkel történő ellátása folyamatban van. Az átvett iratanyag a levéltári és az adatvédelmi törvény alapján lesz kutatható, pontos időpontjáról előreláthatólag az év vége felé tud majd a levéltár a tájékoztatást adni. Addig konkrét egyedi kéréseket, másolatrendelést, valamint állampolgári/ügyfélszolgálati megkeresést fogad a levéltár, postai úton, személyesen vagy ügyfélkapun keresztül, melyeket az 1945 előtti Kormányszervek Főosztálya intéz.
MELLÉKLET
A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött fontosabb családkutatási források a következők:
(Libri Regii – Törzsszáma: A 57) 1527-1867. évek (filmtári helye: 37217-37251. dobozok),
(Libri regii dignitatum – Törzsszáma: A 62) 1786-1867. évek (filmtári helye: 23353. doboz),
(Libri regii primae classis – Törzsszáma: B 18) Erdélyi királyi könyvek 1687-1848. évek (filmtári helye: 7191-7204. dobozok),
(Libri regii dignitatum secundae classis – Törzsszáma: B 20) Erdélyi királyi könyvek 1790-1848. évek (filmtári helye: 7204-7205. dobozok),
(Librii Regii - Gyulafehérvári káptalan országos levéltára – Törzsszáma: F 1) 1581-1680. évek Erdélyi királyi könyvek (filmtári helye: 1193-1205., 23330., 26516/2., valamint 39237-39245. dobozok),
(Kolozsmonostori konvent országos levéltára - Protocolla, libri regii et stylionaria – Törzsszáma: F 15) Erdélyi királyi könyvek 1534-1708. évek (filmtári helye: 1576-1596. dobozok),
Király személye körüli Minisztérium – Törzsszáma: K 19) 1867-1918. évek (filmtári helye: 7042-7047. dobozok)
Acta nobilium (A III. Károly és Mária Terézia korabeli nemesség-igazolására vonatkozó iratok) 1723-1784. évek (Törzsszáma: C 30) (filmtári helye: B 1089-1120. és 9384. dobozok)
Departamentum nobilitare 1783-1848. évek (a nemesség igazolására létrehozott osztály iratai) (Törzsszáma: C 57) (filmtári helye: B 968-B 1089. dobozok)
Megyei nemesi iratok (és közgyűlési jegyzőkönyvek) lásd a MOL Fond- és állag-, valamint a filmjegyzékét, illetve a számítógépes nyilvántartást.
Genealógiai tabellák XIII-XIX. század (MOL, P szekció) (filmtári helye: B 1431-B 1470. dobozok)
Genealógiai tabellák XVI-XIX. század (Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára) (Törzsszáma: F 6) (filmtári helye: B 1470-B 1471. dobozok)
Genealógiai tabellák XIV-XIX század (Bírósági Levéltárak) (Törzsszáma: O 59) (filmtári helye: B 1471-B 1473. dobozok)
Pataky Károly-féle gyűjtemény 1500-1899. évek (törzsszáma: A 133) (filmtári helye: B 1583-B 1585. dobozok)
Peláthy-féle gyűjtemény 1500-1899. évek (törzsszáma: R 272) (Filmtári helye: B 1534-B 1563. dobozok)
Daróczy-féle gyűjtemény (40593-40684 dobozok a Filmtárban, az eredeti kéziratot a Ráday Levéltárban őrzik)
Kisebb családi fondtöredékek 1527-1957. évek (törzsszáma: R 319) Filmtári helye: 47504-47544. dobozok. Olyan családi iratokat, fondtöredékeket tartalmaz, amelyek a Magyar Országos Levéltár családi levéltáraiban nem helyezhetők el. A családok az ABC szerint vannak elrendezve.
Hazai címereslevelek és nemesi iratok 1526-1923. (Törzsszáma: R 64 ) Mikrofilmen csak elenyésző töredéke (229 válogatott felvétel található). A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályáról került a Magyar Országos Levéltár őrizetébe, időközben jelentősen gyarapodott vásárlások, ajándékok, átrendezések folytán. Ezen iratok feldolgozásával készült Áldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei. I-VIII. Budapest, 1902-1942., valamint a családnevek betűrendes cédulamutatója.
Külföldi címereslevelek és nemesi iratok 1541-1882. (Törzsszáma: R 126). Szintén a Magyar Nemzeti Múzeumból kerültek a Magyar Országos Levéltárba. Túlnyomórészt német-római császároknak, birodalmi palotagrófoknak, osztrák főhercegeknek és rendeknek oklevelei, de van köztük az orosz cártól, a lengyel királytól stb. kiadott oklevél is, valamint lovagi cím adományozása és néhány indigenatusi diploma. Egyes iratoknak magyar vonatkozása is van. Nincsenek felvéve mikrofilmre.
Conscriptio Portarum. Az 1715. és 1720. országos összeírások előkészítésére, magának az összeírásnak az irányítására és az összeírások eredményei alapján végzett adórendezésre vonatkozó írások. 1695-1720. évek (törzsszáma: N 76, filmtári helye: 3149-3152. dobozok)
Antiquiores conscriptiones 1654-1750. évek (törzsszáma: N 77) (filmtári helye: 3152-3154. dobozok)
Az 1715-ös összeírás (törzsszáma: N 78) (filmtári helye: 3119-3131. dobozok)
Az 1720-as összeírás (törzsszáma: N 79) (filmtári helye: 3131-3149., 3154. dobozok)
Az 1728-as összeírás (csak néhány megyére van meg, az eredeti anyagot a megyei levéltárakban) (filmtári helye: 8374-8386. dobozok)
Departamentum urbariale (Úrbérrendezés) l723-1848. évek (törzsszáma: C 59) (filmtári helye: 4107-4314., 20667-20702. dobozok)
Az 1828. évi országos összeírás - Conscriptio regnicolaris (törzsszáma: N 26) (filmtári helye: B 1-B 282., 8612., 25389-25404. dobozok)
Az 1857. évi összeírás csak néhány városra, illetve megyére maradtak fenn, azok is többnyire töredékesen. (filmtári helye: B 1726-B 1735., B 1751-B 1804., B 1809., B 1811-B 1813. dobozok)
Szintén nagyon hiányosak és kevés megyére, illetve városra maradtak épen az 1869. évi összeírások. (filmtári helye: B 1474-B 1533., B 1586-B 1720., B 1735-B 1751., B 1804-B 1810., B 1813-B 1816. dobozok)
Dicalis (adó) összeírások (Conscriptiones portarum) 1530-1707. évek (törzsszáma: E 158) (filmtári helye: 1627-1686. dobozok)
Regesta decimarum (egyházi tized/dézsma összeírások) XVI-XVIII. század (törzsszáma: E 159) (filmtári helye: 9537-9935. dobozok)
Úrbéri összeírások 1785/1786-as évek (csak Erdélyre vonatkoznak) (törzsszáma: F 51) (filmtári helye: 24995-25023. dobozok)
Urbaria et conscriptiones - U et C (urbáriumok, szerződések, úrbéri összeírások) XV-XIX. század (törzsszáma: E 156), cédulamutató a nagykutatóban (Filmtári helye: 2201-2577a., 31537-31538. dobozok)
Vegyes összeírások (Erdély) XVI. század-1809. év (törzsszáma: F 49) (filmtári helye: 8643-8676. dobozok)
Az 1750. évi összeírás (csak Erdély) (törzsszáma: F 50) (Filmtár: 26469-26515. dobozok)
1754-1755. évi országos nemesi összeírás (törzsszáma: Cathalogus Nobilium A 75) (filmtári helye: 40788. doboz)
Erdélyi zsidóösszeírás 1813-1845. évek (törzsszáma: F 46) (Filmtár: 1605. doboz)
Cziráky féle úrbéri összeírás 1819-1820. évek (Erdély, Conscriptio Czirakyana) (törzsszáma: F 52) (Filmtári helye: 25674-25727. dobozok)
Zsidóösszeírások 1725-1728-1755. évek (törzsszáma: Acta Judaeorum - C 29) (Filmtári helye: 26557, 40789-40795. dobozok)
1848. évi országos zsidóösszeírások (a városok és megyék betűrendjében) (törzsszáma: H 15) (filmtári helye: B 1721-B 1725, lajstrom és mutató: 31143-31144. dobozok)
Zsidóösszeírások 1848. Pozsony vármegyére. (filmtári helye: 43504. doboz)
Zsidóösszeírások 1827-1853. Eredeti őrzőhelye: Magyar Zsidó Levéltár, Budapest. (filmtári helye: 45851. doboz).
Állítási lajstromok.- kevés kivétellel (pl. Heves megye), a XIX. század második felétől 1918-ig terjednek. (Az eredeti lajstromokat a megyei levéltárakban őrzik, a mikrofilmmásolatok a MOL Mikrofilmtárában B 283-B 967. dobozjelzet alatt).
Magyar Királyi Kancellária (Acta Miscellanea, Fasc. 5 Genealógiai vonatkozású iratok. XVII-XIX. század. Törzsszáma: A 120 Filmtári helye: 31618. doboz)
Egyházlátogatási jegyzőkönyvek (Visitationes canonicae) - főleg abban az esetben használhatók családkutatásra, ha tartalmazzák az ún. Lista Animarum vagy Conscriptio Animarum azaz "A lelkek összeírását" illetve "listáját". Egyházmegyékre, ezen belül esperességekre vannak felbontva. A MOL Filmtárában a következő filmdobozok: 52., 847-850., 1687-1691., 2591-2599., 4456-4458., 5197-5201., 10491-10498., 13745-13748., 20013-20017., 21076-21086., 21168-21197., 21769-21794., 21937-21964., 23358-23373., 23443-23619., 23717-23749., 23781-23845., 26687-26690., 29061-29067.
Conscriptiones animarum (Lélekösszeírások):
Megye | Év(kör) | Doboz száma |
Borsod megye | 1780 | 16754. |
Debrecen város | 1693-1776 | 16751. |
Csanád megye | 1770-1785 | 31720. |
Komárom megye | 1774 | C 541. |
Pest megye | 1778-1783 | 16750-16751. |
Somogy megye | 1763-1790 | 16754. |
Szeged FelsővárosiMinorita rend | 1795-1833 | 31720. |
Tolna megye | 1772-1783 | 16752-16754., 34949-34952., 34961-34962. |
Turóc megye | 1771 | C 541 |
Veszprém megye | 1763-1776 | 20014-20017. |
Zala megye | u.a. | u.a. |
Anyakönyvek: helységek szerint ábécérendben, ezen belül felekezetek szerint vannak rendezve. Részletes összefoglalót ad róluk Judák Margit: Egyházi anyakönyvek mikrofilmmásolatai. Budapest, 1977. c. kiadvány, a Magyar Országos Levéltár óbudai részlegében (Budapest, III. ker. Lángliliom u. 4.) található cédulakatalógus, az A sorozat filmjegyzékei, valamint a Reprográfiai osztály számítógépes adattára. Várhatóan 1999-ben jelenik meg Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltárban őrzött anyakönyvek másolatainak katalógusa c. kiadványa, amely már a leányegyházak (fíliák) kimutatását és jegyzékét is felöleli, a számítógépes adattárhoz hasonlóan. Az anyakönyvek filmtári helye: A 1-A 5583. dobozok, a C jelzetű sorozatban a MOL-ban őrzött felvidéki helységek anyakönyveiről készült mikrofilmek (pl. Kassa evangélikus akv. C 1584-C 1585., római katolikus akv. C 1168-C 1180.; Késmárk evangélikus akv. C 1573, római katolikus akv. C 1569- C 1572.; Körmöcbánya evangélikus akv. C 1593-C 1595., római katolikus akv. C 1594-C 1599. dobozok stb.). Ezen kívül elvétve találhatók mikrofilmezett anyakönyvek az ún. nagysorozatban (pl. a különböző felekezetű kolozsvári anyakönyvek 6457-6482 dobozok). Újabban, az A sorozat lezárása után mikrofilmezett anyakönyvek, szintén a "nagysorozatban" találhatók (pl. Ószivác 48201. doboz, Sarud 48199-48200. dobozok, Zenta 47932-47989. dobozok stb.)
Székely lustrajegyzékek és nemesi összeírások. 1635-1737. évek (törzsszáma: F 136 , filmtári helye: 1710-1712. dobozok).
A felsorolt családtörténeti források kutatásához részletes szóbeli tájékoztatást a Filmtár, valamint a Filmkutató referensei adnak.
Levéltári segédletek
A Magyar Országos Levéltár Filmtárában a mikrofilmen lévő iratokról 1992-ben készült Fond- és állagjegyzék nyomatatott formában. A naprakész változat a Reprográfiai osztály, valamint az Információs iroda számítógépein található. Ábécés rendszerezett állagkartonokat is vezetnek, ezenkívül minden egyes filmdoboz tartalmáról többé-kevésbé részletes filmjegyzék készült.
Végül, de nem utolsósorban, ajánljuk kutatóink figyelmébe nemrég megjelent kiadványainkat:
Magyarország levéltárai. Szerk.: Blazovich László-Müller Veronika. Budapest-Szeged, 1996.
A Magyar Országos Levéltár. Levéltárismertető. Szerk.: Lakos János. Budapest, 1996.
MOL fondjainak és állagainak jegyzéke I-IV. Szerk.: Buzási János. Budapest, 1996.
Amíg az első két könyv csak vázlatosan ismerteti a levéltári anyagot (egy-egy levéltárét, illetve a Magyar Országos Levéltár keretén belül egy-egy szekciót csak néhány sorban vagy oldalon), addig az utóbbi sokkal kimerítőbben közli a Levéltárban található anyagot: fond- és állagszintig írja le: 4. kötete pedig igen alapos és átfogó név-, hely- és tárgymutató az előző kötetekhez.
Magyarország levéltárainak cím- és névjegyzéke Szerk.: Kálniczky László. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1997.
