1526 Utáni Gyűjtemény

R szekció

Évkör: 14. század–21. század
Terjedelem: 183,13 ifm
Nyelv: Az 1848/49-es emigrációs levelezés jelentős része nem magyar, hanem elsősorban francia és német nyelvű, de nem ritka az angol és olasz nyelvű levél sem. A korai családi levéltári anyagok latin nyelvűek.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény: Repertórium: Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)

 

Az 1526 Utáni Gyűjtemény anyagának zöme a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya irataival került az Országos Levéltárba, s csak kis részét alkotják az Országos Levéltár 1945 előtti szerzeményei. A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya a megvásárolt vagy ajándékként átvett iratok jelentős részét egy időrendi sorozatba, az ún. Törzsanyagba helyezte el. Emellett tárgyi csoportokat is képeztek, mint például személyek szerinti iratok, céhiratok, címereslevelek, az Olasz Légió iratai, pecsét- és fényképgyűjtemény. E sorozatok – a címereslevelek kivételével – 1945-ben sajnos elpusztultak, s egyedül a céhiratokról jelent meg kiadvány, amely leírja e gazdag gyűjteményt. Ma is léteznek az R szekcióban felsoroltakkal azonos nevű sorozatok, de ezek már vagy 1945 utáni gyarapodás révén kerültek ide, vagy az ún. Törzsanyag időrendi részében vészelték át a háborút.

A tárgyi csoportok közül szisztematikusan és eredményesen gyűjtötte a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya az 1848/49-es szabadságharcra és emigrációra vonatkozó iratokat. 1874-ben vásárolta meg például Vörös Antal mintegy 3000 darabos hagyatékát. (Vörös Antal az 1830-as évektől állt Kossuth Lajos-sal szoros összeköttetésben és munkakapcsolatban, a forradalom idején titkára és levéltárnoka volt.) Kiemelkedő jelentőséggel bírt és fényes erkölcsi sikert is jelentett 1894 végén Kossuth Lajos turini hagyatékának átvétele, majd a századfordulón Türr István iratainak megvásárlása. E gyűjtési folyamat a levéltár részéről 1945 után sem szűnt meg, így vásárlás és ajándékozás révén jelentősen gyarapodott és gyarapszik ma is a Kossuth Levéltár Időrendi Sorozata (R 90).  Kultúrpolitikai sikernek számított 1969-ben Klapka György levéltárának Budapestre szállítása. A Kossuth Levéltár több mint 8000 darabból álló Időrendi Sorozatához regeszta-segédlet és névmutató áll a kutatók rendelkezésére, a Klapka Levéltár, Klapka György iratai levelezési részéhez (R 295 22. tétel)  levélírói, ill. a levelekben említett nevek szerinti mutató társul.

Az 1848/49-es szabadságharcban részt vettek iratai képezik ma is a gyűjtemény nagyobb részét. E forrásbázishoz tartozik a szintén a múzeumi időrendi sorozatból kialakított 1848/49-es nyomtatványok jelentős terjedelmű gyűjteménye (R 32). Megjegyzendő, hogy az 1848/49-es minisztériumok anyagában ("H" szekció) és a mai Magyar Nemzeti Múzeum Nyomtatványtárában is található kisebb mennyiségű, kiegészítő anyag e sorozathoz. Az Országos Levéltárban őrzött nyomtatványok mindkét sorozatához kéziratos darabszintű jegyzék készült.

A tárgyi csoportok között már említett címereslevél-sorozat (R64) több mint 800 eredeti oklevelet tartalmaz, ehhez szintén segédlet készült, amely időrendben és névrendben sorolja fel az okleveleket.

Az 1956-ban megjelent alapleltár 1526 Utáni Gyűjtemény címen mutatja be a mai "R" szekció anyagát. Itt még több olyan sorozat szerepel, amelyet ma már hiába is keresünk. Ennek oka az, hogy az 1960-as években a mesterségesen kialakított, vegyes gyűjtemények felszámolását tűzték ki célul. A feladat az volt, az elmúlt évszázadban bármilyen okból eredeti helyéről kiszakadt anyagot, ha ez lehetséges, visszahelyezzék eredeti helyére. A "kiszakadás" oka lehetett regisztratúra jellegű anyag széthullása, ami miatt az iratok gyűjtőkhöz kerültek, vagy hivatalnokok, történészek otthoni munkához kölcsönvettek iratokat, s azok irathagyatékukkal kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum vagy az Magyar Országos Levéltár őrizetébe. A rendező munka során részben vagy egészben felszámolták a gyűjtők és történészek név szerint nyilvántartott hagyatékainak jelentős részét, továbbá a Magyar Tudományos Akadémiától átvett iratgyűjteményt (ennek jegyzéke ma R 274 törzsszám alatt), valamint a múzeumi Törzsanyag túlnyomó többségét (maradványa ma R 224 törzsszám alatt). Az MTA iratgyűjteményét a "felszámolás" előtt mikrofilmezték. Már az 1950-es évek első felében kiemelték abból az időrendi sorozatból a nagyobb egységeket kitevő családi levéltárakat, és áttették a családi levéltári részleghez (ma P szekció Családok, személyek iratai). Az első jelentős "karcsúsítás" után az iratanyag terjedelme 44 ifm-re csökkent, és az 1960-as években ennek felszámolására került sor. Az iratanyagból további, önálló törzsszám alatt elhelyezhető családi levéltárakat alakítottak ki, ezek is átkerültek a "P" szekcióba, továbbá jelentős mennyiségű, már meglévő családi levéltárba illeszthető iratanyagot is oda soroltak át. A regisztratúra jellegű iratokat szintén visszahelyezték a levéltár különböző fondjaiba.

A fennmaradó iratokból az 1848/49-es személyek anyagai önálló egységgé lettek, a kisebb családok és nevesebb személyek iratait egy-egy törzsszám (R 319 és R 313) alatt, a nevek kezdőbetűjének szoros abc rendjében helyezték el. Az ezen túl fennmaradt iratanyagot tárgyi csoportokba osztották. A Múzeumi Törzsanyag átrendezésének részletesebb ismertetése azért fontos, mert egy igen kutatott és sok esetben csak növedéki naplószám jelzettel publikált anyagról van szó, ahol csak e régi jelzetre való hivatkozás sok esetben nem teszi lehetővé, hogy az anyagot a kutató rendelkezésére bocsássák. A régi Múzeumi Törzsanyag emlékét ma már csak néhány hártya oklevél, valamint a növedéki és a letéti napló őrzi. A növedéki naplót 1882–1935 között vezették: évenként újrakezdődő sorszámozással jelöltek egy-egy gyarapodási egységet, feltüntetve a beadó nevét, az átvett iratok darabszámát és évkörét.

Az 1526 Utáni Gyűjtemény – jellegéből adódóan – a levéltár egyik leginkább gyarapodó egysége, amelyről 2003-ban jelent meg a második, bővített kiadású repertórium.

A szekció anyagában mindössze néhány olyan letétet őriznek, amely a letevő kívánságára meghatározott időre zárolt, vagy csak a letevő hozzájárulásával kutatható.

Vissza a lap tetejére