Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1900 júniusában rendeletet bocsátott ki „a történelmi és egyéb nevezetességgel bíró fák és facsoportok fentartása, megőrzése és megjelölése” tárgyában, a rendeletet a kincstári és állami erdőhatóságokhoz intézve. (21527/1900. sz. r.) E nevezetes, a hazai természetvédelem egyik legelső, (jog)történeti dokumentumának tekinthető rendeletet utóbb, 1909 áprilisában, második minisztersége alatt, egy felhívás követte, amely már szélesebb körhöz: a törvényhatóságokhoz, illetve az ügyben érdekelt összes társadalmi szervezethez és egyesülethez szólt. E felhívásában a miniszter, Kaán Károly m. kir. erdőtanácsosnak „A természeti emlékek fenntartása” címmel frissen összeállított útmutatása alapján, a természeti értékek összeírására utasított.

     1914 januárjában Perényi Kálmán esztergomi alispán, a földművelésügyi miniszter fenti felhívása értelmében eljárván, a járási főszolgabírák, illetve Esztergom sz. kir. város polgármesterének címezve egy rendeletet adott ki A történelmi nevezetességü emlékek fentartása címmel,  s hozzá mellékelt egy – a miniszteri rendeletben előírtak alapján, általa összeállíttatott – jegyzéket is az Esztergom vármegyében található ilyesfajta, „a temészetnek az ország diszére szolgáló alkotásai[ról], tudományos szempontból becses tárgyai[ról] és ezek mellett mindazon természeti emlékek[ről], amelyek a magyar történelem eseményeivel valamely vonatkozásban állanak”. Meghagyta a címzetteknek, hogy az összeírásban szereplő természeti értékek fenntartásáról, megőrzéséről folyamatosan gondoskodjanak, felelős személyeket jelölvén ki gondozásukra, akiktől évente kötelesek, a gondjukra bízottak állapotát illetően, jelentést kérni.

     Esztergom város polgármestere: Wimmer Imre, a fenti rendeletről, március  folyamán, annak rendje és módja szerint, értesítette városa Gazdasági Hivatalát, az Esztergomi Takarékpénztár igazgatóságát, illetve a Prímási Uradalmak Jószágigazgatóságát, tudatván velük, hogy a csatolt jegyzék szerint Esztergom sz. kir. város területén mely természeti emlékek érdemesültek a fokozott figyelemre, „amelyeket koruknál, terjedelmüknél, avagy a hozzájuk fűződő nevezetességüknél fogva az utókor számára is fentartani érdemesek”.

     Levéltárunk ma is őriz egy példányt a fentebb említett alispáni jegyzékekből (lásd 1. kép). Ezen jegyzék, illetve a most érintett polgármesteri körlevél alapján összeállíthatjuk Esztergom városi korabeli „természeti emlékeinek” listáját.

1. kép. Kimutatás az Esztergom vármegyében levő történelmi nevezetességű

természeti emlékek összeírásáról és fentartásáról.

 Összeállította: Perényi Kálmán esztergomi alispán. 1914. január eleje.

MNL KEML XV-3.b. 1919.V.44. sz.

Eszerint, 1914 elején, Esztergom sz. kir. város területén, megőrzendő történelmi emlékek és  természeti értékek címén, az alábbiak kerültek összeírásra:

     1.  a vár egyik sziklafalán: „arcélben egy teljes emberi arc”;

     2. a város határában: régi („történelmi nevezetességű”) kutak – Diósvölgyi-kút és Fári-kút  – közelében álló öreg, 70-250 éves fák;

     3. a város bel- és külterületén,  valamint a szigeten nőtt termetes fák: Maya-fürdő kertjében: 8 platánfa,  a Barátkúti-dűlőben: 3 iharfa (juharfa), az érsekség zöldségeskertjében: 5 vadgesztenyefa, a szigeti propeller-állomás közelében, illetve az őrház mellett, továbbá a Nagy-Duna-ághoz vezető úton, valamint a Nagy-Duna-ág partján: 17 topolyafa (nyárfa);

     4.  a pilisszentléleki utat kísérő ún. millenáris emlékfák: 23 hársfa;

     5.  a katonai csapatkórház mellé ültetett ún. Erzsébet-királyné-emlékfák: 40 db 10 éves iharfa.

     A védendő „emlékek” állapotáról szóló éves jelentések közül mindössze egy maradt ránk. Ebből a következő derül ki: az Esztergomi Takarékpénztár igazgatósága – a helybeli polgármesteri hivatalnak küldött tájékoztatása szerint –, a maga részéről, nagy gondot fordított a Hévíz (Maya-) fürdő „udvarán álló ősrégi platánfák” ápolására – külön kertész gondozta őket, folyamatosan, kellő szakértelemmel –, ám a fák, minthogy túlságosan közel lettek ültetve egymáshoz, „talajukat valószínűleg kimerítették” és  „már kiélni indulnak” – várható volt, hogy hamarosan elpusztulnak.

     Különös, de a szóban forgó alispáni jegyzékben nem szerepel bejegyzés a korabeli Esztergom-szigeti, Kis-Duna-parti sétányt szegélyező fasorról. Jóllehet egykori sajtóhír fenntartotta emlékét annak, hogy ide, a „séta út” szélére, az Esztergomi Sétahely-szépítő Egylet, még 1878-ban, 150 db vadgesztenyefát ültetett. S e fák, a jegyzék összeállítása idején, már 35 évesek voltak, valóságos  óriások.

     Természetesen nem találunk bejegyzést, e jegyzékben, a mai Esztergom másik büszkeségéről, a Kis-Duna-ág túlsó partjára, a Kis-Duna sétányra telepített platánsorról sem, minthogy éppen a jegyzék készülte évében fejezték be a fák kiültetését. A ránk maradt iratok és munkanaplók, ezzel kapcsolatban, a következőkről tudósítanak: a Kis-Duna-part rendezésével, illetőleg az ottani sétány kialakításával párhuzamosan, a felső szigetcsúcs és a Kolos-híd közötti másfél km-es szakaszon, 1913. november eleje és 1914. április vége között, mindösszesen 1002 tő növényt (353 magas törzsű sorfát, 29 díszfát, 20 fenyőfát, valamint 600 díszcserjét) ültettek ki.

     A platánsor és megújítva-megfiatalítva, a szigeti vadgesztenye-sor – talán egy-két eredeti példányt is találunk még e vadgesztenyék között –, ma is áll és virul, mindenki nagy gyönyörűségére.

     A többi faóriás további sorsát nem ismerjük. Egy részüket, gyaníthatóan, idővel kivágták. Szolgáljon erre bizonyságul egy korabeli sajtóhír, 1913 januárjából: „A Prímás sziget végén levő kis erdő, a szigeti séták hangulatos végpontja kivágás alá kerül. Ugyancsak kivágják a Nagy Duna partján, a katonai uszoda mellett suttogó óriási nyárfákat is, melyeket pedig, ha jól emlékezünk, – a város a törvény oltalma alá helyezendő ritka természeti emlékeknek nyilvánított.”

     Másik részükkel, gondozás ide-vagy oda, betegség végezhetett. De hogy nem pusztultak ki, az utolsó szálig, arra legyen tanúbizonyság az alábbiakban, a felhasznált források jegyzéke végén feltüntetett internetes honlap, illetőleg a honlapon olvasható „élménybeszámoló”, amelyhez készítője gyönyörű felvételekből álló fotósorozatot is mellékelt.

Esztergom, 2019. december 2.

                                                                                                                           Iván László

                                                                                                                      történész-levéltáros

Felhasznált források:

Levéltári és kézirattári dokumentumok:

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára:

     V-3. Esztergom sz. kir. rend. tan. Város Tanácsának iratai

            b. Tanácsi iratok, 1877–1929.

Folyóiratok, periodikák:

     Erdészeti Lapok XXXIXI. 1900/8. f. augusztus, 790-791.;

            XLVIII. 1909/10. f. május 15., 519– 526.

     Esztergom VI. 1879/10. sz. március 9., 62. OSZK, mikrofilm: FM3/2722.

     Esztergom és Vidéke XXXV. 1913/8. sz. január 26., 4.

     Esztergomi Közlöny V. 1883/50. sz. december 9., [4.] OSZK, mikrofilm: FM3/4101.

Szakirodalom:

     Oroszi Sándor: A természetvédelem története Magyarországon 1945-ig. In: Erdészettörténeti      Közlemények VII. 1992.

Egyéb:

     Szél Győző: Kalandozások a Duna mentén I. Esztergom (feltöltve: 2017.06.06)

     https://kedvencfak.blog.hu/2017/06/06/kalandozasok_a_duna_menten (letöltve: 2019.           szeptember 26.

     Indexkép forrás/adományozó: Fortepan