Jelenlegi hely

Dunaalmás térképe 1832-ből

2018.08.21.
A községeket ábrázoló első részletes térképek zöme az úrbéri perek kapcsán készültek, azok mellékletét képezték. A jobbágyfelszabadítást szabályozó 1853-as úrbéri pátens kötelezővé tette az addig közös használatban levő legelők és erdők elkülönítését, az irtvány- és maradványföldek kérdésének rendezését. Az uradalmi mérnökök először előzetes felmérést készítettek a falvak határáról, az uradalmi és jobbágyföldekről, ha ezekről térkép a korábbi időszakból nem állt rendelkezésre. Elkészítették a tagosításra vonatkozó javaslatot, amit az úrbéri törvényszék, a volt földesúr és a községi elöljárók hagytak jóvá, majd a rendezett állapotról is részletes térkép és telekkönyv készült. Írta: Erdélyi Szabolcs főlevéltáros

Dunaalmás úrbérrendezési anyaga az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában meglehetősen hiányos. Az 1914 körüli legelőfelosztási iratanyagon kívül sem az elkülönítési per iratai (a per 1857–1859 között történhetett); sem a felmérési, illetve a per lezárását rögzítő elkülönítési térképhez kapcsolódó földkönyvek sincsenek meg. Megtalálható az úrbérrendezés előtti állapotot rögzítő 1832-es belterületi térkép, az elkülönített állapotot bemutató 1859-es belterületi, valamint határtérkép. Hiányzik ezen kívül a felméréskor készített külterületi, azaz határtérkép is. Ez utóbbi is kellett, hogy készüljön, ha nem is a belterületi térképpel egy időben, 1832-ben, de a per kezdete idején mindenképp. Ezt csak a peranyagból lehetne megállapítani.

 

1855-ig gróf Zichy Miklós volt a dunaalmási uradalom – amelyhez Neszmély is tartozott –birtokosa, ekkor a klosterneuburgi Ágoston kanonokrend vásárolta meg.

 

Dunaalmás levéltárunkban őrzött első térképét 1832-ben Batáry Pál Komárom vármegye mérnöke készítette. Batáry Pál 1818-ban még Pesten lakott, 1823-ban került Komárom vármegyébe második mérnöknek az idősebb Hidegy Ferenc mellé.[1] Kevés térképéről tudunk. 1819-ben és 1820-ban két Kecskemét városi térképet készített (az egyik 1907-es másolatban maradt fenn)[2]. Ezen kívül 1820-ból ismerjük a Pest megyei Bugyi községhez tartozó Alsó-Ürbő-puszta és a Heves megyei Hatrongyos-puszta (ma Pély) térképét.[3]

 

A térkép címe: Almás Helység Belső Telkei Kender és Káposzta Földjei.[4] Hitelesítésére a következő évben került sor.

A hitelesítési záradék 1833. október 13-án, Almáson kelt. A hitelesítők aláírásuk mellett pecsétjükkel is ellátták.

Anyaga C& I Honig vízjeles papír, mérete 95x61, a keret 91x57 cm, vékony vonal. A tájolás jelzése egyszerű, díszítés nélküli, nyílvessző formájú északjellel történt. A nyílvessző majdnem tökéletesen párhuzamos a térkép oldalsó szélével, s közel két egyenlő nagyságú részre osztja a kereten belüli területet úgy, hogy a térkép a vesszőtesten helyezkedik el. A nyílvessző hegye az északi, tollai a déli irányt jelzik. A térkép alsó széléhez közel a Duna folyót látjuk, s e fölött terül el az ábrázolt terület, azaz elsősorban Almás (korábban Rév-Almás, Dunaalmás, 1977–1991 között a szomszédos Neszméllyel együtt Almásneszmély) belterülete és kertjei. A Duna folyásirányát a térkép készítője nem jelölte, hacsak a Dunában lévő Meleg Forrás rajzából nem következtetünk balról jobbra tartó folyásirányra. Az északjel grafikai megjelenítése lehetett az oka az égtájak felcserélésének, hisz Dunaalmás a Dunától délre a jobb parton helyezkedik el. Ettől a tévedéstől eltekintve szebb és részletesebb kidolgozású térkép, mint a későbbi, az 1859-es.

Méretarányát a vonalas aránymértékből számítva: 25 cm = 320 [öl], azaz 1:2400.

Domborzat, vízrajz

A Dunán kívül két patakot ábrázol, de nevüket nem tünteti fel a térkép. Az egyik a naszályi határból a község nyugati végén (a térkép jobb oldalán) a Dunába torkolló Tatai-víz (Kühtreiber-patak, ma Által-ér), a másik a község bal oldalán folyik a Dunába. Almás közepén ezeken kívül egy vizesárok is keresztülmegy. A Duna és a patakok folyásiránya nincs jelezve. A Dunában a korábban említett Meleg-forrás a református kert alatt fakadt. Ezt a forrást a Mikoviny-féle térkép jelzi elsőként 1747-ben. Torkos Justus Jánost a Kamra kiküldte a forrás megvizsgálására 1746-ban. Ebben beszámolt a rómaiak által épített fürdő maradványairól, amelyet korábban Mikoviny talált meg, s a forrás állapotáról:

 

„A hévforrások modern szerkezete

Ami pedig ezen források jelen szerkezetét illeti, ahogy azt a magas Kamarától történt kiküldetésem alkalmával ez év július havában találtam, röviden előadom. Ezt a hévforrást durván ácsolt fenyőfa-gerendákból készült négyszögletes keret foglalta be, melynek átmérője 2 öl, mélysége 2 és fél láb volt. Víz a meder közepén bugyogott fel rendületlenül erős tömegben, a gerendán keresztül a vágott nyíláson pedig oly bőséggel és erővel folyt le, hogy akár malomkereket hajthatott volna. A víz tiszta és áttetsző volt, a fenéken fekete piszkossötét iszap feküdt. Még a békák is, pedig ezek különben a kénes vizet nem bírják, hanem elpusztulnak benne, seregestül úszkáltak ott és a gerendák között laktak. Megfigyeltem azt is, hogy a szarvasmarhacsorda mikor a legelőről hazatérőben, valami titkos erőtől hajtva (amit véleményem szerint nem ok nélkül tesznek az állatok) a forráshoz szaladt, belőle bőségesen ivott és vígabban ugrándozva tért haza. A lakók is észrevették, hogy az itt ivó állatok a sónyalást kívánták. A lovak és juhok azonban e vizet nem kedvelik.”

 

A kis kör forrást jelöl, az Öreg malom fölötti szigeten biztosan, hiszen 1914-ben itt nyílt meg strandfürdő a nagyközönség részére. Tulajdonosa 1945-ig a klosterneuburgi kanonokrend, első bérlője, működtetője Kalmár Pál volt. 1926 és 1946 között Szilágyi Miklós vezetésével virágzott fel a strandfürdő, ami egészen a ’80-as évek közepéig működött.[5] Ezen kívül még több ilyen forrás vagy kút jelet találunk: a Főúton a 115-ös szám előtt, a 71-es számú kertben, a 89-es kertben a facsoport fölött, a 102-es ház mellett, a Káposztás kert 112. számú parcellájában, Káposztás kert délnyugati végén a híd lábánál.

A Meleg-forrás fölött a Dunában feltehetően zátonyra utaló jelek találhatók. Mindenesetre az 1887-es kataszteri térképen[6] hajókikötőként hosszú, kőből és fából épített móló szerepel a vendéglő melletti utcácska végében.

A domborzatot a dombok futását jelző csíkozás ábrázolja. A patakok felett plasztikusan ábrázolt kőhidak vezetnek át.

 

 

 

Házak, telkek, utcaszerkezet

Az épületek vörössel, a hozzájuk tartozó telkek halvány vörös (rózsaszín). Általában a telkeken, a házak mellett szerepel a számozás. A számozás a belterületen kezdődik, majd a dűlők sorrendjében folytatódik. A telekkel nem rendelkező épületek (malom, templom, kápolna) esetében az épület rajzában is lehet a szám.

A Duna mellett húzódó Buda–Bécsi országút két oldalán terül el a község. (Utcanevek nincsenek, egy 1850 körüli telekkönyvi térkép alapján[7] használom azokat.) A hegyek felőli (déli) oldalon a település keleti végén a főúttal párhuzamos Kis utca, a templomdomb mellett a főútról nyíló kis köz (Bolt [?] köz) bontja meg a házak sorát. A templomdomb aljában elszórt majorsági épületek nem adnak összefüggő házsort, csak a település nyugati végében folytatódik a házak sora, de itt is – mint a templom alatt – rövidebb telkekkel. A főút Duna felőli (északi) oldalának házsorait keletre a Kenderföldek parcellái zárják. A református templomnál, a nagykocsma két oldalán és a község malmánál is meg-megszakad a telkek sora ezen az oldalon is. A belterület nyugati végét a Káposztás kertek zárják le. A belterülethez tartozik még a vízárok és az Által-ér közötti farakodóhely, uradalmi gyümölcsös és nagymalom is.

 

Két malmot jelöl a térkép, az nagyobb (2. sz.) malmot kőből épült támfal védi a Duna felől, s az előtte lévő patakrészben négy kerékjel látható, feltehetően 4 hajtókerekes vízimalom működött itt.[8] A kisebb vízimalom a településhez közelebb helyezkedik el, előtte csak egy kerékjel van. Mindkét malmot az 1790-es birtoktérkép már ábrázolja.[9]

A református templom a térkép szerint a Duna partján, azzal párhuzamosan áll. Ennek a templomnak a helyén 1894-ben eklektikus stílusban új templom épült, amely – az előző közel kelet-nyugati tájolásával szemben – észak-déli. A térkép még a régit ábrázolja. Az alaprajzban a támfalakat, s a templom fő tömegéhez képest keskenyebb bejárati részt, ahol a torony lehetett, hűen tükrözi, hasonlóan az 1853-as, 1887-es kataszteri térképekhez.[10] A katolikus és a református temető a katolikus templom (épült 1755-ben) (112. sz.) fölött helyezkedett el.

 

Tájhasználat

Az úrbérrendezési térképeken a belterülettel együtt ábrázolják az ahhoz szorosan kapcsolódó dűlőket. Ezen a térképen belterület mellett nyugaton a Tatai-víz mentén a Káposztás kertek, keletre a névvel nem jelölt Kenderföldek, mindkettő szomszédságában gyümölcsfás területek, rétek terülnek el. A község délnyugati csücskén a Tatai út mellett a Krumpli földek dűlő (Fényes Elek 1848-as leírásában is kiemeli.[11]), a Tatai út másik oldalán, a községhez közelebb agyagkitermelő gödör látható.

 



[1] Tudományos Gyűjtemény. 2. évfolyam. 1818. 9. szám, 134. o.; Q. X.: Hazafiúi Kérdés, Csaplovits Úr Ethnographiai értekezéseinek eggyik pontjára. In. Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 7. évfolyam, 1823. 11. szám. 124. o.

[2] MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltár (továbbiakban MNL BKML) Térképtára KT 2. Kecskemét város 1820. és 32. évi állapotát feltüntető, egyesitett térkép. Batári Pál, Kun István és Sárközy István mérnökök térképeiből, 1907. 200 bécsi öl = 210 mm; 179 x 97 cm; KT 250. Szabados Ketskemét várossának az 1819-dik esztendőben április 2-dik napján történt gyulladás alkalmatosságával megégett részét előterjesztő eredeti mappa. Battáry Pál h. földmérő, 1819. 100 bécsi öl = 26 mm; 115 x 33 cm

[3] MNL BKML Térképtára KT 202. Pest Vármegyében helyheztetett Alsó-Ürbői pusztának generáli báró Vajai Miklós ... birtokában lévő részeit elő terjesztő mappa. Batáry Pál h. földmérő, 1820. 500 bécsi öl = 233 mm 93 x 55 cm;

MNL OL Térképtára S 21 No 0117. Tekintetes, nemes Heves vármegyében helyeztetett és a’ ... Orczy familiát örökös jussal illető Hatrongyos nevezetű pusztát eléterjesztő mappa. Batáry Pál hites földmérő, 1820. (másolat: Szalay Istvány - Orczy familia ord. inzsenérje, 1829.) 78 x 58,5 cm.

[4] Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára (továbiakban MNL KEML) Térképtára XV.2.b.1.29.

[5] Fényes Elek 1848-ban két forrásról tud: „Van két meleg forrása is 20 foknyi melegségű, az egyik a ref. egyház mellett a dunaparton, másik a helység malma felelt; de ezen gyógyerejű forrásokat, minthogy mindenik épen a dunaparton buzog ki, s annak áradásai gyakran elborítják, fedél alá venni nem lehet.” Fényes Elek: Komárom Vármegye leírása. Pesten, 1848.

[6] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár (továbbiakban MNL OL) Kataszteri térképek S 78 128. téka Dunaalmás 001-013. Dunaalmás (Komárom m., ma Komárom-Esztergom m.) kataszteri térképe 1887. 12 szelvény, 74 x 61 cm [1:2880] 1 bécsi hüvelyk = 40 öl.

[7] MNL KEML VII.3.c. Komáromi Járásbíróság. Telekkönyvi iratok. Dunnalmás telekkönyvi jegyzőkönyv é. n.

[8] Ezt 1917-ben átalakították dízelmotoros hengermalommá, 1964-ig működött, mikor a Dunaalmás és Naszály községek földterületéből létrehozott termelőszövetkezet számára feleslegessé vált, majd állaga egyre romlott. 2000–2001 folyamán felújították, ma Öregmalom Életmódház működik itt.

[9] Országos Széchényi Könyvtár (továbbiakban OSZK) Térképtár, TK 638. Mappa Terreni Possessionum Almás, et Neszmél in Cottu Comaromiensi. 1790 körül; méretarány nélkül; 1 térképlap, 2 társtérkép, 31x61, 27x61 cm.

[10] Már 1213-ban bencés templom és kolostor épült itt Szent László tiszteletére. Ezt és a falut 1529-ben a törökök elpusztították, a lakosság és a szerzetesek elmenekültek. (http://www.visittata.com/hu/info/latnivalok/dunaalmas/reformatus-templom.html) 1570-ig a falu lakatlan volt. Ekkor a komáromi várparancsnokság református magyarokkal Rév-Almás néven benépesítette. (Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Szerk.: Balogh Kata – Bárdos István. Tatabánya, 1993, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézet)

Barsi János prédikátor 1780-as feljegyzéseiben azt írja, hogy „az Egyház fennállása 1570 körülre, de előbbre is tehető”. Az első lelkész, akinek neve ismert, Marosi Lukács prédikátor volt, aki 1674–1678-ig volt Almáson, ettől kezdve folyamatosan volt lelkésze az eklézsiának.

1891-ben a presbitérium határozatot hozott arról, hogy új templomot kell építeni. 1892 tavaszán Rózsa Pál tevei alapján el is kezdődött az építkezés. A köveket az almási kőbányákból termeltette ki Barcza Adolf bányaigazgató, aki főgondnoka volt ezidőtájt a gyülekezetnek. 1894-ben szentelték fel az impozáns méretekkel rendelkező, eklektikus stílusú templomot. (Valkiné Gúthy Éva lelkipásztor: A Dunaalmási Ref. Egyházközség rövid története 1570-től (?) napjainkig http://dunaalmas.hu/index.php?option=content&task=view&id=51&Itemid=100.)

[11] „Termékei a búzán kezdve csak a közönséges gazdasági növények, ezek közt a burgonya is meglehetős kiterjedésben míveltetvén.” Fényes Elek: Komárom Vármegye leírása. Pesten, 1848.

 

Utolsó frissítés:

2018.09.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges