A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei szervezeteinek 1946. február 17-i konferenciája

A hónap dokumentuma: 2016. február
2016.02.23.
A második világháború befejezését követően – a közigazgatás újjászervezése, a földosztás végrehajtása és az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások lebonyolítása után – pontosan 70 évvel ezelőtt került sor a Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei szervezeteinek első konferenciájára Tatabányán, a volt tiszti kaszinó épületében.

Napirendjén Rajk László politikai tájékoztatója és Goda János szervezeti beszámolója szerepelt, melyet a jegyzőkönyv szerint nagyszámú hozzászólás is követett. A konferencián 32 helyi és 38 üzemi pártszervezet küldöttei vettek részt, akik közül 46 fő ipari munkás, 6 fő önálló iparos, 28 fő földmunkás, 4 fő értelmiségi és 6 fő az „egyéb” megnevezésű társadalmi csoporthoz tartozott. Az összesen 99 fő szavazásra jogosult személy közül kilencen a vármegyei illetve a járási aktíváknak a tagjai voltak, akik a fenti kimutatásban nem szerepelnek.[i] Rajtuk kívül képviseltette magát a szociáldemokrata párt titkára, a tatai járási főjegyző és az alispáni hivatal is. Így a konferencia összlétszáma a szavazati joggal nem rendelkező meghívottakkal együtt 156 főre duzzadt.[ii]

            Az első előadó a Magyar Kommunista Párt főtitkárhelyettese, Rajk László volt, aki bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Magyarország történetében első alkalommal kerülhetett ekkoriban sor a vármegyei kommunista pártszervezetek konferenciáira.[iii] Ezután az országos események ismertetését állította előadásának középpontjába, melynek keretében összegezte az elmúlt egy év során produkált eredményeket, előtérbe helyezve a romba dőlt ország újjáépítését és a földreform sikerességét. Ez utóbbi kapcsán megállapította, hogy abból a Magyar Kommunista Párt komoly politikai tőkét tudott kovácsolni (más kérdés, hogy mindez nem igazán látszott meg a nemzetgyűlési választások során – W. B.). Másfelől külön kiemelte a konferenciát megelőző hetek eseményei közül a köztársaság kikiáltásának a jelentőségét és az üzemi bizottságokban kezdődő kommunista befolyás kibontakozását. A problémák ismertetését a közellátási nehézségekkel és a spekuláció elharapódzásával kezdte, majd rátért az új kollektív szerződés szükségének kérdéskörére és az újonnan földhöz juttatott gazdák anyagi nehézségeire is.[iv] Beszámolója zárásaként összefoglalta azt a három fontos területet, ahol szerinte a legélesebb küzdelmet vívják majd az elkövetkező időszakban, ezek pedig az infláció leküzdése, a 80 000 fős hadsereg létszámának csökkentése maximum 10 000 főre, s végül a földhöz juttatott gazdák megvédése voltak.[v] Mondandójának mintegy zárásaként kinyilvánította azon szándékát is, hogy a kommunista és a szociáldemokrata pártnak mindenképpen együtt kell működnie, melynek elsősorban az egységes munkásosztály kiépítésében kell megmutatkoznia, hiszen véleménye szerint csakis ezen a módon juthatnak el „a szocializmus megvalósítása felé.”[vi]

            A második napirendi pont előadója Goda János vármegyei titkár volt, aki a szervezeti kérdések aktuális állásáról számolt be. E téren végzett munkájuk jelentős eredményének tartotta, hogy a vármegye minden községében sikerült megalakítani a kommunista pártszervezeteket, ezen kívül a taglétszám gyarapodásának a tekintetében is előreléptek. Említést tett az újjáépítés vármegyei eredményeiről, a közigazgatás és a rendőrség megszervezéséről is. Értékelte a megalakult tömegszervezetek és tömegmozgalmak, a MADISZ és az MNDSZ, illetve a szakszervezetek eddig végzett munkáját, végül pedig hosszasan elemezte a két munkáspárt között kialakult kapcsolatot.[vii]

            A napirendi pontokat követően a hozzászólásokra került sor. Elsőként Molnár Lajos szakszervezeti titkár szólalt fel, aki a kommunista párt hiányosságaira hívta fel a figyelmet a szakszervezeti kérdést illetően, továbbá kitért az üzemi bizottságok működésének nehézségeire is. Emellett elemezte a rendőrség kérdését is, melynek kapcsán a következő megállapítást tette: „Hogy a reakció mennyire dolgozik közöttünk, nagyon jól látjuk a rendőrség kérdésénél is. A rendőrségnél vannak olyanok, hogy azok közül, akiket az első nehéz pillanatokban odaállítottunk a rendőrséghez, a munkásgyerekek legjobbjait kiszórják s elfoglalják helyüket a régi rendőrségi tagok, akik a reakciós rendszert szolgálták. Nem tudom mi lesz ennek a következménye, de jogos a munkásság elkeseredése. […] Az utolsó pillanatnál vagyunk, hogy végre leszámoljunk a reakciós rendszerrel s megtaláljuk a módját, hogy ezeket a problémákat is megoldjuk.”[viii] Török Sándor a komáromi rendőrség tagja is megosztotta az elmúlt hetekben szerzett tapasztalatait a jelenlévőkkel. Az előtte szóló Molnárhoz hasonlóan ő is különös figyelmet fordított a „reakció” által elért eredmények ismertetésére, emellett azonban felhívta a figyelmet egy további, a kommunisták számára ugyancsak súlyos problémára, éspedig arra hogy: „a rendőrség nincs elég szoros kapcsolatban a pártszervezetekkel. Mi elsősorban kommunisták vagyunk és azért vagyunk a rendőrség szervezetében, hogy mint kommunisták működjünk. Ne legyen többé olyan rendőrség, amely a munkásosztályt össze-vissza lövöldözi, ha a jogait követelni merészeli. Szükséges, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatban álljunk a pártszervezeteinkkel. Nekünk nem arra van szükségünk, hogy az utcán álljunk mint rendőrök, hanem hogy a munkásosztály érdekeinek megfelelően tudjuk igazgatni az egész rendőrséget. […] Végül rá kell mutatnom arra, hogy jó rendőr csak jó kommunista lehet. A magyar népi demokráciának a rendőrség legyen a mozgató ereje.” [ix] Török szerint tehát hiába volt a rendőrség túlnyomó része a kommunista párthoz kötődő személy, ez még nem jelentette azt, hogy a vármegyei pártszervezetekkel zökkenőmentesen együtt tudtak volna működni.

Dr. Hacker György egy másik, a korszak bemutatása szempontjából szintén fontos témakört, éspedig az úgynevezett „telepes kérdést” érintette a felszólalása során. Ennek során különös hangsúlyt helyezett a Tatai járás kitelepítésre váró községeire, ahol éppen emiatt kaotikus állapotok alakultak ki. Pontosan ezért követelte azt, hogy a kitelepítettek helyére politikailag teljesen megbízható lakosokat költöztessenek, biztosítva ezzel a bányatelepek folyamatos és zökkenőmentes élelmiszerellátását.[x] Ugyanebben a tárgyban Maurer András azt javasolta a jelenlévőknek, hogy a német nemzetiségűek körében szüntessék meg a pártszervezést, ugyanis nézete szerint teljesen felesleges beszervezni olyan egyéneket, akik rövid időn belül úgyis ki lesznek telepítve.[xi]

Darabos János, aki ekkor a Szociáldemokrata Párt Tatai járási titkári pozícióját töltötte be, Rajk László felszólalásához kapcsolódva a két munkáspárt együttműködésének a szükségességét hangsúlyozta ugyanis szerinte a kommunista párt és a szociáldemokrata párt elválaszthatatlanok egymástól. Kitért továbbá arra is, hogy a két párt célkitűzése is azonos, mégpedig egymás támogatása. Hozzászólását a következő, igen hangzatos megállapítással zárta: „Egymást nélkülözni nem tudjuk, mert ha ezt megpróbáljuk, akkor megszólal a harmadik nevető: a reakció. Elvtársak! Fogjunk össze, harcoljunk azokért a jogokért, amelyek minket megilletnek.”[xii]

A vármegyei kommunista káderállománnyal kapcsolatos aktuális helyzetet Sebes István ismertette: „Az erősebb pártszervezeteknek támogatnia kell a gyengéket. A jó kommunista kádereket arról lehet megismerni, hogy ki hogyan válik be a gyakorlati munkában. A mi káderpolitikánknál csupán a rátermettség és alkalmasság számít. […] Úgy erkölcsi, mint magánéletének kifogástalannak kell lennie. Nagy gonddal kell megválogatni, hogy kiket kell a központi pártiskolára küldeni. Inkább nélkülözzük egy pár hónapig az ilyen kitűnően dolgozó elvtársakat, küldjük őket iskolára, és sokszorosan megerősödve, értékesítve fogjuk őket visszakapni. [xiii] Ezután ugyanő a vármegyei feladatok nehézségére is emlékeztetett, majd kijelentette, hogyha elegendő káder áll majd a párt rendelkezésére, akkor „legyőzhetetlenek” lesznek.[xiv]

A konferencia további, esetenként dicshimnuszként zengő hozzászólásai elsősorban a kollektív szerződés kérdését, a köztársasági államformát, a földreformot és a kisgazdapártban megbújó „reakciósok” elleni küzdelmet érintették.[xv]

            A pontosan 33 hozzászólást követően Rajk László a legfontosabb kérdések megválaszolására tett kísérletet, melyek közül nagy hangsúlyt fektetett a földreform és a rendőrség tárgyában elhangzott felszólalások tisztázására. A földreformmal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy: „Törvényileg is hassunk oda, hogy a parasztság végre magáénak érezhesse azt, amit megkapott. Pártunk álláspontja az, hogy addig is, amíg a telekkönyvezés megtörténik, amíg a birtokleveleket kiosztják, könyveljük törvénybeiktatásokat annak, hogy minden kiosztott föld azé aki megkapta. Ha akadtak olyan esetek, ahol a kereteket túllépték, akkor sem kell visszavenni. Ilyen esetekben az pártunk álláspontja, hogy a tulajdonosokat, amennyiben sérelem érte, a törvény szellemében kárpótolni kell a kat. tiszta jövedelem 60%-a erejéig. Semmisestre sem földet visszaadni. A KP teljes egyetértésben a szoc. dem. párttal, semmi körülmények közt nem hajlandó abba belemenni, hogy a kiosztott földeket visszavegyék a parasztságtól.”[xvi] Majd rátérve a rendőrség kérdésére a következőképpen folytatta: „A rendőrséget kritizálják jobbról, balról, nemrégen a parlamentben is igen súlyos kifakadások történtek a kisgazdapárt jobboldala részéről. Miért? A rendőrséget túlságosan demokratikusnak tartják. Túl erőszakosnak. Fabatkát sem ér az a rendőr, akinek még a sapkát is le lehet lopni a fejéről.[xvii] Mi igenis olyan rendőrséget akarunk, akinek ökle van és foga van, amit a reakció agyonütésére fel tud használni. A rendőrség sajnos nem keményöklű és olyan színtiszta demokratikus elemekből tevődik össze, amint az kívánatos volna. Kétségtelen, hogy a rendőrség igen erősen felduzzadt a reakciós elemektől, nem is beszélve arról, hogy a rendőrségnél sem ment tökéletesen végbe a tisztek és altisztek leigazolása.”[xviii] Rajk László tehát először is igyekezett meggyőzni arról a vármegyei kommunistákat, hogy többek között kézben tartják a földosztás során felmerülő esetleges problémák kezelését, a rendőrséggel kapcsolatban pedig kitért az igazolási eljárások kudarcára, melynek következtében valóban számos olyan rendőr tartozhatott továbbra is a testülethez akik már 1945 előtt is teljesítettek szolgálatot.

            Ezután a küldöttek elfogadták a konferencia határozatát mely a következő pontokat tartalmazta:

„1. A konferencia küldöttei örömmel és lelkesedéssel fogadták el pártunk irányvonalát. Az értekezlet követeli az infláció elleni erélyes harcot. Az infláció terheit viseljék a gazdagok. A konferencia helyesli a kötött gazdálkodásra való áttérést. A korszerű anyaggazdálkodás és a spekuláció letörésére a konferencia követeli a szénbányák államosításának gyors befejezését. Valamennyi bányaág – elsősorban a bauxitbányák – államosítását, a bányákhoz tartozó feldolgozó üzemekkel együtt. Továbbá az erőműtelepek, olajforrások államosítását, s a Ganz Művek rimamurányi és Weisz Manfréd üzemek állami kezelésbe vételét.

2. A konferencia követeli a közigazgatási apparátus létszámcsökkentését. Követeli a hadsereg és főként a tisztkar 80 000-es létszámának lecsökkentését legfeljebb 10 000 főre. Tiltakozik az újgazdák földjeinek bármilyen címen való visszavétele ellen.

3. A konferencia örömmel fogadja Rákosi elvtársunk rádió felhívását az ország bányászaihoz. Az értekezlet bányász küldöttei vállalják az ország újjáépítését eldöntő széncsatát. Nógrádi elvtársnak adott ígéretéhez híven március 15-ig Tatabánya széntermelését napi 500 vagonra emeli fel.”[xix]

            A határozat elfogadása után került sor a vármegyei pártválasztmány tagjainak a megválasztására melynek név szerinti összetételét a következő táblázat illusztrálja.[xx]

A pártválasztmány tagjai és póttagjai

Barta István, Bottyán István, Csapucha Mihály, Döme Piroska (nőfelelős), Elek János, Flórián Gusztáv (propagandista), Földes Mártonné, Friedmann Mátyás, Gedő János, dr. Hadanich Gyula, dr. Hacker György, Hauer István (tömegszervező), Kántor Béla, Király Ferenc, Király Lajos, Kollár József (ifjúsági felelős), Korczyl József, Kovács János, Knyazovics András, Molnár Mihály, Molnár Lajos, Novák István, Petrás Paula, Pintér Ferenc, Somlói János (kádermegbízott), Soós Sándor (vármegyei titkár), Süveg István, Szász József, dr. Tárkányi Lajos, Török István, Warsitz Gyula (közigazgatási felelős)

Fehér István (póttag), Gabricsevics József (póttag), Maglódi László (póttag), Magyar Józsefné (póttag), Tóth Gyula (póttag)

 

A megválasztott választmányt elemezve több megállapítást is tehetünk annak összetételére vonatkozóan. Elsőként mindjárt azt, hogy az összesen 32 tagot és 4 póttagot számláló testületbe 32 férfit (89%) és 4 nőt (11%) választottak be. A tagok közé elsősorban a vármegyei munkásmozgalom ismert és elismert tagjai kerültek, szinte minden korosztály képviseletében, hiszen vannak az 1880-as években (pl. Dr. Tárkányi Lajos), illetve az 1920-es években (pl. Somlói János) születettek is. Mellettük országos ismertséggel rendelkező személyt is találunk a névsorban, Döme Piroskáét, aki a források szerint 1943-ban került kapcsolatba a tatabányai kommunistákkal, a vármegyei nőmozgalom szervezésében pedig 1946 januárjától vett részt.

Az első vármegyei konferenciát kultúrelőadás követte melynek programjában a „Két ember a bányából” című jelenet, az „Ostoba” címet viselő partizán melodráma, továbbá szavalatok és zeneszámok is szerepeltek, melynek zárásaként a jelenlévők elénekelték az Internacionálét.[xxi]

 

Dr. Wencz Balázs

Főlevéltáros



[i] MNL KEML XXXV. ffcs. 23. f. 3. ő. e. Esztergom-Komárom Egyesített Vármegyék (sic!) MKP szervezetének első konferenciája, 26. o.

[ii] PSZL 274. f. 16. áll. 176. ő. e. Vármegyei bizottságok és pártszervezetek. Komárom-Esztergom vármegye, 45. o.

[iii] Szakács Mihály: A Magyar Kommunista Párt megalakulása és tevékenységének első időszaka Komárom-Esztergom vármegyében 1945–1946. Tatabánya, 1979.41. o.

[iv] Gecsényi Lajos (főszerk.): Három szabad évtized. Pártkonferenciák és pártértekezletek Komárom megyében 1946–1970. Tatabánya, 1975. 24–27. o.

[v] Szakács: i. m. 42. o.

[vi] MNL KEML XXXV. ffcs. 23. f. 3. ő. e. Esztergom-Komárom Egyesített Vármegyék (sic!) MKP szervezetének első konferenciája, 8. o.

[vii] Szakács: i. m. 42. o.

[viii] MNL KEML XXXV. ffcs. 23. f. 3. ő. e. Esztergom-Komárom Egyesített Vármegyék (sic!) MKP szervezetének első konferenciája, 10. o.

[ix] Uo. 13–14. o.

[x] Uo. 13–14. o.

[xi] Uo. 12. o.

[xii] Uo. 17. o.

[xiii] Uo. 21–22. o.

[xiv] Uo. 22. o.

[xv] Uo. 16–22. o.

[xvi] Uo. 23. o.

[xvii] Hauer István említette ezt az esetet a felszólalása alkalmával. MNL KEML XXXV. ffcs. 23. f. 3. ő. e. Esztergom-Komárom Egyesített Vármegyék (sic!) MKP szervezetének első konferenciája, 14. o.

[xviii] MNL KEML XXXV. ffcs. 23. f. 3. ő. e. Esztergom-Komárom Egyesített Vármegyék (sic!) MKP szervezetének első konferenciája, 23. o.

[xix] Uo. 25. o.

[xx] PSZL 274. f. 16. áll. 176. ő. e. Vármegyei bizottságok és pártszervezetek. Komárom-Esztergom vármegye, 45. o.

[xxi] PSZL 274. f. 16. áll. 176. ő. e. Vármegyei bizottságok és pártszervezetek. Komárom-Esztergom vármegye, 45. o.

Indexfotó forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/d/df/Rajk_Laszlo_1947.jpg

Megjegyzés: 

Utolsó frissítés:

2017.04.12.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges