A komáromi Corsó étterem és vendéglő története (1932-1991)

1932-ben Hauk János komáromi lakos az Igmándi út és Szent Imre út (ma: Bajcsy Zsilinszky) sarkán fekvő gyógyszertárat alakította át kávézóvá és étteremmé.[1] Így indult annak az étteremnek a története, aminek a magyar történelem egyik legmozgalmasabb korszakában kellett vendégeit kiszolgálnia. A modernül berendezett Corsó névre keresztelt épületet 1933. február elsején adták át a közönségnek. A nagy gazdasági világválságban létrejött beruházás nem csak a városi, hanem a vármegyei vendégeknek is állandó találkozóhelyet biztosított és minden este zenés műsorral várta a látogatókat.[2] A Corso kávéház a következő években táncesteknek, szilveszteri báloknak, közgyűléseknek, vándorszínészeknek biztosított szórakozási lehetőséget. 1934-ben az étteremben búcsúztatták Lingauer Sándort Komárom-Esztergom vármegye főispánját nyugdíjba vonulása alkalmával.[3] Az évtized végén Pék Lajos vette át a Corsót, aki átalakította és tovább üzemeltette a kávéházat. Neves cigányzenészeket szerződtetett és gyönyörű kerthelyiséggel bővítette az éttermet.

A konyhát felesége vezette közmegelégedésre, a pincében neszmélyi és balatoni borok sorakoztak. [4] 1940-ben a már Mussolini út 13. szám alatti ingatlan háromszáz fős rendezvénynek adott helyt, ahol a város előkelőségei vettek részt.[5] A háborús évek alatt nagyszabású bálokat rendeztek a városi- és megyei előkelőségek részvételével. Az 1944 februárjáig biztosan üzemelt az étterem. A komáromi légitámadások miatt Alapy Gáspár polgármester a város különböző részein étkeztető konyhákat állítatott fel a hajléktalanná vált lakosság részére.  A dél-komáromi városrészen több vendéglő biztosított helyet a rászoruló embereknek, de a Corsó nem szerepelt a felsorolásban.[6] Valószínűleg a háború utolsó másfél évében zárva tartott, ugyanis a légitámadások során az étterem közelében fekvő épületek is megrongálódtak. A háborút követően Hauk János az épület tulajdonosa bérleti szerződést kötött az komáromi MDP és DISZ alapszervezettel és 1946-53 között díjmentesen bocsátotta rendelkezésükre az ingatlant, annak fejében, hogy az épületet átépítik és renoválják, miközben ő családjával egy neszmélyi présházban nyomorgott.[7]  Az ötvenes évek közepén a Tatai Vendéglátóipari vállalat elcserélte a Bajcsy Zsilinszky utcai üzemegységét a volt Corsó épületével, amit a városi tanács is jóváhagyott.

Ekkor derült ki, hogy 1952-ben az épületet ugyan felvették az államosítási listára, de egy gépelési hiba folytán az az ingatlan Hauk jános és felesége nevén maradt.[8]  Ezt a problémát 1957-ben egy határozattal „orvosolták”[9], de a vendéglátóipari vállalat még mindig nem tudta birtokba venni az ingatlant, ugyanis az épületben korábban egy lakást is kialakítottak és az ott lakók számára nem sikerült csereingatlant találni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Hauk János és felesége leveleivel folyamatosan bombázta a városi tanácsot, hogy Koppánymonostori házát lakhatás, míg a volt Corsó épületét megélhetés miatt adja vissza számára. Végül 1957. decemberében visszakapta koppánymonostori házát, de az étterem állami tulajdonban maradt.[10] Az ötvenes évek elején Sztálin út 13-ra nevezett épületre 1958. februárjában adták ki a működési engedélyt immár 1-es számú Korzó kisvendéglő néven.[11] 1961-ben történt meg az első nagyobb átalakítás zenés-táncos étteremmé bővítették a vendéglőt.[12] Az évtized végére a gyakran zsúfolásig telt éttermet a közelben megnyíló Fregatt kisvendéglő tehermentesítette.[13] 1970-ben a több mint egy évig tartó munkálatok után négyszáz férőhellyel, új bútorokkal, konyhával, raktárral, előkészítő helyiségekkel felszerelve nyitott ki újra az étterem. A hetvenes években elsősorban közétkeztetés folyt a Korzóban napi 350 fővel.

Hétvégenként sok fiatal járt át szórakozni az északi városrészből és választották törzshelyüknek a Korzót.[14] 1977-ben öt szakács és negyven egyéb munkavállaló alkotta az étterem személyzetét.[15] 1982-ben a KÖJÁL bezáratta az éttermet. A következő évben megkezdődött a Korzó újbóli felújítása, a Komáromi Építő Szövetkezet segédmunkásait az étterem felszolgálói, konyhai- és adminisztratív dolgozói alkották. A különös felújítás mindössze 72 nap alatt el is készült, az 1982-es szilveszteri bálon a vendégek már a Korzóban köszöntötték az új évet.[16] A rendszerváltás után 1991. júniusában árverésen értékesítették az étterem tulajdonjogát. Az épület egy része Korzó Söröző néven ma is üzemel.

Képgaléria:

Igmándi út az 1920-as években

Forrás: http://jmvk.hu/?q=hu/node/339  U.e.: 2019. október 4.

Igmándi út az 1920-as években

 Forrás: http://jmvk.hu/?q=hu/node/339  U.e.: 2019. október 4.

Az átalakított épület tervrajza (1932)

FMNL KEMLKF V. 105. Komárom Város Mérnöki Hivatalának iratai 304/1932.

Corsó étterem az 1930-as években

Forrás: Komárom és Esztergom Múltja és Jelene. Szerkesztette: Szalay Béla és Vajas Lajos. 632. oldal.

Corsó étterem az 1930-as években

Forrás: http://jmvk.hu/?q=hu/node/339  U.e.: 2019. október 4.

Corsó étterem belülről (1930-as évek)

Forrás: http://jmvk.hu/?q=hu/node/339 U. e.: 2019. október 4.

Esztergom és Vidéke 1934. szeptember 13.

Komárommegyei Hírlap 1933. január 28.

Komáromi Lapok 1944. július 8.

Komárom 1945. márciusában (bekarikázva a Corsó épülete)

Forrás: https://twitter.com/WWIIpix/status/1108081334453485568 U.e.:2019. október

Komárom 1945. márciusában (bekarikázva a Corsó épülete)

Forrás: https://www.bumm.sk/regio/2014/11/12/megemlekezes-komarom-1944-45-os-bombazasarol  U.e.: 2019. október 4.

MNL KEMLKF XXIII.569. Komárom Városi Tanács VB. közösen kezelt iktatott szakigazgatási iratai 1320/1957.

Korzó étterem (1982)

Forrás: https://m.facebook.com/profile.php?id=175295805926409&ref=content_filter (Gábor fotó)

Utolsó elérés: 2019. október 4.

Dolgozók Lapja 1983. március 17.

Az épület napjainkban

Forrás:  https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hentes._M%C5%B1eml%C3%A9k_ID_-2326._-_Kom%C3%A1rom,_Igm%C3%A1ndi_%C3%BAt_5.JPG  U.e.: 2019. október 4.

Írta: Szabó Csaba Gábor, segédlevéltáros ( MNL KEML Komáromi Fióklevéltára)