Felségsértési per az Esztergom megyei Farnad[1] községbeli Tóth István és fia János ellen. 368/1850. tsz. sz.
MNL KEML IV. 154. Esztergomi cs. kir. Megyei Törvényszék
Az ügy lényege a községi elöljáróság tagjai által 1850. jan. 18-án kelt beadványban fogalmazódott meg legtisztábban, vagyis az, hogy az egész ügy személyeskedésből eredt. Tóth János Farnadon pincér volt és gorombaságai miatt gyakran tettek panaszt ellene a lakosok az elöljáróságon. Mivel az elöljáróságnak a legidősebb tagja Tóth István volt, a Tóth János elleni panaszok ügyében az ő szava volt a döntő. Ezt megbosszulandó, Tóth János a szabadságharc zűrzavarát kihasználva feljelentette a császári hadseregnél Tóth Istvánt és fiát, Jánost, ami által a katonák megfogták és Érsekújváron[2] mindkettejüket börtönbe vetették. Ott azonban Simonits tábornok vizsgálata nem találta őket bűnösnek, ezért harmadnap hazaengedték. Amikor a nagysallói csata[3] után a császári sereg visszavonulóban volt és a környéket a magyar honvédek bírták, Tóth István mint elöljáró a magyar seregnél jelentette fel Tóth Jánost, de nem azért, mintha az a király híve lett volna, hanem azért, mert Tóth János a helyi hatóságnak, a megyének rendeleteit semmibe vette, holott – az elöljáróság álláspontja szerint – „ezen viharteljes időben élvén, nem lehetett mást mit tenni, mint a fölsőbb rendeleteket pontosan teljesíteni”. Tehát az az állítás, amiért végül ismét letartóztatták Tóth Istvánt, hogy a nagysallói csata után a visszavonuló császári sereg ellenében azt mondta volna, hogy az emberek gyújtsák fel házaikat, szedjék le a harangokat, nehogy az ellenség kezébe kerüljön, és öntsenek belőlük ágyút, továbbá a király elleni lázadásra kényszerített volna valakit, nem igaz. Ellenkezőleg, nem sokkal a függetlenség kimondása előtt csináltatott egy zászlót, melyen a felirat „ Éljen a király és a szabadság” jelszó volt, fölötte a koronás magyar címer. Tóth János azóta sem javult meg, az elöljáróságot és Tóth István rokonait állandóan „huncvutozza[4]”, ezért kéri az elöljáróság a törvényszéket, hogy eddigi szenvedéseit megelégelve Tóth Istvánt bocsássák szabadon.
Tóth István vallomása ugyan egy kicsit árnyalja a képet: ő azért jelentette fel Tóth Jánost, mert amikor T. János őt feladta a német katonaságnak, azok sok kárt tettek a házában és ezt akarta visszafizettetni vele. Tóth János kérvénye a törvényszékhez arra irányul, hogy a félévi bebörtönöztetése miatt Jagasits előtt kérvényezte, hogy a felségsértő T. István és az ő, mint hű polgár ügyét felsőbb helyen ítéljék meg, el is ment Budára, ahol Haynau főtábomok elé terjesztette mindazt, amit korábban már a megyei törvényszék elé is, s most ismét kéri, hogy 16 tanúját hallgassák ki s számára méltányos ítélettel kötelezzék az egész ügy okozóját annak a 209 ft 30 krajcár megfizetésére, amibe a sokféle iromány beszerzése került. Tanúvallomások T. István mellett tanúsítják, hogy T. István soha semmi gúnyolódást nem tett a felséges Ház ellen és Zsófiát, Ferenc Károly József[5] nejét sem kurvázta soha, és őfelségét, Ferenc Józsefet sem nevezte soha fattyúnak. Az is hazugság, hogy a harangok ágyúnak öntését javasolta volna, stb. Tóth István mellett tanúskodott a nagysallói uradalom ügyésze és sok más tanú is, pl. Nagy József a prímási uradalom ügyésze. Ezekből a vallomásokból az is kiderül, hogy T. János „kelner” mindig is kártyás ember volt, egyszer, mikor az alispánnál hajdú volt, bizonyos pénzt elsikkasztott és elkártyázta, majd öngyilkos akart lenni, máig a homlokán a heg. A farnadi kocsmából kitiltották, mivel a korábbi pincértől 100 ft-ot kölcsönzött és elvesztette a kártyán. Az egyik tanú régebben kocsmáros volt, ahol gyakran megfordult T. János, gyakran kölcsönzött tőle több-kevesebb pénzt, s volt, hogy jókedvében a bankóval gyújtott pipára.
Az ügyben ítélet 1850. február 10-én született, Tóth János elveszítette a pert, felsorakoztatott tanúi egy részének vallomását nem vették figyelembe, mivel bebizonyosodott a vádlottal szembeni elfogultságuk, és felmentették Tóth Istvánt mind a felségsértés, mind pedig a házak felgyújtására való buzdítás vádja alól. Tóth János fellebbezett a Kerületi Főtörvényszékhez, hogy kellő elégtételt kapjon, ennek ítélete jóváhagyta a megyei törvényszék ítéletét.
[1] Farnad (szlovákul Farná): nagyközség Esztergom vármegye párkányi járásában (1913), ma község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
[2] Érsekújvár: (szlovákul: Nové Zámky) rendezett tanácsú város Nyitra vármegyében (1913), ma város Szlovákiában. A Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye.
[3] Az 1849. április 19-én Nagysalló mellett lezajlott ütközetben a Klapka György vezette honvédsereg legyőzte báró Ludwig von Wohlgemuth seregét.
[4] Huncut: Német eredetű szó, a hazai német, szász hundsfutt (‘gazember, csirkefogó, csaló’) a Hund (‘kutya’) és Fut (‘női nemi szerv’) elemekből. Nyelvünkben is kemény szitokszó volt, és csak a 19. századtól, talán játékosnak érzett hangalakja révén, kezdték tréfás, egyre kevésbé rosszalló értelemben használni.
[5] Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg, teljes nevén Ferenc Károly József: (Bécs, 1802. december 17. – Bécs, 1878. március 8.), Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, II. Ferenc német-római császár és Bourbon–Szicíliai Mária Terézia császárné legfiatalabb felnőttkort megért gyermeke, két további uralkodó édesapja: I. Ferenc József osztrák császár és magyar király és I. Miksa mexikói császár, továbbá Károly Lajos nevű gyermeke révén Ferenc Ferdinánd trónörökös nagyapja, valamint I. Károly osztrák császár dédapja.
