Szolnok város első női képviselőtestületi tagja

2016.04.05.
A cím dr. Gergelyffy Gézánét, lánykori nevén pancsovai Graff Irént takarja, aki 1937-től egy cikluson keresztül Szolnok város képviselőjeként munkálkodott.

Graff Irén (1897. február 27. Pancsova – 1981. június 16. Monor)

Édesapja János Pál (más forrásban csak Pál), édesanyja Schendl Irén. A római katolikus vallású család nemességét és előnevét Irén nagyapja, Graff Vilmos Ármin pancsovai gyógyszerész, a Ferenc József-rend lovagja, a helyi népbank felügyelő-bizottságának tagja érdemelte ki – „a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül”.

Graff Irén Bécsben végzett a zeneakadémián okleveles zongoratanárnőként.

Gergelyffy Gézával 1920 őszén kötötte össze az életét Budapesten. Házasságukból három gyermek született: Márta, Gusztáv és Edit.

A székely eredetű, kibédi előnevet viselő Gergelyffy családba 1889. október 12-én érkezett Aradon az új családtag, Géza.

Gergelyffy Géza (1889. október 12. Arad – 1958. szeptember 13. Budapest)

Édesapja Gergelyffy Gusztáv vasúti főmérnök, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének birtokosa, édesanyja Harling Irén, testvérei Ferenc (aki 1914-ben hősi halált halt a Chyrow melletti ütközetben) és Mária.

Szolnokon érettségizett, majd jogot hallgatott.

Az Igazságügyi Közlöny alapján 1912 és 1921 között Gergelyffy:

  • 1912: díjas joggyakornok Budapesten
  • 1913: a szolnoki törvényszékhez helyezik
  • 1914: Zomboron bírósági jegyző, majd Szolnokon ügyészségi megbízott és bírósági jegyző
  • 1916: jegyző az erzsébetfalvi járásbíróságnál
  • 1917: ismét Szolnok
  • 1918: a pancsovai ügyészséghez kerül ügyészként
  • 1921: nyugdíjazása („nyugalmazott királyi ügyész”)

1921-től – két évtizeden át – ügyvédként tevékenykedett Szolnokon; 1941-ben járásbíróvá nevezték ki Nyíregyházára; 1943-ban áthelyezték a szolnoki törvényszékhez; 1947-ben már nyugalmazott törvényszéki tanácselnökként nevezték ki közjegyzővé Szarvasra.

Gergelyffy a két világháború között Szolnok város közéletének fontos szereplője volt: a Kisgazdapárt megyei elnöke, az Alföldi Közművelődési Egylet „lelkes és bámulatos szorgalmú titkára”, a „Szolnoki Polgár" című társadalmi és kritikai folyóirat szerkesztője, többszörös országgyűlési képviselő-jelölt, számos munka szerzője (Harc a titkos választójogért: érvek és tekintélyek a titkos választójog mellett, A föld-kérdés Magyarországon: földbirtokmegoszlásunk ismertetése és nemzetpolitikai bírálata, A polgári bíróságok hatásköre).

A hónap dokumentuma nem más, mint Szolnok városának közgyűlési jegyzőkönyvének azon oldala 1937 tavaszáról, amely a frissen megválasztott képviselőtestület első ülésének névsorát tartalmazza. Ebben a névsorban található a VI. kerület által beválasztott dr. Gergelyffy Gézáné neve is. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy férje is elindult a VIII. kerületben, ám ő nem jutott elegendő szavazathoz.

A meglepetéshez – legalábbis az újságíró szerint – kellett „az esemény kuriozum volta és a választóknak az a tréfás óhaja, hogy képviselőt avassanak a bukott pártvezér hitveséből”.

A Nemzeti jövőnk c. lapban interjú is készült dr. Gergelyffy Gézánéval:

„A vasárnapi választás hozott egy-két nem várt meglepetést, a legnagyobb szenzációt azonban kétségtelenül a VI. kerület produkálta, melynek választópolgársága női képviselőt is küldött a város parlamentjébe dr. Gergelyffy Gézáné személyében.

Szolnok volt ezen a téren az úttörő, mert nincs még egyetlen vidéki város, ahol női tag ülne benn a város képviselőtestületében.

A Szapáry utca 36. szám alatti lakásán kerestük fel dr. Gergelyffy Gézánét, hogy mondjon valamit a nyilvánosságnak a megválasztásáról és programmjáról.

Várni kell néhány percig, mert az új városatya, azaz pardon „város-anya” a háztartás körül foglalatoskodik a konyhában.

Bocsánat a megvárakoztatásért ,mondja mosolyogva, dehát tetszik tudni, hogy az asszonynak így déltájt a konyhában a helye.

Kissé izgatott lesz, amikor meglátja kezemben a jegyzetfüzetet s halkan megjegyzi:

Életem első interjúja

Kezdhetjük

Hogyan szánta rá magát nagyságos asszony, hogy részt vegyen a választási küzdelemben?

Azt tetszik tudni, hangzik a válasz — hogy férjem intenzíven részt vesz úgy az országos, mint a várospolitikában. Természetes tehát, hogy a politika én előttem sem közömbös. Különösen áll ez a város politikára, hiszen ezen a téren, már értem ezalatt a szociális tevékenykedést, — mi asszonyok is tevékenyen munkálkodunk. Gondoltam megpróbálom. A képzettségem megvan hozzá, elvégeztem a bécsi zeneakadémiát, ahol az érettségivel egyenlő bizonyítványt szereztem. Tehát megpróbáltam és sikerült.

Mit érzett, nagyságos asszony, amikor megtudta, hogy megválasztották?

Elérzékenyülve válaszol.

Kimondhatatlanul örültem annak, hogy a polgárság megtisztelt a bizalmával.

De ugyanekkor éreztem, hogy terhet is vállaltam magamra, mert a reám váró munkát becsületesen és lelkiismeretesen akarom elvégezni.

Tisztának tartja-e a választást?

Meglepődik a kérdésen s néhány pillanatig várni kell a válaszra.

Véleményem szerint azokban a kerületekben, ahol az ellenzék bizalmijai benn voltak, a választás kétséget kizáróan tiszta volt. Viszont azokon a helyeken, ahol ellenzéki bizalmiak nem voltak jelen, a választók egy része tartózkodott a szavazástól s így szerintem az eredmény nem mutatja a város polgárságának az álláspontját.

Milyen pártot fog képviselni nagyságos asszony a képviselőtestületben?

Néhány szóval elmondom a programmomat. Az igazság, takarékosság, városfejlesztés és közéleti tisztaság pártját képviselem s ezekért fogok küzdeni minden erőmmel és szerény tehetségemmel.

Az alig negyedóráig tartó interjú után azzal az érzéssel búcsúzunk el dr. Gergelyffy Gézánétól, hogy vele egy igen értékes, városa ügyét szívén viselő tagot nyert Szolnok új képviselőtestülete.”

1937 őszén azonban Gergelyffyné már nem az ún. Független Városi Párt nevű ellenzéki „frakcióban” tevékenykedett. Lépése összefüggött a Független Kisgazdapárt helyi szervezetében zajló férje elleni fellépéssel: nem értett egyet „párttársai” (elsősorban Juhász János, Modla Sándor, Udvary Dezső) kíméletlen politizálásával (Gergelyffy megfogalmazásában: „ily módon zaklatták ki feleségemet a képviselőcsoportból, mert nem azonosította magát személyeskedő és gyűlölködő politikával”), másrészt nem kapott elegendő támogatást kulturális és szociális/karitatív kezdeményezéseihez,

Ciklusát kitöltötte, 1941-ben azonban már nem indult újra.

A szolnoki református temetőben nyugszanak.

Kitartó nyomozás után sikerült rábukkannunk a család Dániában élő leszármazottaira, majd az ő révükön keresztül felvenni a kapcsolatot a magyarországi rokonokkal.

Reméljük, a kapcsolat felvételének eredményeként sikerül Szolnok városának méltóképpen adóznia első női képviselője és nem kevésbé fontos férje munkássága és közéleti szerepe előtt.

 

Források:

·         MNL JNSZML V.472.a 1/1937.

·         Nemzeti jövőnk, 1937. május 26., október 23.

·         OSZK Gyászjelentések

·         Fényképek a családtagokról

·         Köszönöm Csontos Gyula református temetőgondnok segítségét!

Április hónap dukumentumát összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros

 

Utolsó frissítés:

2016.06.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges