A jászberényi vasútállomás és a vásártér

Szeptemberi hónap dokumentuma
2015.08.31.

Levéltárunkban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja iratainál a 12459/1903 sz. iratcsomóban található egy pauszra készített helyszínrajz 1895-ös évszámmal, amely Jászberény vasútállomást és a mellette fekvő vásárteret ábrázolja. Vásártér a vasúti indóház mellett Jászberényben?

A városban eredetileg a főutca kiszélesedő részén tartották a vásárokat és a piacokat. Mindkét vásárfajtát: az állatvásárt és a kirakodóvásárt egyaránt. A település fejlődése során a vásárutcába több utca is beletorkollott, aminek következtében a szélesedő utca főtérré alakult. Itt létesültek a vendéglők, kocsmák. Az állatvásárokat azonban hamarosan kitelepítették a város külső területére. Jászberényben az 1700-as évek végén vált ketté a vásár. Az állatvásárokat a külső vásártéren, a későbbi laktanya területén tartották. A kirakodóvásárok megmaradtak a főtéren, de piac-és vásártérnek is használták. A téren kialakult piaci utcán úgy építették fel a városházát, hogy az két részre osztotta a területet, Nagypiacra és Kispiacra. A főteret a későbbiekben gondozásba vették, fásították és kövezettel látták el.

A külső vásártéren cédulaházat, mázsaházat építettek, árokkal látták el. A vásártér közvetlen szomszédságába költöztek olyan mesterek, akiknek munkája összefüggött az állattartással, de olyan vendéglátó egységek is, akik a vásárra jövőknek szállást és étkezési lehetőséget biztosítottak.

Így azután Jászberény vásárait az 1880-as évek közepéig a kaszárnya melletti téren tartotta. A folyamatos építkezések következtében azonban a vásártér egyre szűkült, a vásározók száma ellenben egyre szaporodott. Indítványok történtek tehát a tanács felé, hogy másik területet jelöljenek ki a vásár céljára. A vásártér helyét megváltoztatni kívánó javaslatok azonban évek múlva irattárba kerültek - elintézés nélkül. Sorsát csak egy kerülte el. A képviselőtestület ugyanis 1890-ben vásártartási szabályrendeletet készített. Tarnay Antal képviselő indítványát újra beadta a vásártér áthelyezésével kapcsolatban, de a város képviselőtestülete 1890. július 14-én elutasította. Tarnay ekkor a megyei törvényhatósághoz fordult. A vármegyének a fellebbezés éppen kapóra jött, ugyanis a földművelésügyi miniszter által elrendelt vásártér-rendezést - az alispán utasítására - a város nem hajtotta végre. Az ügy kivizsgálására ekkor egy bizottság utazott Jászberénybe. A Tarnay által leírtak igaznak bizonyultak: a kaszárnya körül a vásártér kicsinek és szűknek bizonyult, egészséges ivóvíz a környéken nem volt, a kocsikból ledobált szalma és széna a házak között tűzveszélyt jelentett. A bizottság igazoltnak látta a leírtakat és javasolta a vármegyének, hogy a területet az állategészségügyi törvénynek megfelelően vásártérnek ne alkalmazzák. Ezután az október 17-én tartott törvényhatósági közgyűlés kimondta, hogy a vásárteret a vasút mellé kell helyezni. A határozat ellen Jászberény a belügyminiszterhez fellebbezett, aki elrendelte, hogy az állatvásár a vasút mellett legyen, a kirakodóvásár azonban a régi helyén maradhat. Az állatvásárt el is helyezték a vasúti indóház mellé, de a kirakodóvásár ügye még nem rendeződött. A városi képviselőtestület elhatározta, hogy a kirakodóvásár a piactéren legyen, ahol a berényi iparosok még a hetivásár alkalmával sem fértek el. Az Ipartestület ekkor azt a határozatot hozta, hogy egy-két iparos csoport vegyen részt a vásárokon, egymást felváltva. Ezt a határozatot a többi iparos támadta meg, a kérvényt legalább 500-an írták alá. Rámutattak, hogy mindkét vásárnak egy helyen kell lenni. Jelentős jövedelemtől eshettek el: aki megvette a jószágot a vasútállomás mellett, már nem fáradt be - az állatokat maga előtt hajtva - a piactérre. Ezért 1892. augusztus 7-én az ipartestület azt javasolta, hogy a kirakodóvásárok a vasúti indóház melletti szabad téren kerüljenek megtartásra. A vasút mellett ugyanis három térség is rendelkezésre állt a vásári forgatagnak.

Augusztus 9-én a képviselőtestület javasolta is, hogy mivel az augusztus 15-én és 16–án tartandó országos vásár a Nagyboldogasszony napi ünneppel egybe esik és a rendezvényeket zavarja, ezért a kirakodóvásárt kivételesen az indóházhoz helyezzék át. De szeptember 2-től ismét a piactéren tartották a kirakodóvásárt. Az iparosok ezt már nem tűrték tovább, az alispánhoz küldöttséget menesztettek, aki belátta kérelmük jogosultságát, és elrendelte a kirakodóvásár áthelyezését a vasútállomáshoz. Ekkor azonban néhány kereskedő és mészáros a városnál kérvényt adott elő, hogy a kirakodó és állatvásárt helyezzék vissza a kaszárnya mellé.

1893-ban aztán megint áthozták a vasút mellől a vásárt, a IV. és V. kerület lakosainak kérésére, akik nem nyugodtak bele, hogy tekintélyes jövedelemtől estek el.

Liptay Andor városi mérnök 1896. május 1-jei véleményében a következőket írja: A vasút mellett 3 részben volt a városnak vásár céljára használt területe. Ez azonban annyira szikes talaj, hogy előtte fel kell tölteni, cédulaházat kell építeni. Nem javasolja, hogy ez legyen a vásártér, különben is a városnak az érdeke, hogy a vásárra menő nép a város központjában menjen a vásártérre, hiszen így betérnek a piacon lévő fogadóba és az üzletekbe. A honvéd laktanya körüli terület homokos, cédulaház van rajta, a marhavásár helye korlátokkal van körül véve. Területe kb. 35 hold. Míg a vasút mellett kb. 21 hold áll csupán rendelkezésre. Milyen érdekcsoportok álltak a városi mérnök mellett? Valószínűleg, akiknek érdekében állott a kaszárnya melletti vásártartás. Ők a konzervatív erőket képviselték, de a mérnök véleménye nem volt helytálló - erre később 1896-os fellebbezésében Czigán János is rámutatott. A vasút melletti területet azért sem javasolták, mert az lett kijelölve a földműves iskola épületének. De ez sem volt igaz, mert erre a célra a Nagykátára vezető út mellett már kijelölték a területet.

1896. július 12-én azonban az Államépítészeti Hivatal főmérnöke is szakvéleményt adott az üggyel kapcsolatban - ő pedig éppen ellenkező állásponton volt. A vasútállomás mellett fekvő terület szerinte több előnnyel rendelkezik. Az állomás mellett a város bármikor bővíteni tudja a vásárteret. Legnagyobb előnye éppen az, hogy a vasút mellett fekszik, a vasúti állatrakodóval jól kiépített út köti össze, amelynek hossza mindössze 250 méter. A laktanya melletti vásártértől az állatokat a vasúti rakodóig végig hajtva kb. 3500 métert kell megtenni, át a városon és a Zagyva hídján. És végül a vasút mellett kedvezőbbek a közlekedési viszonyok.

1896. december 30-án Tarnay Antal képviselő és több birtokos Czigán János ügyvéd útján fellebbezést nyújtott be a polgármesternél kérve, hogy az állatvásárokat is a vasút mellett tartsák. Kérelmüknek, hogy nyomatékot adjanak, még a belügyminiszterhez is fellebbeztek a vásár visszahelyezéséért.

1899. május 16-án ismét előkerült a vásártér ügye. Török Aladár polgármester a bevezetőben ismertette, hogy a város nyolc kerülete közül a III., IV. és V. kerületnek érdeke, hogy a vásár a honvéd laktanya mellett maradjon, az itt lakók ugyanis jelentős hasznot húznak ebből. A másik három kerületnek a VI., a VII. és a VIII. kerületnek az érdeke, hogy a vásár a vasútállomás mellett legyen. Közlekedési szempontból a vasút menti elhelyezést tartották indokoltnak. A helyi kereskedők, iparosok érdeke viszont a laktanya melletti elhelyezést kívánta meg. A helyőrségparancsnok szintén támogatta a vásár indóház melletti elhelyezését; a jelenlegi vásártér ugyanis a legénység kiképzéséhez később szükséges. Czigán János ügyvéd végső érvként azt próbálta felhozni, hogy a vasút melletti tér nagyobb kiterjedése miatt a haszonbér kétszer, sőt háromszor több, mint a laktanya mellett. Pénzes István ismét a laktanya melletti vásártér mellett érvelt; felhozta, hogy itt két artézi kút is ad egészséges vizet, míg a vasút mellett ez nem oldható meg. 1903-ra az egész vásártér-ügy elrendeződött; visszatértek oda, ahonnan elindultak - a kaszárnya mellé, kihagyva a vasút által nyújtotta lehetőségeket.

Czigán János ügyvédet a városi liberális csoport jelöltjeként 1899-ben polgármester helyettessé választották, Koncsek Istvánnal szemben. Az előzmény az volt, hogy a város polgármesterét, Török Aladárt felfüggesztették állásából. Az 1902. október 27-i polgármester-választáson azonban ismét a konzervatív Koncsek Istvánt választották meg a város vezetőjének, így Jászberényben az ú.n. „liberális szakasz”, amely 1896-ban kezdődött, 1902-re véget is ért. Czigán és támogatói ezután még azt sem tudták elérni, hogy a vásár - amely Jászberény életében fontos tényező volt - a városnak nagyobb jövedelmet hozó, több ember által látogatható és megközelíthető vasútállomás mellé kerüljön.

Összeállította: Szikszai Mihály főlevéltáros

(A forrás lelőhelye: MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja iratai 12459/1903 )

Megjegyzés: 

 

Utolsó frissítés:

2016.04.29.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges