A Magyar Országos Állatvédő Egyesület (MOÁVE) 1882. március 19-én alakult meg az egyesület főtitkárjává választott Hermann Ottó (1835-1914) függetlenségi párti országgyűlési képviselő, zoológus hathatós közreműködésével és Királyi Pál (1821-1892) országgyűlési képviselő elnökletével akkor még Országos Állatvédő Egyesület (OÁVE) néven.

Az állatvédelem kérdése azonban már évtizedekkel korábban a reformkori Magyarország több gondolkodóját is foglalkoztatta. Kubinyi Ágoston (1799-1873) a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója például 1843-ban 12 aranyat ajánlott fel a magyar természetvizsgálók és orvosok vándorgyűlésének állatkínzás, állatvédelmi tárgyú pályaművek díjazására. A pályadíjat végül a 8 beérkezett pályázat közül Petényi Salamon természettudós nyerte el, aki munkájában egyebek mellett arra is rámutatott, hogy „az állatkínzástól csak egy fok, csak egy lépés az emberkínzás.” 1845-ben pedig Almási Balogh Pál orvos révén az állatkínzás elleni egyesület alakításának gondolata is felmerült. Az első kísérlet egy állatvédő egyesület létrehozására – a tényleges működést ki nem fejtő 1870-ben létrejött Pesti Állatvédő Egyesülettel – azonban kudarcba fulladt, ezért a Hermann Ottó vezetésével 12 évvel később életre hívott, 639 taggal megalakult szervezet tekinthető az első magyar állatvédő egyesületnek.

Az OÁVE megalakításakor leszögezték, hogy „nem a hatóság ellenében, hanem annak támogatására alakulna” s hogy tevékenységük akkor lehet sikeres, ha „a közönség maga”, vagyis a társadalom széles köre támogatni fogja őket. Már ekkor, az egyesület működésének kezdetekor felfigyeltek a gyermekek állatvédelmi nevelésének fontosságára. Úgy vélekedtek ugyanis, hogy az „a gyermek, aki általunk vezéreltetve, fölismeri, hogy az állat hasznos, az ember szere­tetére és irgalmára is méltó lény, szívében föl fog melegedni, érzelmei nemesbülni fog­nak, s e talajból majd kihajt a virágok virága: a tiszta emberszeretet is.”

A gyermekek állatvédelmi nevelésének örökérvényű szükségességét jól mutatja, hogy az Országos Állatvédő Liga 1944 tavaszán (a Hermann Ottó kezdeményezésével megalakított egyesület működése a II. világháború alatt szünetelt) éppen olyan állatkínzási esetek kapcsán kérte a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium közbenjárását, amelyben fiatalkorúak is közreműködtek. Az MNL Heves Megyei Levéltára alispáni iratai között fennmaradt földművelésügyi miniszteri rendelkezés szerint ugyanis az Országos Állatvédő Liga arról értesítette a minisztériumot, hogy „egyes vidékeken a kutyákat és macskákat fiatalkorú gyermekek összefogdossák és több helyen ezzel üzletszerűen foglalkozó vállalkozóknak eladják, kik az állatokat leölik, bőrét pedig magas 20-30 pengős áron értékesítik.” Az akkori államhatalom állatvédelemmel kapcsolatos politikáját tükrözi, hogy maga a kutya- és macskabőr-feldolgozás sem országos, sem helyi jogszabályba nem ütközött. A miniszteri utasítás is csak arra hívta fel a törvényhatóságok figyelmét, hogy rendeljék el és ellenőrizzék: kizárólag tulajdonostól fogadjanak el állatbőrt a feldolgozók.

A fenti eset alapján sem meglepő, hogy az 1967-ben Magyar Országos Állatvédő Egyesület néven újjáalakult, egykori OÁVE egyik kezdeti lépései között szerepelt 1968 elején az iskolák megszólítása. Az egyesület elnöke, Károlyi Mihályné sz. gróf Andrássy Katinka (1892-1985) – levéltárunkban az Egri I. sz. Állami Általános Iskola iratai között fennmaradt – levelének bevezetőjében ismerős gondolatokkal találkozhatunk. Az OÁVE 1882-es megalakulásakor elhangzottakhoz hasonlóan a „vörös grófnő” nevében írt levél is utalt a széles körű társadalmi aktivitás elérésének jelentőségére: „Céljainkkal sok ember ért egyet, de sajnos kevés azoknak a száma, akik az ügyért aktívan dolgoznak.” Az ifjúság „helyes állatszeretetre, a természet és minden élőlény tiszteletére, a gyengék és kiszolgáltatottak védelmére” történő nevelését pedig 1968-ban is az egyesület elsőrendű céljának tekintették. A MOÁVE szerint ugyanis, az a gyermek, aki az iskolában „elméletben és gyakorlatban is megismerkedik az állatok életével, szokásaival, ösztöneivel, megtanul helyesen bánni velük, az biztosan fel fogja emelni tiltakozó szavát, ha valahol helytelen állattartással, a természet pusztításával, vagy brutális cselekedetekkel találkozik.”

A levél további részében az egyesület néhány konkrét javaslattal is szolgált a tantestületnek, melyekkel szerintük a gyerekekben az állatok iránti szeretet, tisztelet kialakítható. Javaslataik között szerepelt, hogy ne csak a biológia órán az állattan tanítása kapcsán kerüljenek szóba az állatok, hanem magyarórákon is foglalkozzanak állatokról szóló irodalmi alkotásokkal, amihez igény esetén a MOÁVE bibliográfiát is nyújt. Tanácsolták továbbá iskolai állatrajz-kiállítás szervezését, kilátásba helyezve, hogy a legjobb rajzokat egyesületük is kiállítaná központilag. Végül tájékoztatták az iskolát, hogy a következő tanévben „Ki mit tud az állatokról” címmel vetélkedő megszervezését tervezik nagyszabású műsoros gálaesttel egybekötött vagy a televízió stúdiójában megrendezésre kerülő döntővel. A tervezett vetélkedő játékos formában komplex tudásanyagra épülne a levél szerint, nemcsak biológiai, természetvédelmi kérdésekből állna ugyanis, hanem állatvédelmi, állattartási ismereteket is magában foglalna, valamint az adott felkészítő pedagógus lehetőségei szerint állatokkal kapcsolatos képzőművészeti és zenei vonatkozások beépítését is várnák.

Az egyesület a terveikkel kapcsolatban a körlevél zárásaként kérte az iskolák visszajelzését, valamint várta az oktatási intézmények saját ötleteit az ifjúság állatszeretetre nevelésének elősegítéséhez. Az Egri I. számú Állami Általános Iskola levéltárba került iratai és iktatókönyve alapján azonban az derül ki, hogy az iskola nem reagált az egyesület felhívására, noha Eger Város Tanácsa VB Művelődési Osztálya a levelet részükre azzal a megjegyzéssel továbbította, hogy közvetlenül az egyesülethez forduljanak válaszukkal.

Összességében az ismertetett dokumentum alapján úgy tűnik, hogy 1968-ban még mindig csupán a civil szféra kezdeményezésére került terítékre Heves megyében az állatvédelem ügye, és továbbra is csak egy országos egyesület volt az, amely a helyes állattartásra, állatszeretetre nevelés minél korábbi életkorban történő elkezdésének jelentőségét hangsúlyozta. A földművelésügyi minisztérium 1944-i állatvédelemhez való viszonyulásához képest ugyanakkor valamelyest előrelépésnek lehet tekinteni az állami szervek tekintetében a „Minisztérium messzemenő támogatásával” az Egri Városi Tanács által továbbított MOÁVE körlevelet, melynek kísérőlevelében a VB Művelődési Osztálya is az állatvédelemmel összefüggő kérdések oktatására buzdította az iskolákat. Érdemes figyelembe venni azonban azt is, hogy a levél az egyesület elnöke, Károlyi Mihályné nevében íródott, így előfordulhat, hogy a minisztérium és Eger Város Tanácsa nem feltétlenül az állatvédelem ügye iránti elkötelezett meggyőződésből, hanem a „vörös gróf”, Károlyi Mihály neje iránti tiszteletből kísérte szimpátiával a MOÁVE működését.

Felhasznált források:

MNL HML IV.404.a. Heves vármegye alispánjának iratai, Külön kezelt alispáni iratok. 11149/1944. sz.
MNL HML VIII.120.a.B. Egri I. számú Állami Általános Iskola (korábban Halaspiaci, majd Irgalmas utcai, Belvárosi Állami Elemi Népiskola) iratai, Általános és ügyviteli iratok, Iktatott iratok. 51/1968. sz.
Máday Izidor: Az Országos Állatvédő Egyesület huszonötévi működése és az állatvédelmi törekvések Magyarországban. Az Országos Állatvédő Egyesület fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából. Bp. 1907.

Közzétette:     Magyar Kata
                     segédlevéltáros