1917. augusztus 13-án nevezte ki dr. Vass János főispán a frontról hazatért Kolacskovszky Lajost tiszteletbeli szolgabírónak. Ez év október 22-én közigazgatási gyakornok lett. 1918 szeptemberében államvizsgázott a kolozsvári egyetem állam és jogtudományi karán. Ez év október 21-én közfelkiáltással választották meg vármegyei aljegyzőnek.

A Tanácsköztársaság hatalmi szervezetének kiépítése Heves megyében 1919. március 22-én vette kezdetét. Ekkor Lájer Dezső a katona- és munkástanács nevében hivatala átadására szólította fel dr. Módly László kormánybiztost. Ekkor Kolacskovszky Lajos – aki már 1918-btól aktívan bekapcsolódott a szociáldemokrata párt munkájába – alispáni funkciót viselt.

Az ún. Központi Direktórium március 24-én alakult meg Egerben. Március 28-ától alispáni jogkörrel rendelkező általános igazgatója lett a központi/megyei direktóriumnak. A május elejei sikertelen polgári hatalom-átvételi kísérlet után, május 5-én átszervezték a direktóriumot, eltávolították a kommunista hatalom számára megbízhatatlan tagokat. Május 7-én Landler Jenő belügyi népbiztos Jakwert Edét nevezte ki a megye élére kormánybiztosnak. Ezt követően Kolacskovszky Lajos már nem került be a megyei direktóriumba. Május 10-én újabb átalakítást hajtottak végre a direktóriumon belül. Az ekkor hivatalba került személyek május 26-án végleges megbízást kaptak. A direktórium július 12-ig működött, ekkor a Heves Megyei Tanács Intéző Bizottsága vette át a feladatát. Ebben az időben Kolacskovszky aktív propaganda-munkát folytatott, számos írása jelent meg az egri sajtóban.

A „tanácshatalomnak” a román csapatok vetettek véget, amikor augusztus 3-án bevonultak Egerbe. Augusztus 14-én az alispáni székbe visszahelyezték dr. Isaák Gyulát. Augusztus 16-án a régi/új alispán felfüggesztette Kolacskovszkyt állásából, fizetésének egy harmadát állapította meg. Az indoklásban az szerepelt, hogy a proletárdiktatúra idején a vármegye alispáni teendőit látta el, nem az eredeti aljegyzői állását töltötte be. 1919. október 2-ig volt hivatalosan szolgálatban.

A Tanácsköztársaság ideje alatti „szerepvállalásáért” letartóztatták, állásáról nem mondott le. Az Egri Királyi Törvényszék december 22-én egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte izgatás bűntette miatt. 1921. február 6. napjával azt le is töltötte. Ezt követően Zalaegerszegen volt internáló táborban.

Kolacskovszky Lajos szabadulása után Szegeden próbált szerencsét, de 1926-ban a város polgármestere kiutasította Szegedről. 1930 és 1937 között szellemi szükségmunkásként dolgozott Budapest székesfőváros polgármesteri hivatalának társadalompolitikai ügyosztályán.

Az 1945. szeptember 26-án az alispánhoz intézett levelében keserű szájízzel vall arról, hogy másfél éves szabadságvesztés tulajdonképpen 25 évre szóló ítéletet jelentett.

Húsz évvel később kérte a bíróságtól a B. 1592/1919. ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetését. Az Egri Királyi Törvényszék helyt adott a kérelmének és megszüntette az 1919. évi ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezményeket.

1944. december 31-én Heves vármegye Nemzeti Bizottsága ideiglenesen megbízta Kolacskovszky Lajost a főlevéltárnoki teendők ellátásával.

1945. április 7-én a városi képviselőtestület rendes tagjának jelölték.

Kolacskovszkyt rehabilitálták és 1945. szeptember 29-én – 1944. december 31-étől kezdődően – állásába visszahelyezték, és szolgálatát 1917. október 22-étől folyamatosnak tekintették.

A nagy változásokat jól példázza a nyugdíjazását kérő folyamodványa:

„De hát nagy időket éltem át! Két világháborúnak, három forradalmi átalakulásnak voltam aktív résztvevője. Még láttam a Monarchiát teljes fényében pompázni, s másodszor értem meg a Köztársaság kikiáltását.”

Heves vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1947. június 1-jétől nyugállományba helyezte Kolacskovszky Lajost.

Közzétette: Kovács Melinda
                      főlevéltáros