Az ország tűzoltóságát mozgósító nagygyűlések 1871-től, két majd hároméves rendszerességgel kerültek megrendezésre. Eme jeles eseményeket általában hosszas előkészület és nagy hírverés előzte meg. A szervezők az ünnepélyes külsőségeket sem nélkülözve igyekeztek minden alkalommal olyan rendezvényt szervezni, mely felhívja a figyelmet a tűzvédelem ügyére, illetve a tűzoltóság társadalmi elismertségét is emeli.

Az 1935-ben, Gyöngyös városában megrendezett ünnepségsorozat jelentősségét adta, hogy ekkor került sor az új tűzrendészeti törvénytervezet megvitatásra, valamint hogy első alkalommal a magyar királyi miniszterelnök is képviseltette magát a nagygyűlésen Tahy László miniszterelnökségi államtitkár személyében.

A helyszínválasztással kapcsolatban a MOTSZ hivatalos lapjának, a Tűzrendészeti Közlönynek szeptember havi száma a következőket írja: „Hogy a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség háromévenként tartandó nagygyűlésének színhelyéül ezúttal Gyöngyös városát tűzte ki, nem tekinthető véletlennek. A Szövetség arra a helyre akart ellátogatni, amelyet legtöbbször látogatott a vörös kakas kísérteties réme, szerte a magyar hazában. Gyöngyösön gyakran emlegetnek átlagszámítást, mely szerint a hatszáz éves város negyedszázadonként a tűz martaléka lett, elhamvadt és újjáépült, hogy ismét üszökké és rommá legyen (….) Gyöngyös város közössége szomorú tapasztalatokon okulva megtanulta szeretni és becsülni a tűzoltót, aki éjjel-nappal szakadatlanul a köz szolgálatában áll és halált megvető bátorsággal, önfeláldozással, vakmerő elszántsággal teljesíti végtelenül fontos és veszélyes hivatását.”

A rendezvény azonban nem csak a szakmának, hanem számos programjával és látványosságával a nagyközönségnek is szólt.

 A jeles eseményre készített meghívóban a szervezők következő gondolai olvashatók „…vissza akarjuk varázsolni a béke idejének hangulatos nagyülési képét, a régi idők nemes idealizmusát akarjuk megtölteni a műszaki tudás tartalmával. Elszeretnők feledtetni négy napra az élet nyomasztó gondját, a gazdasági válság fenyegető panaszait, azt akarjuk, hogy négy napra Gyöngyösön mindenki tűzoltó legyen szívben és lélekben.”

A rendezvény főbb eseményeiről egy térképpel is ellátott programfüzetben, valamint a Tűzrendészeti Közlönyben vonatkozó számában olvashatunk. Utóbbi a következőket írja: „A fellobogózott és ünnepi díszbe öltözött városban augusztus hó 17-én, szombaton reggeltől késő délutánig, egymás után érkeztek az ország különböző részéből a testületek kiküldöttei és a versenyző csapatok, amelyeket az állomáson a helybeli tűzoltótestület rendezősége fogadott és kísért szálláshelyeikre. Megteltek az összes iskolák, középületek. A szállodák természetesen nem voltak elegendők a hatalmas tömegek elhelyezésére, úgyhogy különösen a tisztikar tagjai magánházaknál is nyertek elhelyezést (…)

Az országos tűzoltókongresszus ünnepélyes megnyitása több ezer főnyi közönség jelenlétében, szombaton este fél kilenckor, a zászlódíszbe öltözött Hanisz téren méltóságteljes külsőségek között folyt le. A különböző csapatok zárt rendekben, fúvós zenekar kísérete mellett vonultak az országzászló emlékműve elé, amelynek árbocára a Himnusz hangjai mellett vonták fel a díszes ország lobogót, a csapatok vigyázzállása és tisztelgése közben.”

Az ünnepélyes zászlófelvonást követően köszöntőbeszédet mondott Marinovich Imre a MOTSZ elnöke, valamint Makrányi Gyula városi tanácsnok és a gyöngyösi tűzoltóság parancsnoka, majd a város összes templomában egyszerre szólaltak fel a harangok, megemlékezve a harctereken hősi halált halt tűzoltókra.

A következő reggelen tábori misét mutattak be a főtéren, mellyel egyidejűleg ünnepi istentiszteletet tartottak a református és izraelita templomokban is. Ezután elnökségi ülés következett a városháza tanácstermében, majd a felsorakozott csapatok a tűzoltólaktanyába vonultak, ahol felavatták a testület hősi halottainak emléktábláját.

Délben a Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesület bemutató gyakorlatát tekinthették meg az egybegyűltek, majd a régi országos választmány tartotta meg évi rendes közgyűlését. Ez alatt a csapatok zeneszó mellett vonultak a Gyöngyösi Atlétikai Klub sporttelepére, a népünnepély helyszínére. A napot egy látványos tűzijáték zárta a város mellett fekvő Sárhegyen. Erről a Tűzrendészeti Közlöny az alábbiakat írja: „dr. Náray Béla, a város tiszti főügyésze rendezte a tűzijátékot, amelyben a magyar feltámadás gondolatát fejezte ki. Két vagon rőzséből rakták ki a hegy oldalán a Csonka- és Nagy-Magyarország  körvonalait, s előbb a csonka határok lobbantak fel, elhunyásukkor pedig a régi térkép vonalai nyolcszáz méter hosszúságban, messzire világítva...”

Augusztus 19-én, reggel 7 órakor vette kezdetét az országos tűzoltóverseny. A résztvevő 64 csapat a különböző versenyszámoknak megfelelően motorikus fecskendővel, előkocsis mozdonyfecskendővel és kocsifecskendővel felszerelkezve bizonyíthatták rátermettségüket az összegyűlt nézősereg előtt.

Délután az országos választmány folytatta ülését, melynek tárgya az új tűzoltó-egyenruházati és felszerelési szabályzat megvitatása volt. Ez idő alatt a nagyközönséget a tűzvédelemhez kapcsolódó kiállítások, szakelőadások és filmvetítések várták a város különböző pontjain.

Este 9 órakor a gyöngyösi tűzoltóság a vendég tűzoltókkal kiegészülve fáklyás és lampionos menetben járta körül a várost az elnökség tiszteletére.

Augusztus 20-án, a különböző felekezetek templomaiban tartott istentiszteletek után, a nagyszámú érdeklődő közönség a Katolikus Kultúrházba vonult. Itt tartotta meg a MOTSZ 25-ik országos nagygyűlését, ahol sor került a szövetség új elnökségének megválasztására, mely délben a Kékestetőn lévő keresztnél tartotta meg alakuló ülését. A himnusz eléneklését követően az elnökség a helyi turistaszálló termében folytatta a tanácskozást, mellyel egyben le is zárták a háromnapos országos tűzoltókongresszust.

A Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó és Mentő Testület 1935. október 5-i ülésére készült jelentésben a következő értékelést olvashatjuk a rendezvény lebonyolításáról: „Nyugodtan és öntelt büszkeséggel mondhatja el a parancsnokság azt, hogy a vezetése alatt álló tűzoltóság olyan nívóra emelkedett és az országos verseny megrendezésével oly tökéletes munkát végzett és úgy a testületnek, mint magának Gyöngyös városának nevéhez oly dicsfényt illesztett, amely hosszú eljövendő évtizedekre oly kedvezően veti előre az árnyékát, hogy utánunk csak egy igen keveset dolgozó és a tűzoltóügyekkel csak némileg törődő parancsnokság jön is, az a dicsfény akkor is fogja éreztetni jótékony hatását.”

Felhasznált források és irodalom:
 

MNL HML V.101.b. Gyöngyös Város Tanácsának iratai. Vegyes ügyiratok Fasc. CCLXXVII. 2-3.
Dezséri Bachó László: A Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó- és Mentőtestület története (1890-1940). Gyöngyös, 1941.
Tűzrendészeti Közlöny 32. évf. 9. sz. 1935. szept. 129-133. old.

Közzétette:

Somoskői Viktor
segédlevéltáros