Jelenlegi hely

A Pallagi Gazdasági Akadémia vázlatos története

2015.11.06.
A téma aktualitását az adja, hogy a Pallagon épült százéves gazdasági akadémia épületét a Debreceni Egyetem és Debrecen Város Önkormányzata közös erővel készülnek felújítani. Az épület jelenleg a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Szakközépiskolájának, Gimnáziumának és Kollégiumának ad otthont. Most ezzel a tanulmánnyal szeretnénk feleleveníteni a mezőgazdasági képzés kezdeteit, a Pallagra történő kiköltözés történetét.
     
  
 
Előzmények: a felsőbb gazdasági tanintézet rövid története 1906-ig
 

A keszthelyi és a magyaróvári akadémiák már évtizedek óta működtek, amikor felmerült egy gazdasági akadémia alapításának gondolata az Alföldön is. A kormány is támogatta egy alföldi felső mezőgazdasági iskola felállítását, az pedig a városi elöljáróság ügyességének köszönhető, hogy az intézet megépítésére éppen Debrecenben került sor. Az uralkodó 1857-ben tett körútja alkalmával 240.000 forintot engedélyezett egy gazdasági iskola alapítására az Alföldön. A debreceni községtanács 1857-ben határozatot hozott az intézet felállításáról,1 és erre a célra 400 holdas birtokot ajánlott fel örökös használati joggal, hogy ott mintagazdaságot rendezhessenek be. A város megengedte, hogy a Nagyerdő egy részét az intézet erdészeti gyakorlati oktatására használhassa, vállalták, hogy a városházával szemben lévő telken épületet emelnek, és ebben az intézet számára tantermeket alakítanak ki, közbenjártak a Református Kollégiumnál, hogy a füvészkertet és az egyéb kollégiumi gyűjteményeket a hallgatók tanulmányaikhoz igénybe vehessék. Cserébe olyan kikötése volt a városnak, hogy a tanítás nyelve csak magyar lehet, illetve két vagy három debreceni ifjú tandíjmentességet élvezhessen az intézetben.

Az első tervek szerint kerületi gazdászati és erdészeti intézet felállítására került volna sor, s ezen belül működött volna egy földműves iskola is. A város ajánlatára a válasz a Helytartótanácstól hosszan váratott magára, csak 1863-ban érkezett meg. A végleges szerződést 1865. október 14-én írták alá.2 1866. július 5-én a város akkori polgármestere kiadhatta azt az adománylevelet, amely az intézet alapítólevelének tekinthető. Az adománylevelet 1866. szeptember 3-án hagyta jóvá a Helytartótanács. Az építkezés azonnal megkezdődött és egy év alatt befejeződött. Épületeket emeltek a pallagi birtokon és a városban, a Péterfia utcai másfél kataszteri hold nagyságú telken.

  

A gazdasági tanintézet még az akkori tervek szerint is három külön iskolát foglalt volna magában: egy mezőgazdasági felsőiskolát, egy erdészeti iskolát és egy földműves iskolát. Ebből a megvalósulásig kettő jutott el: a fölművesiskolát 1867 júliusában, a mezőgazdasági felsőiskolát pedig 1868 októberében nyitották meg. Az erdészeti iskola felállítására később sem került sor. A felsőiskolát hivatalosan először Országos Gazdasági Felsőbb Tanintézetnek, néhány évvel később Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetnek nevezték.

A debreceni felsőbb gazdasági tanintézet célját 1869-ben a következőben jelölték meg: „a gazdasági pályára készülő ifjakat, mint leendő birtoktulajdonosokat, bérnököket, magasabb készültségű gazdatiszteket jövő hivatásukra, időszerinti tudományos szakképzettséggel, a gazdászat minden ágaiban, úgy az elméletnek, mint a gyakorlatnak terén, alaposan előkészíteni”.3 Nyolc évig kétévfolyamú iskolaként működött, felvételt az nyerhetett, aki nyolc gimnáziumi vagy hat reáliskolai osztályt végzett, és egy év gazdaságban töltött gyakorlati évet igazolt. Feltétel volt még a 17 éves életkor betöltése. A rendes vizsgákat félévente tartották, és 4 félév elvégzése után végbizonyítványt állítottak ki.

A városban az intézet épülete hamar szűknek bizonyult. Ekkor tárgyalások kezdődtek a város és a kormány között, hogy a régi tanintézet épületét átvéve jelöljön ki egy új helyet az intézet számára.4 A tárgyalások eredményeként a református kollégium mellett, egy 400 négyszögöles telekre esett a választás (később mégsem ezen a helyen építik fel). Az iskola szervezeti változásokon is keresztülment: 1876-ban elnevezése Magyar Királyi Gazdasági Tanintézetre változott, és a képzés ideje három évre emelkedett. A debreceni intézetnél sajátos állapotot teremtett az a körülmény, hogy lényegében két oktatási intézmény működött szervezetileg összefogott igazgatás alatt, egy gazdaság adottságainak kihasználásával, mindaddig, míg a kormányzat a földműves iskolát át nem helyezte Karcagra (1899). A három éves képzés első éve leginkább gazdasági gyakorlatból állt, amit a hallgatóknak a pallagi gazdaságban munkával kellett eltöltenie. A második és harmadik évben, pedig a városban lévő intézetben hallgattak elméleti előadásokat Ez az oktatási rend működött két évtizedig, de az intézet tanári kara belátta, hogy a felsőbb éveseket se szerencsés elszakítani a pallagi gazdaságtól és tisztán elméleti oktatásban részesíteni. Emellett a városban lakó hallgatók magatartásával szemben is komoly gondok merültek fel (kocsmázás, kimaradozás). Elhatározták, hogy az intézetet kitelepítik Pallagra.

A város 1900-ban kezdte el az építkezést a pallagi gazdaságban. A szerződés értelmében az építés költségeit a város vállalta magára azzal a feltétellel, hogy az állam 40 év alatt visszafizeti. A 40 év letelte után, 1942-ben az épületek a kincstár tulajdonába kerülnek át. Az iskola az 1901/02. tanévet már az új helyen kezdte meg. A költözés célja az volt, hogy a hallgatóság az elméleti képzés mellett minél alaposabb gyakorlati képzésben részesüljön, és ne csak az első évben. A tanintézet teljes személyzete, a tanári kar és a hallgatóság is kiköltözött Pallagra. 106 férőhelyes internátus épült a hallgatók számára, amelyben két-három ágyas szobák, ifjúsági kaszinó és biliárd terem kapott helyet. Tanári villák épültek, hogy a tanszemélyzet is állandóan az intézet területén lehessen. A kiköltözést követően a képzés színvonala emelkedett, így 1906-ban újra főiskolai rangot nyert az intézet, és egyenlő lett a Magyaróvári Gazdasági Akadémiával.5 A neve is megváltozott, Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia lett.

     
A Debreceni M. Kir. Gazdasági Akadémia története
     
  Az intézet akadémiai rangra történő emelése minőségi változásokat vont maga után. Az iskola földbirtokosokat, haszonbérlőket, illetve gazdatiszteket próbált minél alaposabb gyakorlati és elméleti tudással felkészíteni életpályájukra. Megváltozott a hallgatók felvételének módja, a tanítás rendszere, a vizsga rendje, a leckekönyv és oklevél kiadásának elvi alapjai. A képzés azonban hároméves maradt. A beiratkozás feltétele a középiskolai érettségi bizonyítvány megléte volt. 

Az első évben a hallgatók főleg a mezőgazdasági munka gyakorlati részébe nyertek betekintést, minden munkában részt vettek, elsajátították a gyakorlati fogásokat. Elméleti téren leginkább csak mennyiségtanból és természettudományokból hallgattak előadásokat. A második és harmadik évben a fő hangsúlyt az elméleti ismeretek oktatására fektették, de mellette gazdaságirányítói képzésben is részesültek. Az akadémia tanulóinak nagy része a következő megyékből érkezett (csökkenő sorrendben): Hajdú, Bihar, Pest, Békés, Szatmár, Szabolcs, Jász- Nagykun-Szolnok, Borsod, Heves, Csongrád és Gömör.

Az akadémián kezdetben öt tanszék működött: növénytermesztési, állattenyésztési, gazdasági-üzlettechnikai, technikai és vegytani. 1911-ben már 7 tanári katedrája volt: föld- és ásványtani, talajtani, növénytermesztési, vegytan és gazdasági technológia, gazdasági üzemtan, fizika és gazdasági gyakorlati tanszék. Megbízott előadók adták elő az állatbonc- és élettani tantárgyat, illetve az állategészség- és járványtant. 1918-ban orvosfizikai és orvoskémiai előadásokat engedélyeztek, 1920-ban pedig lépéseket tettek a számviteltan, kereskedelemtan, szövetkezeti ügyek tanszékének kiépítésére is. A rendszeres tanulmányi kirándulások is az oktatás célját szolgálták. A hallgatók ellátogattak a Debrecen melletti, mintaszerűen működő macsi uradalomba, kirándultak a hortobágyi halastavakhoz, megnézték Debrecen város bolgárkertészetét, megismerkedtek a város lótenyésztésével és vágóhídjával.

   

Az első világháború alatt a tanítás négy évig szünetelt. A tanárok és a hallgatók nagy része hadba vonult, az épületet pedig katonai kórházzá alakították át. A tanácsköztársaság alatt, és az azt követő vészterhes napokban a gazdaság felszerelésének nagy részét széthurcolták, feldúlták. 1918 őszén indult meg újra a tanítás, de a rendszeres munka csak 1920-ban kezdődhetett meg.  Érdekességképpen jegyzem meg, hogy 1918-ban  három nő is kérte a felvételét az akadémiára, amit a tantestület csak hosszas tanácskozás után fogadott el. A tanári karban bekövetkezett hiányokat a kassai és a kolozsvári gazdasági akadémiákról menekült tanárokkal pótolták. A hallgatók száma ekkor 250 körül mozgott, és ennek kb. egyharmada az elcsatolt területekről származott, mivel a kassai és a kolozsvári akadémiák nem működtek. Az 1920-as évek viszonylag nagy létszámú jelentkezését követően csökkenő tendencia következett be a hallgatóság létszámában. 1930-ban tanévnyitó beszédében Dr. Ruffy-Varga Kálmán igazgató kifejtette: „érthetetlen, hogy a jogi egyetemek hallgatóságát földbirtokos fiatalemberek alkotják. Nem tanulnak gazdálkodni, nem érdeklődnek a természettudományok iránt, a gazdálkodást empirikus mesterségnek vagy úri mulatságnak tekintik, és jogot tanulnak, de mégis a földből akarnak megélni. Én ezt a tünetet nagy nemzeti szerencsétlenségnek tartom.”6

     
Az akadémia gazdasága
     

Az oktatás célját szolgálta az akadémia gazdasága, amely 400 kataszteri hold adomány és 200 kataszteri hold bérelt földterületből tevődött össze. A gazdasági major még 1867 közepén épült: akkor intézői lakás, két cselédlakás, szarvasmarha-, ló-, juh- és sertésistállók készültek. Később bővült kovács és bognárműhellyel, szekérszínnel. Épült még kertészlak, gépszín, baromfiól, magtár, dohánypajta, csűr és górék Az 1930-as években már 40 féle épülete van a gazdaságnak. A tanintézeti gazdaság három fő területe: növénytermesztés, állattenyésztés és kertészet.

  
     

Növénytermesztés:

A mezőgazdasági termőterület (szántóföld, rét, legelő) 495 kataszteri holdat tett ki. Ez hat vetésforgóra volt felosztva. Növénytermelés terén az akadémia célja az volt, hogy a talaj és éghajlati viszonyoknak megfelelő növényfajtákat állítsanak elő, és az akklimatizált vetőmagot a gazdák rendelkezésére bocsássák. Elsősorban búzát, rozst, árpát, zabot, kukoricát, dohányt, takarmányrépát és burgonyát termesztettek. Emellett a gazdaság állatállománya számára termeltek takarmánynövényeket.

     

Állattenyésztés:

Az ágazat célja a szükséges igaerő biztosítása és utánpótlása, tenyészállatok eladása, állatok hízlalása és állati termékek értékesítése.

Az akadémia lótenyésztése elsősorban a gazdaság céljait szolgálta (igásló és kocsisló), un. ménesbeli lótenyésztéssel nem foglalkoztak. Az akadémiának a kiköltözés utáni években négy tiszti fogata volt, mivel a tanintézet viszonylag nagy távolságra épült a várostól (6 km). A város és az akadémia között 1924-ben indult meg a villamosközlekedés.

Az akadémia tehenészete 1889-től a magyarfajta szarvasmarhát tartotta. A tehenészet célja erős csontozatú, edzett, jól tejelő állatok kitenyésztése, amelyek törzskönyvezve voltak. A tejet Debrecen piacán értékesítették, illetve a debreceni Klinikákat látták el vele. Az állatokat természetszerűen tartották: nyáron éjjel-nappal kint voltak a jószágok, de még télen, a legnagyobb hidegben is a szabadban töltöttek 1-2 órát.

A sertéságazat eredete 1876-ig vezethető vissza, kondorszőrű mangalica szőke csoportjába tartozó egyedek tenyésztésével foglalkozott, célja nagytestű, hízékony, edzett állatok kitenyésztése. Az állatokat az év minden szakában a szabadban tartották.

Az intézet magyar fésűs merinó juhászatának alapját még az 1876-ban beszerzett 100 anya és 4 kos adta. Céljuk nagytestű merinó juhok kitenyésztése, minőségi gyapjú előállítása volt. Aprójószág tenyészete lúd, pekingi kacsa és tyúk nevelésével foglalkozott. Ezen kívül egy méhest rendeztek be a főkertész felügyelete alatt, és a hallgatók okítását szolgálta a selyemhernyó tenyészet is.

     

Kertészet:

Az akadémia kertje 1907-ben létesült, területe 13,5 kataszteri hold volt. Olyan céllal hozták létre, hogy a hallgatók itt gyakorolhassák a kertészkedést, és hogy vidéken népszerűsítsék a gyümölcstermesztést. Egyik részében faiskolát telepítettek, másik részében zöldségeskert, növényházak és melegágyak kaptak helyet. Épült egy gyümölcsfeldolgozó gépekkel felszerelt munkaterem is.

Szőlőt 9,3 kataszteri holdon ültettek azzal a céllal, hogy a homokon sikerrel termeszthető bor és csemegeszőlők termelését szemléltessék, illetve a hallgatósággal megismertessék a helyes pincegazdaságot. A terület kilenc táblájából nyolc borszőlővel, egy pedig különböző fajtájú csemegeszőlővel volt telepítve.

A gazdasághoz tartozott még egy növénytermesztési kísérleti terület is. A terület egyik részén meghatározott nagyságú parcellákban kísérleteket végeztek, a fennmaradó rész pedig az oktatás és bemutatás célját szolgálta. A tér el volt látva öntözőberendezéssel is. Elsősorban a homokon termő növényekkel kísérleteztek, hogy megállapítsák mely növények a legalkalmasabbak ezen a talajon való termesztésre. Ezen kívül művelési, trágyázási, öntözéses és egyéb összehasonlító kísérleteket folytattak. A gazdaság közvetítésével számos vetőmag terjedt el.

     
Az akadémiával kapcsolatos intézmények
     

Vegykísérleti Állomás:

1894-ben létesült, tudományos vizsgálatok útján, a gyakorlati cél szem előtt tartásával, a mezőgazdaság különböző ágazatainak fejlődését kívánta előmozdítani. A mezőgazdaságban, a mezőgazdasági iparban szereplő anyagok, talajok, gazdasági növények, trágyák, takarmányfélék, illetve a kereskedelemben forgalomba kerülő cikkek és nyersanyagok, italok vegyelemzését végezték. Magánszemélyeknek és hatóságoknak is végeztek vizsgálatokat meghatározott díjazás ellenében. A legtöbb vizsgálatot bor, kútvíz és műtrágya elemzésére kérték.

     

Állami Vetőmagvizsgáló Állomás:

Az állomást még 1883-ban alapították. Feladata a magvakkal, valamint egyéb gazdaságilag fontos növényi cikkekkel való kereskedés ellenőrzése, a gazdák, erdészek és kertészek érdekeinek védelme az előforduló hamisításokkal és visszaélésekkel szemben. Végezték még a magvakban előforduló kártékony élősködők meghatározását is.

     

Dohánykísérleti Állomás:

1898-ban létesült 20 kataszteri hold területen. Feladata volt a magyarországi dohánytermelést előmozdítani, a magyar dohányok minőségét javítani, a dohánykertészeket szakszerűen kiképezni, illetve a külföldi dohányok hazai alkalmazhatóságát kipróbálni.

     

Meteorológiai Állomás:

Debrecennek rendszeres meteorológiai feljegyzései 1853-tól vannak. Ettől az időponttól 1874-ig, az állomás megalapításáig Tamássy Károly gyógyszerész vezette azokat. Az állomás - megalakulása után - átvette a megfigyeléseket.

     

Gazdasági Tanácsadó Bizottság:

1892-ben hozták létre a helyes gazdálkodás elveinek a terjesztésére, valamint az intenzív gazdálkodás előmozdítására. Hatásköre kiterjedt Szatmár, Hajdú, Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád, Arad, Temes és Torontál megyékre. A szaktanács vonatkozhatott gazdaságok berendezésére, gazdasági üzemtervek készítésére, eladó vagy bérbeadó birtokok becslésére, haszonbérleti szerződések tervezetének előkészítésére, számadások felülvizsgálatára, állatfajták kiválasztására, takarmányozási kérdésekre.

     
A Gazdasági Akadémia híres tanítványai
     
Gr. Wass Albert (1908-1998) erdélyi író és költő az 1928/29. tanévtől az 1930/31. tanévig volt az iskola hallgatója.
 
  
     
Fekete István (1900-1970) író az 1923/24. tanévtől az 1924/25. tanév februárjáig volt az akadémia hallgatója.
     
   
     
Tóth Ágnes
     
     

1 MNL HBML IV. B. 1106/a. Községtanácsi jegyzőkönyv 29. szám, 1857. augusztus 31.
2 MNL HBML IV. B. 1405/b. 3968/1873. Eredeti szerződés.
3 MNL HBML IV. B. 1405/b. 3968/1873. Szervezeti szabályok.
4 MNL HBML IV. B. 1405/b. 3968/1873.
5 A földmívelésügyi m. kir. minister 1906. évi 72.445. számú körrendelete, a magyaróvári m. kir. gazdasági akadémia, a keszthelyi, debreceni, kassai és kolozsvári m. kir. gazdasági tanintézetek igazgatóságaihoz. In: Magyarországi Rendeletek Tára. 1906.
6 Debreceni M. Kir. Gazdasági Akadémia Évkönyve 1930-31. Szerk.: Dr. Ruffy-Varga Kálmán. Debrecen, 1931.

 

Utolsó frissítés:

2016.01.18.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges