A Soproni Bortermesztő Társaság (Borászati Egyesület/Weinbau Verein) részvénye 1846-ból

A Soproni Bortermesztő Társaság (Borászati Egyesület/Weinbau Verein) részvénye 1846-ból

1846-ban néhány gazdapolgár Borászati Egyesületet alapított, a soproni szőlészet és borászat támogatására. Az általános célkitűzések mellett, amelyek a soproni bortermelés és -kereskedelem színvonalának emelésére irányultak, mindenekelőtt egy minta-szőlőiskola létrehozását tűzték ki célul. “A soproni Borászati Egyesület célja, hogy a szőlőskertek megművelésekor korszerű fejlesztéseket vezessen be, csökkentse a művelés költségeit, a terméshozam emelésére és a bor nemesítésére törekedjék, fokozza a borkereskedelmet, azzal, hogy a korszerűsítés kivitelezhetőségét saját példáján mutatja be, növelje a város jólétét.” (Statuten des Oedenburger Weinbau Vereins /A soproni Borászati Egyesület szabályzata. Ödenburg. 1846. 1.)

Az egyesületi tagok egyfajta részvénytársaságot képeztek: részvényt vásárolhattak, amelyet később eladhattak vagy örökíthettek. A tagok kötelezték magukat, hogy tizenkét évig együtt maradnak, “amelynek lejárta után a vállalkozás fennmaradásáról az általános egyesületi gyűlés szavazattöbbséggel dönt.”(Statuten des Oedenburger Weinbau Vereins /A soproni Borászati Egyesület szabályzata. Ödenburg. 1846. 4.) Minden tagnak egy teljes szavazata volt, függetlenül attól, mennyi részvénnyel rendelkezett.

A részvényekből származó pénzből és a városi borászati pénzalap, a Weinbau-Fond támogatásával 1846-ban létrehoztak egy szőlőiskolát. A város azzal támogatta az egyesület tevékenységét, hogy jutányos áron rendelkezésükre bocsátott két telket a Szent Mihály-kapun kívül. A szőlőiskola mintegy 50 fajta szőlővenyigét rendelt a Magyar Gazdasági Egyesület budai szőlőiskolájából, és nekilátott a munkának. Néhány éven belül jelentkeztek az első sikerek, s az egyesület növekvő tekintélyével gyorsan emelkedett a tagok száma is.

A Borászati Egyesület független és autentikus fórummá fejlődött, amelynek véleményét különféle szakmai ismereteket követelő kérdésekben kikérték - és minden oldalról el is fogadták. Így például 1859-ben - a fogyasztási adóval összefüggésben - szakvéleményt állított ki a szüret viszonylag késői időpontjáról és a borkészítéshez szükséges időről Sopronban. Állásfoglalását az űrmértékek szabványosításánál is kikérték. A Borászati Egyesület már nem sokkal megalakulása után két egyesületi tagot delegált a Weinbau-Fond választmányának üléseire. A különböző szőlőbetegségek felfedezésében és legyőzésében is fontos szerepet játszott az egyesület.

Levéltári jelzet:

MNL GYMSM SL XV.96.b. Aprónyomtatványok 577.

Publikáció:

Németh Ildikó: Szőlészeti és borászati egyesületek a XIX. századi Sopronban In: Csoma Zs. - Balogh I. (szerk.) Millenniumi szőlős–boroskönyv: A szőlő és bor Magyarországon.Budapest, 2000. pp. 105-113.

A bejegyzést összeállította:

Dr. Németh Ildikó főlevéltáros