Levéltárost szabadsága alatt helyettesíteni

 

Levéltárost szabadsága alatt helyettesíteni –

„az ellen a legerélyesebben felemelem tiltakozó szavamat”

 A levéltárosi munka egyik kétségkívül legérdekfeszítőbb része, amikor rendezési munkálatok során olyan anyag kerül a kezünkbe, amely felkelti kíváncsiságunkat. Valószínűleg egy szabadság kérelemmel kapcsolatos 1919 szeptemberben kelt ügyirat nem hordoz különleges információkat, de amennyiben a megszokottnál kissé vastagabb az akta, a levéltáros kinyitja és fény derülhet arra, hogyan vélekedett a főlevéltáros munkájáról a korabeli árvaszéki elnök.[1] Szavai 100 év elteltével is gondolkodóba ejthetik a XXI. században tevékenykedő utódokat.

 


 

Kiss Ferenc szabadságot igényel

Kiss Ferenc Győr vármegye főlevéltárosa családi, gazdasági, állampolgári és egyetemi ügyeinek intézése céljából hat hétre szabadságot igényelt. Az alispán és a kormánybiztos hozzájárult Kiss Ferenc távollétéhez, de a vármegye levéltáros nélkül nem maradhatott.

  

 

A gazdátlanul maradt feladatok ellátásával Veöreös György árvaszéki elnököt bízták meg, aki már korábban is helyettesítette a levéltárost, de 1919 szeptemberében felemelte hangját a rendelkezéssel szemben: „Ezen intézkedést magamra nézve annyira sérelmesnek tartom, hogy kénytelen vagyok az ellen óvást emelni és kifogásaimat előterjeszteni.”

 

 

Mit is csinál egy levéltáros?

Veöreös György árvaszéki elnök a kormánybiztosi rendelkezést jogosnak vélte, de magára, valamint hivatali pozíciójára nézve erkölcsileg és személyileg is megalázónak, lekicsinylőnek minősítette. Hangsúlyozta, tisztában van azzal, hogy a főlevéltárosi állás különös képesítéshez kötött, de „nem tűrhetem, hogy akár magam, akár pedig személyemben az árvaszéki elnök lealáztassék és nevetségessé tétessék…”.

Először összegezte, hogy a levéltáros mindennapjai elsősorban az ügyekhez kötődő régi előiratok kikereséséből és visszahelyezéséből áll. Megállapította, hogy mindez a szakavatott ember számára „játszi munka… míg ellenben az ebben járatlannak a levéltár rendezetlen, túlzsúfolt és elhagyott helyiségeiben, hol az állványok nagy része összeomlóban van s hol egyéb hely hiányában a hivatalos iratok egymás hegyén hátán szanaszét a földön is össze vannak halmozva, sisifusi munka, mely egy-egy akta felkutatásánál…és ezt tapasztalatból állíthatom nemcsak órákra de igen gyakran napokra is elrabolja az idejét.”

Az elvégzendő feladatokat fizikai és időt fecsérlő tevékenységnek vélte, amelyek teljesítésére bármelyik aljegyzőt vagy gyakornokot kirendelhetőnek javasolta. Egyáltalán nem tartotta szellemi munkának a levéltárosi munkafolyamatokat és meglátása szerint, korából adódóan sem lenne alkalmas a feladat ellátására. A helyettesítés ellen felsorolt érvei között szerepelt a testi épségének megóvása is: „Nagyon jól ismerem a levéltár helyiségeit és annak berendezését. Még élénken emlékemben van mikor legutóbbi helyettesítésem alkalmával a rozoga létrán felmászva, a legmagasabb állvány tetején elhelyezett egyik irat kutatása közben – mialatt egy 10-15 kilós iratcsomót nagy keservesen sikerült rejtekhelyéről elővonszolnom az állvány megingott és egy jó kocsirakományra való irat társaságában emeletnyi magasságból lezuhantam. A lent heverő és elhelyezésre váró összehalmozott iratok az esés erejét szerencsére felfogták s így néhány napi sántítás árán elég olcsón kiszabadultam a katasztrófából.”

Az árvaszéki elnök féltette továbbá jó hírnevét is: „Koromnál fogva és testi épségem biztonsága szempontjából sem engedhetem meg tehát, hogy saját fontos hivatásomtól elvonhassam és beleegyezésem nélkül felhasználhassam olyan szerepre melyben a megyeház összes személyzetének és a vármegyeházán naponta megforduló ügyes bajos felek…moziba illő olcsó látványosság gyanánt az árvaszéki elnök hetekig talán mást se tesz, mint egész nap a létrákon mászkál és mázsaszámra hurcolja vállain a poros aktákat és nyomtatványokat a földszintről a második emeletre és vissza. Erre kapható nem vagyok, mert ez a szerep a maga elszomorító volta mellett még nevetséges is. Minthogy pedig nem tűrhetem, hogy akár magam, akár pedig személyemben az árvaszéki elnök lealáztassék és nevetségessé tétessék, kijelentem, hogy a főlevéltárosnak velem való helyettesítése ellen óvást emelek és a rendelkezés azonnali hatályon kívül helyezését kérem.”

 

 

Döntés a főlevéltáros helyettesítéséről

Veöreös György kérelmét, valamint indokait az alispán, illetve Győr vármegye és Győr város kormánybiztosa is méltánylandónak vélték, a rendelkezést hatálytalanították. Végül Kiss Ferenc főlevéltáros helyettesítésével az aljegyzőt és egy irodatisztet bíztak meg. A határozattal szemben a hivatalnokoknak ellenvetésük nem volt…

 

 

Szerző: Dancsecz Mónika

A cikk elkészítéséhez köszönöm kollégáim, Vas Balázs és Tatai Zsuzsanna segítségét.



[1] A cikkben bemutatott források a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának gyűjteményéből származik: IV. 404.a. Győr vármegye alispánjának iratai. 1919. I. 6548.