V. B. 178. Gyula Város Számvevőhivatalának iratai 1911–1950 (1952)

A számvevőség feladata – az 1871. évi XVIII. tc. értelmében – a város pénz- és vagyonkezelésének ellenőrzése volt. A számvevői teendőket a városi szabályrendelet határozta meg. Gyula város 1873. évi szabályrendelete szerint a városi mérnök egyúttal a számvevői feladatokat is ellátta, és ezek előadója volt a tanácsban. Elkészítette a költségvetési tervet, megvizsgálta és véleményezte az árvaházi, közpénztári, gazdasági, közmunka és a városnál előforduló minden egyéb számadást.

Az 1899. évi szabályrendelet előírta egy önálló számvevői státus létrehozását. Feladatkörébe tartozott – a már felsoroltakon kívül – a nem állami adók kivetése, leltárkészítés a városi javakról, az utalványozott összegek, ki- és befizetések nyilvántartása.

Az 1910. évi szervezési szabályrendelet önálló számvevői hivatal felállítását írta elő. A számvevőség egy fő- és egy alszámvevőből állt és a tanácsnak, valamint a polgármesternek volt alárendelve. A számvevői hivatal kezelte az alapok és az alapítványok pénzeit és nyilvántartásait, az árvák vagyonával kapcsolatos számadásokat, ellenőrizte a város számára végzett munkák számláit. Elvégezte a népszámlálások alkalmával begyűjtött adatok feldolgozását.

A városi számvevőségeket – így a gyulait is – az 1938. évi II. tc. értelmében államosították, a számvevői tisztviselőket állami alkalmazásba vették. A hivatalok vezetőit – a polgármesterek véleményének figyelembe vételével – a belügyminiszter nevezte ki. A számvevőségek munkáját az állami számvitelre és pénzkezelésre vonatkozó jogszabályok szabályozták – többek között az 1897. évi XX. tc. –, felügyeletét a belügyminisztérium látta el. A belügyminiszter 1938-ban a törvény végrehajtásával kapcsolatban több rendeletet is kiadott. A 98.409. sz. rendelet a törvény hatályba lépéséről, a 100.532. sz. a számvevőségek állományával kapcsolatos személyügyi intézkedésekről szólt, a 100.900. sz. a városi számvevői szolgálat ellátására vonatkozott.

1945-ben a gyulai számvevőség négy fővel az 1030/1945. M. E. sz. rendelet értelmében tovább folytatta munkáját egészen 1950-ig, a tanácsrendszer életbe lépéséig.

A fond anyaga 2 csomó kivételével kötetekből áll. Jelentős forrásértékük van a város vagyon leltárainak: ingó és ingatlan vagyonok, a város tulajdonában lévő intézmények (városházi irodák, mérnöki hivatal, tűzoltóság, vágóhíd, városi kertészet, könyvtár, múzeum, Erkel színkör, Erzsébet szeretetház) leltárnaplói. Jogelődje és jogutódja nincs.

 
2 csomó, 172 kötet – 3,45 fm

 1–2 cs. Városi alapok és pénztárak zárszámadása       1914–1944
 3. k. Városi alapok és pénztárak zárszámadása       1945–1946
 4–11. k. Költségelőirányzatok        1940–1948
 12. k. Pótköltségvetés       1947–1948
 13. k. Költségvetés       1949
 14. k. Városi iskolai költségvetések       1933–1939
 15–23. k. Háztartási alap főkönyvek (bevételi)       1941–1949
 24–28. k. Háztartási alap főkönyvek (kiadási)       1941–1949
 29–35. k. Háztartási alap főkönyvek (összesítő)       1947–1949
 36–54. k. Közigazgatási letét főkönyvek       1919–1950
 55–58. k. Közpénztári számadási főkönyvek       1919–1923
 59–62. k. Tőke főkönyvek       1909–1935
 63. k. Beruházási kölcsönpénztár számadási főkönyvek       1927–1933
 64–90. k. Haszonbéri főkönyvek       1921–1952
 91–92. k. Közellátási alap főkönyvek       1944–1947
 93–94. k. Közmunka alap főkönyvek       1919–1948
 95–120. k. Erzsébet ápolda főkönyvei       1919–1944
 121–124. k. Ínség főkönyvek       1936–1940
 125–142. k. Állandó illetmények, nyugdíjak számfejtő könyvei       1917–1938
 143–145. k. Gyűjtőkimutatás az állandó és nyugdíjilletményekhez       1939–1941
 146–173. k. Értéknyilvánítás, városi intézmények vagyonleltárai       1911–1942
 174. k. Városi ingatlanvagyon törzskönyv       1941