Jelenlegi hely

IV. B. 432. Békés Vármegye Számvevőségének iratai 1928–1942

A vármegyék pénzgazdálkodását ellenőrző és felülvizsgáló intézmények a 19. század elejétől alakultak meg. Békés megyében 1807-ből van adat a számadásokat vizsgáló törvényszék meglétére. A megyei pénzkezelést felülvizsgáló szakszolgálatot a kamara szorgalmazására építették ki. Egy 1847. évi helytartótanácsi rendelet szabályozta a megyei számvevő törvényszékek működését, az 1848. évi 11. tc. alapján megyei számvevőszék néven működtek tovább 1850. április 17-ig, a pénzügyigazgatás állami átszervezéséig.

A megyei számvevőség az alispáni hivatal keretében működött. Élén a főszámvevő állt, és öt beosztott alszámvevő látta el a pénztári ellenőrzés, a bevételek és a kiadások nyilvántartása körüli feladatokat.

A vármegyei pénzkezelés ellenőrzését, a számfejtés és számvitel körüli teendőket egy 1883-ban kiadott 37 169. számú belügyminiszteri rendelet szabályozta. A számvevőség egyik leg-fontosabb feladata a megyei költségvetés összeállítása volt. Felülvizsgálta a községi költségvetéseket, elosztotta az adók révén befolyt pénzeket, a közgyűlés döntése alapján meghatározta a pótadókulcsot, felülvizsgálta a községi pótadó mértékének jogosultságát.

A számvevőség felügyelete alá tartoztak a következő, megyei kezelésben lévő pénztárak: vármegyei házipénztár, közúti, gyámi és közalapítványi, köz- és magán-árvavagyoni, gondnoki, községi iskolai, községi jegyzői nyugdíjintézeti és egyéb pénztárak.

A számvevőségek szervezetében az 1902. évi 3. tc. hozott változást. A vármegyék központi pénztári teendőit a megyeszékhelyeken lévő állampénztárak (adóhivatalok) vették át, a központi számvevői teendőket pedig a királyi pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekre bízták. A számvevőségek megmaradtak az alispáni hivatalok keretében, de felügyeletüket a pénzügyminisztérium látta el.

Az 1924. évi 160 224. számú BM rendelet intézkedett a vármegyék háztartásáról, és a várme-gyei pénztárak kezelését a postatakarékpénztárakra bízta. A vármegyei értékletétek és értékek kezelését továbbra is az adóhivataloknál hagyta. A számvevőségi teendőket a Pénzügyminisztériumtól a Belügyminisztérium vette át. A számvevőségek működését az 1950. évi I. törvény életbelépése szüntette meg.

A levéltárba bekerült iratanyag szerény töredéke a fondképző egykori teljes anyagának. A rendezés során bizonyos típusú iratokból sorozatokat lehetett képezni: ménvizsgáló bizottság jegyzőkönyvei, békéscsabai gyámpénztári naplók, községi zárszámadási, valamint kölcsöntartozási kimutatások. A sorozatokba nem vonható iratokról darabszintű kimutatás készült. A korabeli segédletek hiánya miatt az iratanyag a részletes raktári jegyzék segítségével kutatható.

2 doboz = 0,28 ifm
 

 1. doboz Ménvizsgáló bizottság jegyzőkönyvei       1929
  Békéscsabai gyámpénztári naplók       1933
  Békés megyei községek kölcsöntartozási kimutatásai       1931–1935
  Békés megyei községek zárszámadási kimutatásai       1931–1935
  Békés megyei községek ínségsegély elszámolásai       1933
  Zárszámadások, költségvetések       1928–1934
 2. doboz Gyula város, Füzesgyarmat, Mezőberény, Nagyszénás,
 Tótkomlós pénzügyi iratai
       1928–1942