Az állategészségügy rendezéséről az első jelentős törvényt 1888-ban bocsátották ki (7. tc. Az állategészségügy rendezéséről). Járási állatorvosokról nem tett említést a törvény. Az 1900. évi 17. tc. 8–14. paragrafusa már részletesen szabályozta a járási m. kir. állatorvosok hatáskörét és feladatait. Az 1928. évi 19. tc. (Az állategészségügyről), valamint a végrehajtása tárgyában megjelent 1932. évi 100 000. számú m. kir. földművelésügyi rendelet újraszabá-lyozta az állategészségügy, így többek között az állatorvosi szakszolgálat tennivalóit. A járási állatorvos a főszolgabíróhoz, majd 1945-től a főjegyzőhöz mint elsőfokú állategészségügyi hatósághoz beosztott szakközeg volt. Azon községeknek, amelyek saját állatorvost nem tartottak, állategészségi ügyekben tanácsadójaként szerepelt. Szakszolgálatának ellátását a vármegyei állatorvos ellenőrizte és felügyelte. Feladatai a következők voltak: az állategészségügy felügyelete, járványügyek intézése, állatszállítások egészségügyi szempontból történő ellenőrzése, kényszervágások engedélyezése, hizlaldák, baromfitelepek ellenőrzése, állatvásárok, dögtelepek felügyelete, a kisebb állategészségügyi teendők ellátása. Szakmai jelentéseit a megyei állatorvosnak tette, a főszolgabírónak pedig javaslattevő előadója volt állategészségügyi vonatkozású kérdésekben.

A Szeghalmi járási állatorvosnak töredék iratanyaga maradt fenn az 1938–1944. évekből. Segédletek nem kerültek a levéltár őrizetébe, ezért kutatása darabonkénti átnézéssel lehetséges.

1 doboz = 0,12 ifm

 1. doboz          Iratok                     1938–1944