Az 1854. év jelentős változást hozott a Bach-korszakbeli szolgabíróságok életében. Az 1853 januárjában kiadott, „Legfelsőbb határozatok a szolgabírói hivataloknak szerkezete és hivatalos hatálya iránt Magyarországon” címet viselő rendelet alapján alsó fokon – négy évvel a polgári kor követelményeinek megfelelően történt szétválasztás után – újra egyesítették a közigazgatás és az igazságszolgáltatás hivatalait ún. vegyes szolgabíróságok létrehozásával. Az új szolgabírói hivatalok 1854. április 29-én kezdték meg működésüket. A korábbi járási hivatalok megszűntek. Csanád megye területén a korábbi három járás helyett két nagyobb szolgabíróságot, a Makóit és a Battonyait alakították ki.

A vegyes szolgabíróságok a közigazgatás terén a következő feladatokat látták el: törvények, rendeletek végrehajtása, közbiztonság, rend fenntartása, népesség nyilvántartása, összeírások, anyakönyvek, nemességi ügyek vezetése feletti felügyelet, kivándorlás ellenőrzése, katonai szervek munkájának, újoncozásnak, hadsereg ellátásának támogatása, szabadságolt és hadirokkant katonák nyilvántartása, településhatárok kijelölése, megtartásuk ellenőrzése. A hatóságok munkájának legjelentősebb hányadát a rendészeti ügyek képezték. Adott esetben igénybe vehették a csendőrség és a katonaság segítségét. Ellátták az egészségügyi és építészeti feladatokat. A szolgabírók állásukból felfüggeszthették és elbocsáthatták a községi elöljárókat. A megyei hatóságok a szolgabírók közvetítésével tartották a kapcsolatot a községekkel.

Igazságszolgáltatási teendőik a következők voltak: kihágások vizsgálata, a perrendtartás szerint hozzájuk utasított esetek vizsgálata, tárgyalása, a határozatok meghozatala. A törvénykezés az osztrák polgári és büntető perrendtartás alapján zajlott.

A Battonyai cs. kir. Vegyes Szolgabíróság fennhatósága alá a következő települések tartoztak: Alberti, Ambrózi, Basarága, Battonya, Bánhegyes, Bánhidy-Dombegyháza, Dombiratos, Földvár, Kamarás, Kaszaper, Kevermes, Kisapáca, Kisiratos, Kunágota, Kupa, Majlát, Mezőhegyes, Marcibányi-Dombegyháza, Nagyapáca, Nagykovácsháza, Nagypereg, Pitvaros, Református-Dombegyháza, Református-Kovácsháza, Sionda, Székegyház, Tompa, Tornya, Tótkomlós, Tót-Kovácsháza, Vizes.

A fondot öt állag alkotja. Az iratok jelentős hányada német nyelvű.  Az a) állagban elnöki iratok találhatók. Az iktató- és mutatókönyvek csaknem hiánytalanul megvannak. Készült az anyaghoz egy összevont mutató is (1854–1860).