Gyulai füzetek című sorozatunk online is elérhető a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon.

1. Karácsonyi János írásai Gyula történetéből. Összeállította Kereskényiné Cseh Edit. Gyula, 1990. 195 p.
A gyulai születésű történész, akadémikus, nagyváradi kanonok, címzetes püspök és káptalani nagyprépost, Karácsonyi János (1858–1929) főként egyháztörténettel, Árpád-kori magyar történelemmel foglalkozott. Számos cikke, tanulmánya, monográfiája jelent meg, 1896-ban kiadott háromkötetes Békésvármegye története című műve napjainkban is hiánypótló munka. Karácsonyi nívós, Békés vármegye történetével foglalkozó munkáit mindenkor a szakmai igényesség jellemezte, ismertetéseit országos és egyetemes történelmi ismereteivel kapcsolata egybe, így kerülhette el a provincializmust. A levéltár sorozatindító kiadványa Karácsonyi nehezen hozzáférhető helytörténeti írásaiból ad válogatást. Beleolvashatunk többek között az ifjú segédlelkész Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulati üléseken elhangzott előadásszövegeibe, a Békésben és az Őrszemben közölt kisebb cikkekbe. Nyomtatásban először ebben a kötetben jelenik meg A békésgyulai római katolikus plébánia története a kezdetektől 1699-ig c. korai Karácsonyi-kézirat. A tanulmányok a középkortól a XIX. századdal bezárólag több szempontból vizsgálják Békés megye és Gyula történetét, egyháztörténetét.

2. Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája. Összeállította Draskovich József. Gyula, 1991. 178 p.
Implom József (1889–1979) gyulai múzeum- és iskolaigazgató az utolsó polihisztorok egyike volt. Régészet, nyelvészet, etnográfia, művelődés- és irodalomtörténet, muzeológia iránti érdeklődését az igényes helytörténetírás szolgálatába állította. Kutatásai során figyelme először csak szülővárosára, Gyulára, később az egész megyére, sőt nyelvészeti szempontból az egész magyarságra is kiterjedt. Az Implom-féle megyetörténeti olvasókönyv napjainkban is sokat forgatott, gyakran idézet oktatási segédlet. A levéltár 1991-ben kiadott összeállítása a szerző további kisebb, összegyűjtött írásaiból ad válogatást. Az első fejezetben Implom saját ásatási eredményeit összegző régészeti tárgyú munkák kaptak helyet, a második fejezetbe a Gyulához kapcsolódó helytörténeti cikkek, tanulmányok kerültek. Olvashatunk például a helyi színészet vagy a céhek történetéről, Bartók-emlékekről, a környék régi madárvilágáról, az utcanévkutatás feladatairól, módszereiről. Belelapozhatunk Implom József néprajzi anyaggyűjtésébe, a népi hiedelmek, a karácsonyi, húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások különösen foglalkoztatták. A kötet végén Draskovich József Implom helytörténeti munkásságáról írt kísérő tanulmánya, s életművének bibliográfiája található.

3. Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV–XVI. században. Gyula, 1991. 59 p.
A neves történész, Bácskai Vera a XV–XVI. század fordulójáról fennmaradt viszonylag gazdag forrásanyag alapján világít rá az ország legjelentősebb mezővárosai közé tartozó, nagy népességű, széleskörű önkormányzattal és egyéb kiváltságokkal felruházott, s jelentős kézműves- és kereskedelmi központként számon tartott Gyula középkori jelentőségére. A szerző a város gyors ütemű fejlődését mindenekelőtt a kedvező földrajzi adottságoknak, valamint a birtok- és uradalomigazgatásban betöltött kiemelt szerepnek tulajdonítja. A XV. század végén létesült középfokú képzést nyújtó iskolának köszönhetően pedig a gazdasági és igazgatási szerepkörhöz kulturális kisugárzás is társult. A városias jelleget erősítette a ferencesek letelepedése, a fürdő és a szegények istápolását ellátó kórház megléte.

4. Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban. Összeállította Erdmann Gyula. Gyula, 1990. 172 p.
Erdmann Gyula történész, levéltár-igazgató részletes bevezető tanulmányban összegzi a Békés és Csanád megyei németek deportálására vonatkozó kutatási eredményeit. A szerző becslése szerint 1945-ben összesen mintegy 3400–3500 személy elhurcolásával számolhatunk. A Békés Megyei Levéltár városi, vármegyei közigazgatási iratai közül a kötetbe válogatott 25 dokumentum 1945–1949 között keletkezett. A két legterjedelmesebb, az átélt viszontagságokat megelevenítő forrás a gyulai Schriffert Mihály Sahti-i naplófeljegyzése és a Mezőberényből elhurcolt Berg Ádám után maradt lágerversekből, elküldetlen levelekből és naplótöredékekből álló írásfüzér. A forrásválogatás második részében tizenegy békéscsabai, eleki, gyomai, gyulai, mezőberényi és szarvasi egykori deportált megrázó erejű visszaemlékezéseit olvashatjuk.

5.  Nagy Gusztáv írásaiból. Összeállította Elek László. Gyula, 1992. 146 p.
A karcagi születésű vecsei Nagy Gusztáv (1902–1969) tüdőbetegsége szanatóriumi kezelésére 1925-ben költözött Békés megyébe. 1927-től 1932-ig újságíróként dolgozott, gyomai, békéscsabai, gyulai lapok külső munkatársa, később a Békés főszerkesztője, a Sarkadi Hírek felelős szerkesztője lett. 1946–1951-ig a Békés Vármegyei Földhivatal ügyintéző előadója volt, 1951–1957 között a Békés Megyei Közlevéltár alkalmazta. Nagy Gusztáv az újságírás mellett költészettel is foglalkozott. Első versét a Pesti Napló közölte 1922-ben. Írásai, francia versfordításai helyet kaptak az Új magyar líra c. antológiában (1934), fővárosi lapokban, folyóiratokban. Költeményeit az 1950-es években a Kortárs közölte. Nagy Gusztáv Békés Megyei Levéltárba került irathagyatéka alapján Elek László válogatott az életműből, ismertetve a szerző életrajzát, pályafutását is. Olvashatunk elbeszéléseket, s az 1927–1935 között megjelent Elindulás, Tempea, Versek című kötetekben már közölt költemények közül is néhányat. Három tanulmány a népdal- és néphagyománygyűjtő Nagy Gusztáv munkásságára irányítja a figyelmet, legismertebb népi gyűjtése, az Ethnographiában 1957-ben megjelent. csökmői sárkányhúzás története, teljes terjedelmében olvasható. Az 1931–1937-ig a Békésben és a Körösvidékben közölt rövidebb terjedelmű cikkek alapján az olvasó érzékelheti az újságírás, lapszerkesztés életművön belül betöltött szerepét.

6.  A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Összeállította Keres-kényiné Cseh Edit. Gyula, 1994. 157 p.
A Békés megyei és a gyulai zsidóság történetének méltán elismert kutatója, Kereskényiné Cseh Edit 1994-ben kiadott forráskiadványa a vészkorszak időszakát állítja a középpontba. A jegyzetekkel kiegészített bevezető tanulmány röviden áttekinti a gyulai zsidóság történetét az 1840-es évektől 1945-ig, az okmánytár a holokauszt-korszakra fókuszál, összesen 75, 1939–1945 között keletkezett dokumentumot közöl. A források döntő többsége Gyula város polgármesterének gazdag iratanyagából származik. A kötet második részében Fodor Magdolna visszaemlékezése és a Kemény Lászlóval készült interjú lejegyzett szövege olvasható. A szerkesztő iskolai értesítők alapján összeállította a gyulai Karácsonyi János Gimnázium izraelita vallású tanulói és hitoktatói névsorát (1903–1947), valamint közli az 1940–1944-ben Gyulán élt zsidó, illetve zsidónak minősített személyek névsorát.

7.  Kósa László: A gyulai református egyház története. Gyula, 1994. 227 p.
Kósa László akadémikus, történészprofesszor, néprajztudós, egyetemi tanár – Kósa Ferenc (1915–1976) gyulai református lelkész fia – gyermekéveit a gyulai parókián töltötte. A gyermekkori érzelmi kötődés, a sok személyes élmény is motiválta a szerzőt témaválasztásában, a gyulai református egyház történetét a helyi templom 200 éves jubileuma alkalmából dolgozta fel. A kötet külön fejezetet szentel a reformáció időszakának, érinti Brandenburgi György földesuraságát, Ozorai Imre, Gálszécsi István, Szegedi Kis István prédikátori tevékenységét, nyomon követi a lutheránus és helvét irány szétválásának a folyamatát. A rendelkezésre álló források alapján felkutatja az egyházi élet nyomait a török hódoltság idején, és részletesen ismerteti a reformátusok helyzetét a város újratelepülése idején és az azt követő évszázadban. A következő fejezetekben kronologikus rendben, a református egyház történetének fordulópontjai köré szerkesztve ismerheti meg az olvasó az 1791–1990 közötti időszak eseménysorát. A monográfia függelékében kilenc dokumentumból álló okmánytár található. Az 1712–1959 között keletkezett források sorában lelkészi díjlevelet, esperes nekrológot, egyházi vagyonleltárt, jelentéseket, körlevelet olvashatunk. Az adattárba 21, 1715–1990-ig működő gyulai parókus lelkész rövid életrajza került.

8.  Szatmári Imre – Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez. Gyula, 1996. 131 p.
Az Alföld egyetlen fennálló középkori vára, egyben Békés megye legkiemelkedőbb műemléke a jellegzetes négyszögű, falak síkjából kiugró tornyú gyulai vár 1403–1405 körül épülhetett. Az ásatások tanúsága szerint a XV. század folyamán további bővítési, átalakítási, bontási munkálatot végeztek. A legújabb régészeti feltárásoknak köszönhetően készült el Szatmári Imre és Gerelyes Ibolya tanulmánya. Szatmári a város határába eső, a középkorban is Gyulához tartozó öt elpusztult falu (Szeregyháza, Fövenyes, Szentbenedek, Györke, Szabadka) helyén végzett ásatások eredményeit publikálja. Mivel Implom József az 1930-as években már ásott ezeken a helyeken, de a II. világháború idején ásatási dokumentációja elkallódott, 1985–1986-ban nyílt újabb lehetőség a falusi templomhelyek pontos lokalizálására, az alaprajzok hitelesítésére, valamint számos kronológiai és építészeti probléma tisztázására. A várban folyó kisebb ásatásnak köszönhetően Gerelyes Ibolya tárta fel az ottani török dzsámit, továbbá elvégezte a külső vár néhány részletének hitelesítését is, tanulmánya számos új adattal gazdagítja a vár építéstörténetét és a város török kori topográfiáját.

9.  Jároli József: A gyulai földész társulatok története (1858–1974). Gyula, 1998. 75 p.
A kötet a magyar- és németgyulai laikus gazdák római katolikus egyesületei, a földész társulatok 1858–1974 közötti történetét ismerteti. A magyar földész társulat a magyar földes gazdák fogadalmából 1858-ban alakult meg, a német gazdák 1861-ben hozták létre saját szervezetüket. Alapszabályaik értelmében a társulatok tagjai ájtatos segédkezést vállaltak a templomi szertartásoknál, s erősítették a tagság vallásos hitét, különös tiszteletben tartották a jószágtartók patrónusát, Szent Vendelt. A kötetet összeállító Jároli József felhívja a figyelmet arra, hogy a földész társulatok a középkori céhek, jámbor társulatok és falusi legénycéhek tradícióiból is sok minden átvettek és megőriztek. A szerző a céhes jelleg továbbélését főként a földész társulatok templomi szertartáshoz kötődő és körmeneti zászlóhasználatában látja. A Békés Megyei Levéltár és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében található töredékes földész társulati iratanyag, továbbá tárgyi emlékek és a visszaemlékezők adatközlése alapján biztosnak látszik az is, a gyulai földészek a korabeli társaskörök jellemző életét élték (közgyűlést tartottak, társas vacsorát, bálokat, farsangi mulatságot rendeztek), illetve korszerű mezőgazdasági ismeretek közvetítésével, új eszközök vásárlásával a tagság anyagi gyarapodását szolgálták.

10.  Göndöcs Benedek munkássága. Összeállította Jároli József. Gyula, 1998. 227 p.
A Rákosi Jenő író által „Magyarország legkedvesebb embere”-ként jellemzett Göndöcs Benedek (1824–1894) római katolikus plébános, pusztaszeri apát, szentszéki ülnök Békés megyei működésére vonatkozó 61 dokumentumot Jároli József állította össze. A nagyváradi születésű Göndöcs pappá szentelése után Újkígyóson lett segédlelkész és gr. Wenckheim József Antal udvari káplánja. A gróf halála után egyetlen leánygyermeke gyámja, 1863-ban Újkígyós lelkésze lett, 1873-tól haláláig gyulai plébánosként működött. A papi szolgálat mellett számos társadalmi kezdeményezés ügyét is felkarolta, egyesületek, társulatok, körök tagja, tiszteletbeli vagy valóságos elnöke volt, vendégszerető parókiája mindenki előtt nyitva állt. Gyulán képviselő-testületi tagsághoz jutott, s két cikluson át képviselte a várost az országgyűlésen, nagyban hozzájárult a polgárosodó fejlődéshez (regále-megváltás, Népkert, pavilon létesítése, Wenckheim- és Erkel-szobor emelése). Szívügyének tekintette a vármegyei régészeti és művelődéstörténeti egyesület, a megyei múzeum sorsát, a Gyulán létesítendő gimnázium kérdését, Pusztaszeren régészeti feltárást sürgetett. Gazdasági téren szorgalmazta a méhészetet, dohánytermesztést és selyemtenyésztést. A kötetben közölt szemelvények – levéltári dokumentumok, újságcikkek, ünnepi- és szentbeszédek – 1873-tól 1933-ig mutatják be Göndöcs szerteágazó egyházi, tudományos, társadalmi-közéleti tevékenységét, valamint emléke továbbélését.

11.  Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok. Összeállította Erdmann Gyula és Merényi-Metzger Gábor. Gyula, 2000. 334 p.
Báró altorjai Apor Vilmos (1892–1945) székely főnemesi családból származott, 1915-ben Nagyváradon szentelték pappá. 1918-tól gyulai plébános, 1941-től győri püspök, valamint a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöke volt. 1945-ben Győr ostromakor vértanúhalált halt. Erdmann Gyula levéltár-igazgató és Merényi-Metzger Gábor forráskiadványa közvetlenül Apor Vilmos boldoggá avatása (1997) után jelent meg. Az összeállítás első részében az egyház- és helytörténetírás egyik legfontosabb forrása, a gyulai Historia domus Apor által írt része (1918–1941) kapott helyet. A második fejezet több mint 200, 1911–1941 között keletkezett dokumentuma a gyulai plébánosi működésre helyezi a hangsúlyt. Az iratok döntő többsége a Gyulai Római Katolikus Plébánia Levéltárából származik, emellett szerepel a Prímási Levéltárban őrzött forrás, sőt helyi sajtócikk (Békés, Őrszem) is. A dokumentumok alapján vizsgálható Apor Vilmos egyházkormányzati tevékenysége, pasztorális, hitbuzgalmi munkája, az iskolaügy, a kulturális élet érdekében tett erőfeszítése, szociális missziója. A kötet végén közölt tíz kortárs visszaemlékezés plasztikus képet fest a plébános emberi nagyságáról, toleranciájáról, szociális érzékenységéről és elkötelezettségéről.

12.  Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. 392 p.
Dusnoki-Draskovich József történész, levéltáros Gyuláról, Békés vármegyéről, a fordított világról szóló – részben már publikált, részben elsőként itt közölt – tanulmánykötete a művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók figyelmére tarthat számot. Az első négy írás a középkori Gyula történetére fókuszál, tisztázza a város kezdeteit, lokalizálja „Julamonustra” és Vata földvára helyét, adatokkal szolgál a mezőváros XIV–XVIII. századi topográfiájához, s számba veszi az Albrecht Dürer származásával kapcsolatos kérdéseket. A szerző mentalitástörténeti szempontból ismerteti a Harruckern család házi káplánja, Antonius atya rendkívül érdekes, részletgazdag, narratív emlékiratát, s hozzá kapcsolódóan az ünnepi, karneváli fordított világ mentális sémáját is bemutatja. Olvashatunk a kötetben Bél Mátyás kéziratos megyeleírásáról, a honvédtisztek 1849. évi gyulai fegyverletételéről vagy a múzeumalapító Mogyoróssy János könyvtáráról, műveltségéről. Két rövid írás, a Zsilinszky Mihály történészről és az Implom Józsefről mint helytörténészről szóló, historiográfiai jelentőségű.

13.  Bielek Gábor – Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században. Gyula, 2004. 163 p.
Bielek Gábor római katolikus plébános, címzetes apát és Jároli József levéltáros több éves kutatómunkájának eredményeként készült el a gyulai katolikusok XVIII–XIX. századi keresztnévadási szokásait vizsgáló kötet. A névtani kutatás alapjául a helyi plébánia 1895 előtti keresztelési és részben XVIII. század eleji halotti anyakönyvei szolgáltak. A névanyag statisztikai feldolgozása, elemzése rávilágít, az egyes nevek megterhelését (kettős, hármas, sőt négyes férfi- és női nevek), megjelenését és kihalását milyen sok tényező befolyásolta. A névválasztásra nagyban hatott a család közösségi, felekezeti, etnikai hovatartozása, anyanyelve. A szerzők megállapítása szerint a XVIII. században a leggyakoribb gyulai keresztnév férfiaknál a János, nőknél az Erzsébet volt, a XIX. században a szülők választása legtöbbször a Józsefre és Máriára esett. A tanulmánykötet évszázadonként tagolt fejezeteit a társadalom- és művelődéstörténet, valamint a szakrális néprajz iránt érdeklődő olvasók is haszonnal forgathatják.

14.  Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák. Összeáll., a bevezetőt és a jegyzeteket írta Erdész Ádám. Gyula, 2004. 285 p.
A gyulai zsidó kereskedőcsalád sarja, Kóhn Dávid (1856–1938) már mint városi adótiszt, adó- és birtoknyilvántartó, majd takarékpénztári titkár kereste kenyerét. Kóhn igazi városformáló személyiségnek számított, tisztviselői munkája mellett 1876-tól több mint ötven éven át a mértékadó helyi lap, a Békés tekintélyes munkatársa, 1896–1918 között szerkesztője volt. Dobay János polgármesterrel, Göndöcs Benedek apátplébánossal és számos kiemelkedő kvalitású megyei elöljáróval fontos szerepe volt a gimnázium megteremtésében, a gyulai nyári színház létrehozásában, a városi földnélküli polgárok egy részét földhöz juttató parcellázás megszervezésében és sok más jelentős várospolitikai terv megvalósításában. Kóhn Dávid élettörténetének megírása, akárcsak válogatott cikkei, visszaemlékezései sajtó alá rendezése Erdész Ádám történész, levéltáros munkája. A közölt újságcikkek, történetek, életút-ismertetések árnyalt képet adnak a dualizmus kori gyulai világról, a különlegesnek számító eseményekről éppúgy, mint a dolgos hétköznapokról. A vezető megyei és városi tisztviselők mellett a helyi vendéglősök, iparosok, polgárok portréi is megelevenednek a közölt részletekben. Olvashatunk a régi gyulai vásárokról, követválasztásokról, királylátogatásról, s sok érdekességet tartogat a gyulai színészet krónikája vagy éppen Pomucz György amerikai legendája.

15.  A bajnokok Vég-Gyula várában. Írattatott nemes Vörös Mihály által. Sajtó alá rendezte Szentmártoni Szabó Géza. Gyula, 2005. 139 p.
Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész rendezte sajtó alá nemes Vörös Mihály (1758–1830) hódmezővásárhelyi asztalosmester Toronyi Tamás gyulai vitéz törökök ellen viselt dolgairól, híres párviadaláról és a vár 1566. évi ostromáról szóló verses históriáját. A népies hőseposz először Szegeden jelent meg 1807-ben, s mint a XIX. század egyik legnépszerűbb ponyvaolvasmánya, számtalan újabb kiadást ért meg. Arany János és Petőfi Sándor szintén felfigyelt a műre (hatása a Toldiban és a János vitézben is érzékelhető), a történész Márki Sándor pedig az írás forrásértékére hívta fel a figyelmet. Vörös Mihály alkotását 1952 óta az irodalomtörténet is számon tartja, 1960-ban modern kiadása is elkészült. A történet főhőse Kemény János erdélyi fejedelem anyai nagyapja, Thorony Tamás volt, aki az 1560-as években mint gyulai vitéz tüntette ki magát, később lugosi és karánsebesi bán lett. A Toronyiról szóló históriás énekből az olvasó megismerheti a gyulai vár, a Körösök, a Maros és a Tisza által határolt terület, Csongrád és Békés megye XVI. századi történetét.

16. Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből. Társszerzők Galántai Erzsébet és Schmidt József. Gyula, 2007. 89 p.
A kötetben közölt, a középkori Gyula történetére vonatkozó négy-négy tanulmány és forrásközlemény Blazovich László történész, szegedi egyetemi tanár, levéltár-igazgató nevéhez fűződik. A válogatásban szereplő írások fontos részét képezik a szerző Alföldet érintő, több mint negyedszázados település- és helytörténeti kutatásainak. A témaválasztást nagyban segítette a Hunyadi–Brandenburgi levéltár fennmaradt gazdag iratanyaga. Az olvasó megismerheti a nagy kiterjedésű gyulai uradalom működési rendjét, társadalmi összetételét, a várbeli élet hétköznapjait, Gál Ispán sorsán keresztül tanulmányozhatja Békés megye viszonyait a Dózsa vezette felkelés idején. Elsőként ebben a kötetben olvasható a Gyula XV–XVI. századi társadalmi és jogi helyzetét ismertető tanulmány, valamint az 1520. évi rendtartás magyar fordítása és az 1525-ben készült jövedelemjegyzék német olvasata és fordítása. Az 1525-ből származó forrás pontos képet ad az uradalom birtokosa, Brandenburgi György jövedelmi viszonyairól, az 1528-ban felvett várleltárból a hadi felszerelés és a tűzerő nagyságára lehet következtetni, s ez az összeírás rögzíti még a konyha, kamra, pince, fürdőház berendezéseit, készleteit is.