Oláh Tamás: Újévi köszöntő

2018.01.04.
Zemplén Vármegye Levéltárának 17. századi protestáns vonatkozású iratai között természetesen olyanok is találhatóak, amelyek az új esztendő elején íródván, Istentől megáldott szerencsés és boldog új esztendőt kívántak a címzetteknek. A 2018. évre mi is egy ilyen forrással kívánunk mindenkinek boldog új esztendőt Isten áldásával.

Zemplén vármegye református egyházigazgatási szempontból igen érdekes helyzetben volt a reformáció kezdetétől 1799-ig, mivel a vármegye közigazgatási területén található gyülekezetek a sajátos fejlődés miatt négy református egyházmegyéhez tartoztak. Természetesen a vármegye legnagyobb része egyházi közigazgatási szempontból a Zempléni Református Egyházmegye (korabeli nevükön: tractus, senioratus, dioecesis) területéhez tartozott, de más vármegyékből is tartoztak ehhez az egyházmegyéhez gyülekezetek (Abaúj vármegyéből a nagyjából a zempléni megyehatártól a Szalánc-Füzér-Erdőhorváti vonalig terjedő terület, valamint Szabolcs vármegyéből a Bodrogzug települései, Viss, Zalkod, Kenézlő). Az abaúji senioratushoz (Abaúj-Torna-Sárosi Református Egyházmegye) Zemplén vármegye 16–17. századi közigazgatási beosztás szerinti „alzempléni” vagy hegyaljai járásának („Processus Submontanus”)[1] a Tokaj–Tarcal–Tállya vonaltól az Alsódobsza–Megyaszó–Taktaszada vonalig terjedő területe tartozott. Míg a borsod-gömör-kishonti egyházmegye igazgatta Zemplén vármegye hegyaljai járásának a Borsod vármegyével határos délnyugati, a Sajó-Hernád torkolatvidékétől a Csanálos–Hoporty–Taktaharkány vonalig terjedő területét. A most közlésre kerülő forrás szempontjából érdekes ungi tractushoz Zemplén vármegye területének az Ondava és Laborc folyók közötti keleti része, valamint északkeleti, az Ondava és Olyka folyóktól az ungi megyehatárig húzódó része tartozott (ennek a résznek a legnagyobb birtokosa az Ungban is meghatározó Homonnai Drugeth család volt).[2]

Talán ez a sajátos helyzet, vagy az ellenreformáció sikerei (a Homonnai Drugethek, a Nyáryak, a felsővadászi Rákócziak fejedelmi ágának rekatolizációja) ellenére is az 1660-as–1670-es évekig Zemplén vármegyében megfigyelhető református dominancia (ekkor már kivételes módon 1647–1670 között református a vármegye főispánja, báró Bocskay István) is közre játszott abban, hogy több alkalommal is megkereste követeik útján a vármegyét az abaúji, vagy az ungi seniorátus, amelyek megkeresések megbízólevelei megmaradtak a vármegye iratai között.[3]

Hogy mik is ezek a „credentionalisok” – megbízólevelek és milyen történeti (életrajzi, genealógiai, archontológiai, prozopográfiai) forrásértékük is van, ezt Kazinczy Ferenc Zemplén Vármegye Levéltárában végzett munkája során, igen találóan így határozta meg az „Acta Politica”, vagyis a legkorábbi közgyűlési iratok állagához készített „Elenchus”-ában:

„Credentionales. Szokás vala akkor, hogy a’ Vármegye nem csak hivatalt-viselő személyekhez, hanem magányosokhoz is, Követeket külde. Az illyeneknek Meghitelező Levelek adattak, hogy a’ kihez küldettek, őket a’ Megye’ Követjeinek ismerje, de a’ dolog, melly végett küldettek, az illy levelekben nem is említetett. Midőn ezek dolgaikat végzék, nekik ismét az ada hasonló Meghitelezőt, a’ kihez küldve voltak, rájok bízván, hogy válaszát szóval mondják. Nem tudatván így már most melly dologban jártak, e leveleknek nincs egyéb hasznok, mint az, hogy a’ Küldöknek és Küldötteknek emlékezeteket feltartják, melly épen nem haszontalan, kivált az Özvegyektől adott levelekre nézve; kik kiknek voltanak feleségeik, sok Olvasó egyedül innen fogja tudni”.[4]

E kis bevezető után pedig következzen az az újévi jókívánságokat tartalmazó 1657-es megbízólevél, amelyet Görgei János Ung vármegyei református esperes küldött Zemplén vármegyének követeivel, Kalmanczehi István és Upori István prédikátorokkal:

Megjegyzés: 

 

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Historicorum Tomus IX. Credentionales.

Fasc. 172. No. 1477. Görgei János Ung vármegyei református esperes (senior) megbízólevele (credentionalisa) Zemplén vármegye közönségének, amely szerint követeit Kalmanczehi István és Upori István prédikátorokat küldi hozzájuk. Kapos, 1657. január 14.

Tekintetes Nagyságos Nemes Nemzetes Uraink. Istentől adatott kegyes Istenes Patronussink,[5] az Úr Istentől kívánunk Nagyságtoknak és kegyelmeteknek minde[n][6] lelki és testi jókat ez Új Esztendőnek és az következendőknek m[i]nden részeiben boldogul megadatni etc.

Tekintetes Nagyságos Nemes Nemzetes Uraink és fautorink,[7] néminemű szükséges dolgaink végett kellett vagy két Praedicator Atyánkfiait úgy mint Kalmanczehi István[8] és Upori István[9] Uraméket (sic!) Nagyságtok és kegyelmetek méltóságos gyẅlese[10] és tekenteti[11] eleiben ablegalnunk[12], még ez el múlt esztendőbéli karácsony havának tizen harmadik napján körtvélyesi[13] gyẅlesőnknek[14] végezése szerint: Annakokáért kérjük Nagyságtokat, mint Istenes Patronussinkat, Nagyságtok és kegyelmetek úgy vegye őket mint Ecclesianknak[15] legatusit,[16] és követségeket kegyes füllel meg hallván jó és kegyes válasszalis bocsássa hozzánk, kiért az Úr I[sten][17] meg áldja Nagyságtokat és kegyelmeteket, és miis Ecclesiasul i[gy]ekezünk[18] Nagyságtoknak és kegyelmeteknek meg szolgálni.

Tartsa meg az Úr Isten fejenként Nagyságtokat és kegyelmeteket kívánatos jó egészségben az maga dicsőségére, és szegény hazánknak szolgálatjára. Datum Kaposini[19] die 14 januarii Anno 1657.[20]

Joannes Geőrgei[21] Senior Dioecesis Ungensis indignus nomine totius Fraternitatis[22]

Fasc. 172. No. 1477.[23]

 

[1] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (MNL BAZML SFL) IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta politica 1214–1786 (1848). Loc. 101. No. 475. Rectificatio Portarum Comitatus Zempliniensis. Kb. 1630.; IV. 2005/a. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553–1850 (1852). Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok – Acta perceptoralia et comissariatica 1553–1777. N. Loc. 121. No. 66. Nobilium mixtim cum Ignobilibus Conscriptio 1706. (Eredeti cím: „Conscriptio Processus Submontani.” 1706. március 17.), P. Loc. 123. No. 66. Portarum totius Comitatus comnumeratio 1593.

[2] Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek 16–17. század. Szerk. és az utószót írta: Dienes Dénes. Osiris. Bp., 2001. (Millenniumi magyar történelem. Források. Sorozatszerk.: Benda Gyula, Bertényi Iván, Pótó János.) 9–377., 431–432.; Zempléni vizitációk 1629–1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései. Szerk.: Dienes Dénes. Sárospatak, 2008. (Acta Patakina XXI. Redigit Dionysios Dienes.) 437–443.

[3] Reiszig Ede: Zemplén vármegye története. II. rész. A mohácsi vésztől a nemzeti fellendülés korszakáig 1526–1815. In: Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város. Bp., é. n. [1905] (Magyarország vármegyéi és városai. (Magyarország monografiája) A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk.: Borovszky Samu.) 383–439. [Reprint. Szerk.: Tamás Edit. Királyhelmec, 2010.]; Rüsz-Fogarasi Enikő: Bocskay István, a Zemplén megyei főispán. In: Turul. 82. kötet. 2009. 3. füzet. 65–69.

[4] MNL BAZML SFL IV. 2001/b. 183. köt. Index Actorum Historicorum Tom. I. In ordinem Redegit Fransiscus Kazinczy. Anno 1831mo. 1214-1777. Fasc. 171. Credentionales.

[5] patronus – pártfogó, oltalmazó

[6] kiszakadt, hiányzó szövegrész

[7] fautor – jóakaró, pártfogó

[8] Kálmáncsehi István, előbb dombegyházi, majd pálóci (az Ung vármegyei Pálóc, Pavlovce nad Uhom, ma Szlovákia), református lelkész. Pálóci lelkészként vett részt 1646-ban a szatmárnémeti nemzeti zsinaton, majd 1659-ben a váradi zsinaton. Debreczeni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Fordította: Botos Péter. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 2009. 301., 706.

[9] Upori Lénárd Istvánnal lehet azonos. 1652-től pataki református kollégiumi diák, a pataki kollégium újlaki (Bodzásújlak Zemplén vármegyei mezőváros, Novosad, ma Szlovákia) particula-ja rectora, palágyi (az Ung vármegyei Palágy, később Palágykomoróc, ukránul Паладь Комарівці/Palagy Komarivci/Palad' Komarivtsi, ma Ukrajna), református lelkész, idős korában, 1685-től ungi református esperes. Debreczeni Ember Pál (2009): 425., 765.; Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai 1617–1777. Sárospatak, 1998. 31., 45., 84.

[10] gyűlése

[11] tekinteti/tekintete

[12] ablegál – követségbe küld

[13] A Zemplén vármegyei, de az Ungi Református Egyházmegyéhez tartozó Alsókörtvélyesről (Nižný Hrušov, ma Szlovákia) lehet szó, ahol a 17. században református anyaegyház volt, Ung vármegyében ilyen nevű település nem volt a Lipszky-féle helységnévtár tanúsága szerint. Dienes Dénes (2001): 252.; Joannes Lipszky de Szedlicsna: Repertorium Locorum Objectorumque in XII. tabulis Mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium. Budae, 1808. 346.

[14] gyűlésünknek

[15] ecclesia – egyház, itt egyházmegye értelemben

[16] legatus – követ

[17] kiszakadt, hiányzó szövegrész

[18] kiszakadt, hiányzó szövegrész

[19] Kapos, (Nagykapos, Ung vármegyei mezőváros, Veľké Kapušany, ma Szlovákia) az Ungi Református Egyházmegye anyaegyháza. Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek. 16–17. század. Szerk.: és az utószót írta: Dienes Dénes. Osiris, Bp., 2001. (Milleneiumi magyar történelem. Források. Sorozatszerk.: Benda Gyula, Bertényi Iván, Pótó János) 231–232.;

[20] Kelt Kaposon, 1657. január 14. napján.

[21] Görgei János, kaposi református lelkész, az Ungi Református Egyházmegye esperese az eddig ismert adatok szerint 1635–1657 között. Részt vett 1635-ben a bodrogkeresztúri, 1646-ban a tokaji zsinaton és a szatmárnémeti nemzeti zsinaton. Debreczeni Ember Pál (2009): 285., 301., 398., 425., 697.

[22] Görgei János, az Ungi Egyházmegye méltatlan seniora (esperese), az egész fraternitas (lelkészi kar) nevében

[23] Kazinczy Ferenc jegyzete

 

Utolsó frissítés:

2018.01.04.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges