Kálmán Éva: „Memento Trianon” A 100. országzászló
„A magyarságnak… sok és sokféle fájdalmat okozott a békeszerződés. A millió megnehezített életlehetőség és megkeserített sors, a menekülők és a maradók szenvedései, megaláztatásai egyénenként állították szembe a magyarokat Trianonnal. Akiket pedig személyükben nem vagy kevésbé érintett a békeszerződés, azokat, mint a magyar nemzet tagjait sújtotta és degradálta a döntés, s ezzel az anyagi hátrányokon túl a szellemi-érzelmi sérelmek okán is kihívta a magyarság ellenszenvét.” – írja Zeidler Miklós történész.
Az Országzászló Mozgalom
A mozgalom létrehozója a trianoni fájdalom volt, vezérgondolata, hogy a nemzet összetartozása akkor is megmarad, ha a közösségeiket határok választják el egymástól, illetve, hogy minden nemzetnek joga és kötelessége az összetartozás kinyilvánítása. Életre hívója báró Dr. Urmánczy Nándor örmény származású erdélyi politikus, országgyűlési képviselő, a Területvédő Liga elnöke volt. 1925-ben, a Pesti Hírlapban tette közzé felhívását az Országzászló Mozgalom megalakulásáról. A magyar zászló szimbóluma, érzékelhető kifejezője a magyar állam eszméjének. Az országzászló ennél többet jelentett, nemcsak szimbóluma volt a magyar állameszmének, hanem jelképe annak a küzdelemnek, amelynek, abban az időben célja, hogy Szent István birodalmának minden népe és talpalatnyi földje visszakerüljön, és újra egyesüljön az ezeréves magyar impérium alatt.
1928. augusztus 20-án, Szent István napján, hatalmas tömeg jelenlétében a Szabadság téren felavatták az Ereklyés Országzászlót. (Benne a történelmi Magyarország területéről összegyűjtött föld került elhelyezésre.) A monumentális építményen a több méteres zászló mindig félárbocon lengedezett a nemzeti gyász jeleként, csak négy alkalommal, az 1938 utáni országgyarapítások idején 1-1 hétre vonták fel teljesen, jelezve, hogy egy-egy országrész visszatért a Szent Koronához. 1930-ban Molnár Ferenc tarcali református tanító azzal a javaslattal állt elő, hogy Budapest mellett más magyarországi településeken is állítsanak országzászlókat, amelyeket a nemzeti ünnepeken vonjanak fel és a trianoni gyász jeleként, engedjenek félárbocra. A legtöbb forrás szerint az első vidéki országzászlót 1932. augusztus 28-án avatták Mohácson. Az országzászló állítás mozgalommá vált, minden újabb országzászlót a központi Ereklyés Országzászló előtt iktattak be, ezután került felállítási helyére. 1936. augusztusáig 240 országzászlót állítottak a csonka ország különböző településein, 1939 végéig, az addig felszabadult részekkel együtt 512 emlékmű mutatta Trianon igazságtalanságát. Az 1940-es évek elején, a megnagyobbított ország területén ezernél is több országzászló hirdette a Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély és Székelyföld, valamint a Délvidék visszatérését, majd minden visszacsatolt település emelt országzászló emlékművet, ezzel is kifejezve Magyarországhoz tartozását. Az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága 1943. márciusában arról írt, hogy a mozgalom már közel 1000 országzászlót foglal magában, 1944. március 15-én a veszprémi országzászló avatásán Dr. Cselényi Pál a mozgalom társelnöke azt mondta 64 vármegye nevében, kiált, lobog az ég felé 2130 zászló, beszél, lelkesít szerte mindenütt a hazában. (Számukról különböző források eltérő adatokat közölnek.) Az országzászlók állandó kellékei voltak: a Trianon előtti utolsó hivatalos középcímer, legtöbbször angyalokkal ékesítve, jelmondata az „Így volt, így lesz!” felírat a zászlón vagy a talapzaton. Az árbócrúd sávosan piros-fehér-zöldre volt festve, tetejét sokszor díszítette esküre emelt kéz, turulmadár, kettős kereszt vagy Trianon kereszt. 1928 -1944 között városok főterein, iskolák udvarain, állomásokon, hegycsúcsokon, a turista útvonalak mentén álltak.
A sátoraljaújhelyi országzászló létesítése
A trianoni békeszerződéssel megcsonkított Sátoraljaújhely város tisztikara, élén Dr. Orbán Kálmán polgármesterrel csatlakozni kívánt a mozgalomhoz. A „revíziós zászló” létesítéséhez a polgármester 1933. május 13-án kelt levelében pénzügyi segítségért fordult dr. levedi Kozma György Zemplén vármegyei főispánhoz. „A magyar revízió gondolatának és e nemzeti törekvésnek, ha valahol, úgy csonka Hazánk e határvárosában nagy Magyarország szimbólumának az „Ereklyés Országzászló”-nak létesítése iránti törekvés kell, hogy a város vezetőségének első feladata közzé tartozzék. Különösen szükség van erre, most, amikor a revízió gondolata mindinkább tért hódít… és amikor az ifjúság lelke a napról-napra súlyosbodó viszonyok láttára szinte áhítozik a revízió után, mert ettől várja megélhetését vagy pusztulását. Ennek tudatában tervet dolgoztunk ki a Wekerle téren felállítandó revíziós zászlónak a létesítésére. A város közismert, nagyon súlyos anyagi helyzete miatt azonban ez ideig e hazafias célt szolgáló revíziós-országzászlót létesíteni nem lehetett. A város anyagi helyzetének romlása fokozódott, úgyannyira, hogy ma már a legkisebb anyagi áldozatot sem tudja meghozni. Mély tisztelettel kérem Méltóságodat, méltóztasson a revíziós zászló létesítésének költségére elszámolás kötelezettsége mellett 800 Pengőt a város segélyeként kiutalni.” – írja a levelében, amelyhez tervrajzot is csatoltak. A főispán 1933. május 27-én kelt válaszlevelében részletes költségvetést kér a tervekhez, ennek birtokában kíván a kérelemről határozni. A tervet benyújtották a Magyar Szövetség Ereklyés Országzászló Nagybizottsága elnöksége számára is előző hóban, aki tanácsokat adott, segítséget ajánlott az elkészítéséhez. Hiányos iratainkban nem tudjuk végigkövetni miért nem lett megvalósítható akkor, az a terv, talán az anyagi források hiánya miatt.
Közel egy év telt el a fennmaradt iratok szerint, amikor újra elővették az országzászló állításának ügyét, az építési bizottság 1934. április 14-én tartott ülésén tárgyalta. „Az ülésen az a terv merült fel és fogadtatott el, hogy az országzászló nem a város belterületén helyezendő el, hanem Sátoraljaújhely különleges határ menti helyzetére és környezetének adottságára való tekintettel, a Kopaszkán létesítendő messze ellátszó kőépítmény formájában. A bemutatott tervek és költségvetések tárgytalanokká váltak”. – írja a polgármester. 1934. június 3-án, az irat szerint, a Kopaszka-hegyi megoldás kivitele már folyamatban van.
A Zemplén Hírlap 1934. július 1-i száma az országzászló kopaszka-hegyi felavatási ünnepségéről ír, annak kapcsán, hogy Kozma György főispán budapesti hivatalos útja alkalmával meghívta József főherceget az ünnepségre, aki azonban nem tud eljönni, mert egy másik országzászló avató ünnepségén vesz részt, melynek időpontját maga kérte. Rejtélyes, hogyan került végül a Kopaszka-hegyről a Szárhegyre az emlékmű. Az országzászlót végül „artisztikus elgondolással” a Szár-hegy ormára építtette a város főmérnöke, Gruber Károly. – írja Ambrózy Ágoston. Más cél is lehetett: a hegy tetejét a fáktól megtisztítva az emlékmű a határon túlról is látható lett. Gyorsan készült az alkotás, szűk egy hónap alatt. A zászlórúdnak megrendelt, 184 kilogramm súlyú szolgáló „ócska vasoszlopot”, amelyet a MÁV-tól vásároltak, június 21-én rakták vonatra Vámosgyörkön.
A hírlap július 8-i száma már az országos érdeklődéssel kísért Hegyaljai Hét eseményeiről számol be, közte a július 1-jén, Szárhegyen felállított országzászló avatási ünnepségéről. Budapestről 20 kocsiból álló „Filléres Gyors” érkezett a városba az eseményre. Az ünnepi hét kiállításait Tormay Géza államtitkár nyitotta meg. Déli 12 órakor tartották az országzászló avatási ünnepségét. A szakadó eső ellenére mintegy 300 főnyi közönség szorongott a monumentális alkotás körül. Levedi Kozma György főispánnal, Bernáth Aladár alispánnal, Orbán Kálmán polgármesterrel az élén ott volt a város polgári előkelősége, a hadsereg, a papság, rendőrség, a különböző jótékony és nőegyletek képviselői, a lövész és levente-egyesületek díszszakaszai, stb.
Az ünnepi beszédet Urmánczy Nándor mondta: „E zászló, amely századik az országban, hirdeti a nemzeti egységet, hirdeti, hogy nem mondunk le az ezeréves ország egyetlen barázdájáról sem soha. Mi apáinktól egységes országot örököltünk, kötelességünk hát Nagymagyarországot hagyni fiainknak örökül… Most pedig kezd meg szereplésedet háromszínű zászló és hirdesd Nagymagyarország feltámadását.” Utána még többen mondtak nagyhatású beszédeket, dr. Orbán Kálmán polgármester, Görgey István országgyűlési képviselő, szervezetek, települések küldöttei. Szepesi Bódog kegyesrendi tanár ünnepélyes tábori misét mutatott be. Ezután a vármegye közönsége nevében az alispán, a város polgármestere, vármegyei és városi intézmények, szervezetek, egyesületek megkoszorúzták az országzászlót. A főispán személyes közbenjárására a Magyar Film Iroda kiküldöttei a Hegyaljai Hét eseményeire Sátoraljaújhelybe érkeztek, hogy annak érdekességeit filmre vegyék, így a 100. országzászló avatás valóban országos nyilvánosságot kapott. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=1098
„Ez az országzászló szinte új városképet ad az időlegesen határszéli Sátoraljaújhelynek. Kassai szél lobogtatja, soha nem szűnő, talán sóhajokkal duzzadó, türelmetlen lendítéssel. Egy megcsonkított határőr-város, amely nem tud sorsába belenyugodni.” – írja dr. Ambrózy Ágoston 1934. augusztus 28-án. Megépítése után közvetlenül nem vezetett hozzá út, gondozását az erdő-felügyelőség végezte, az erdőkerülő feladata volt az őrzése és az elhasználódott zászlók cseréje.
1936-ban, az országzászló mellé, az Országos Szepesi Szövetség sátoraljaújhelyi osztályának kezdeményezésére, Szepesi Bódog kegyesrendi tanár irányításával, közadakozásból megépült Magyar Kálváriával és az 1938-ban emelt Szent István kápolnával együtt Magyarország egyik legszebb trianoni emlékmű-együttesét alkotják.
1945 után a háborús pusztítást túlélt irredenta emlékműveket az elsők között tüntették el, vagy alakították át. 1945-1990 között trianoni emlékművet nem lehetett állítani Magyarországon, a szimbolika használata tabunak számított. A sátoraljaújhelyi emlékműrendszer sem kerülte el a sorsát, a szocializmus évtizedei alatt romos állapotba került, újjáépítése a rendszerváltás után történt meg.
Források:
MNL BAZML XV. 114/a. Fényképgyűjtemény 1895 - 2004. A Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban őrzött fényképgyűjtemény 1895 - 2004. 1. doboz
Dobossy Ferenc sátoraljaújhelyi piarista tanár felvétele, 1936. október 4.
MNL BAZML V. 72/b. Sátoraljaújhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai 1902 – 1950. Közigazgatási iratok 1902 -1950. 933/811. irattári jel
MNL BAZML V. 72/b. Sátoraljaújhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai 1902 – 1950. Közigazgatási iratok 1902-1950. 934/446. irattári jel
Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2002. 6. p.
http://mek.oszk.hu/06000/06030/06030.pdf
Az országzászló mozgalom története. Trianon Múzeum
http://www.trianonmuzeum.hu/index.php?page=post&id=194
Babucs Zoltán: „Magyar, legyen hited és lészen országod” Trianon 95. évfordulójára
https://felvidek.ma/2015/06/magyar-legyen-hited-es-leszen-orszagod-trianon-95-evfordulojara/
Babucs Zoltán: A trianoni diktátum minden magyar lelkében maradandó nyomot hagyott
Vitéz Kovács Ferenc: Az országzászló mozgalom rövid története. In: Vitézi tájékoztató. XXVIII. évf. 3-4. szám, Budapest, 2009. 8. p.
http://www.vitezirend.co.hu/Publications/Vitezi%20Tajekoztato%202009_3.pdf
Sátoraljaújhely uj városképe. (Gondolatok a zempléni Országzászló lábánál). In: Zemplén vármegye évkönyve (Zemplén Naptára) az 1935. évre. XLIV. évf. Sátoraljaújhely 22-24. p.,
Az esztendő krónikája 28-29. p.
Sátoraljaújhely Lexikona. Szerk.: dr. Kováts Dániel. Sátoraljaújhely, 2001. 291. p.
Kováts Dániel: Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája, Sátoraljaújhely, 2008. 381-382. p., 395. p.
Boros Géza: Trianon köztéri revíziója. In: Mozgó Világ, 2004. XXIX. évfolyam 2. szám http://epa.oszk.hu/01300/01326/00036/02Boros.html
A nemzeti gondolat világító szimbóluma lesz a Kopaszkán felállítandó Hősi Emlékmű Zemplén Politikai hírlap, Sátoraljaújhely, 1934. április 22. 3. p.
Hegyaljai Hét Sátoraljaújhelyen
Zemplén. Politikai hírlap. Sátoraljaújhely, 1934. június 17. 4. p.
József főherceg nem vehet részt az újhelyi országzászló avatási ünnepségén
Zemplén. Politikai hírlap. Sátoraljaújhely, 1934. július 1. 4. p.
Országos érdeklődés kíséri a Hegyaljai Hetet
Zemplén. Politikai hírlap. Sátoraljaújhely, 1934. július 8. 1. p.
Új hozzászólás