Orgonaköltségvetések az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyártól a XX. század első felében

2017.11.30.

 

Orgonaköltségvetések az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyártól a XX. század első felében

A pécsi Angster orgonagyárat Angster József (1834–1918) alapította 1867-ben, aki eredetileg az asztalos mesterséget tanulta ki. A Királyi Helytartótanács 1816. július 16-ai rendelete alapján a Habsburg birodalom határain belül tett hároméves vándorlás nélkül senki sem lehetett mester, így Angster József is útnak indult.[1] 1859-ben épp munkát keresett, amikor Titz Péter orgonaépítőnél Bécsben volt egy megüresedett hely. Ez év december 9-én kezdte meg a munkát a Titz-féle orgona- és harmóniumgyárban, egészen addig csak asztalosműhelyekben dolgozott. Ezt követően számos országban megfordult, szakmailag nagy hatással voltak rá Párizsban a Cavaillé-Coll műhelyében gyűjtött tapasztalatok. 1854. április 28-án indult vándorútjára, csak Bécsben öt évet töltött, Párizsban hármat, végül 1866. augusztus 23-án érkezett Mohácsra. Első orgonáját a pécsi zsinagóga számára készítette, amelynek befejezésére és átadására 1869 márciusában került sor. Ez az orgona ekkor még három munkásának segítségével készült el, az üzem fejlődésével azonban a dolgozók száma is növekedett.[2] (Például egy 1930-as levéltervezet szerint akkor már 80 magyar állampolgár alkalmazottja volt a gyárnak).[3] Angster József 1918. június 9-ei halálát követően fiai, Angster Emil (1874-1939) és Angster Oszkár (1876-1941) vették át a gyár vezetését.

Emilt apja a 22. életévében nagykorúsította és bejegyeztette a cégbe társtulajdonosnak, ami ettől kezdve Angster József és Fia néven működött tovább. Bár a vándorút már nem volt kötelező, 1896-ban Emilt mégis elküldte apja. Többek között Berlinben és Svájcban dolgozott, 1899 februárjában tért haza. Oszkár 1901-ben indult először szintén Svájcba, de egy betegség, később pedig katonai szolgálatteljesítés miatt nem sok időt tölthetett külföldi műhelyekben tapasztalatszerzéssel.[4]  A századforduló és az I. világháború közötti években a gyár folyamatosan fejlődött, teljesítményét azonban a gazdasági és politikai viszonyok is befolyásolták. A háború után a vegetálás szintjére került az üzem, a lassú fejlődés után pedig a harmincas évek világgazdasági válsága újabb forgalomcsökkenést eredményezett.[5] Emil és Oszkár vezetése alatt a gyár részvénytársasággá alakult, halálukat követően az üzem vezetését fiaik, Angster József (1917-2012[6]) és Angster Imre (1916-1990) vették át, akik a háborús évek alatt is és annak bezárásáig irányították a gyárat. 1950-ben az üzemet államosították, Hangszer- és Asztalosárúgyárrá alakult, majd 1953-ban a hangszergyártás megszűnt, és az üzemből bútorgyár lett.[7]

A céggel folytatott levelezési anyagban számos példát találni arra, hogy a megrendelők - többnyire egyházi szervek, hitközségek – konkrét kérésekkel vagy már kész tervekkel fordultak az üzem felé, de volt, amikor csak annyi volt a kívánság, hogy új orgonájuk ugyanolyan legyen, mint egy másik templomé. Az orgonák azon folyamat eredményei voltak, amelynek szerves részét képezték a cég által készített költségvetések vagyis árajánlatok is. A költségvetés általában több levélváltást és személyes konzultációt, illetve szakértők kiküldését követően került megküldésre az érdeklődők részére, orgonák esetében készülhetett komplett orgonára vagy felújítási, karbantartási munkálatokra vonatkozóan.[8] Elfogadása mindkét fél számára elköteleződéssel járt, amit a felek szerződésben rögzítettek.

A költségvetések formailag és részben tartalmilag is változtak a cég fennállásának ideje alatt. A következő, 1930-ban a battonyai római katolikus templom számára készült költségvetés sablonja az újonnan építendő orgona kiviteléről, valamint az általános szerződési feltételekről ad információt. Ezen orgona esetében három tervezet szerepelt az árajánlatban, mindegyikben a sablon szövegben feltüntetett fizetési feltételektől eltérő ajánlattal.[9] Kiemelendő, hogy ekkor még fejléces papírra nyomtatták az általános tájékoztatót, mely egyfajta palliumként szolgált a tervezetek számára, továbbá arról is informál, hogy az ajánlat el nem fogadása esetén az összes rajzot és iratot vissza kell juttatni az ajánlattevő gyárhoz vagy a költségvetés 1%-a térítendő meg.[10]

A következő, 1937-es költségvetés a Szent István Bazilika orgonájának[11] átépítési munkálataira vonatkozott, amelyhez tartozott egy ajánlat is. Az ajánlat formanyomtatványa kimondottan a polgármesternek tett ajánlatok esetében volt használatos, és amely az általános szerződési feltételeket rögzítette.[12]

A bazilika esetében a sablon (1), (14), részben a (23) és (27) pontjai kerültek kitöltésre 1937-ben. Az 1930-as  költségvetés sablonjával szemben ezen ajánlat (14) pontja tartalmazza a munkások órabérét is, ami kezdő orgonaépítő szakmunkások esetében 40-50 fillér, haladók esetében 50-60 fillér, önállóan dolgozó orgonaépítő szakmunkások esetében 60 fillér-1.10 pengő volt. Feltüntetésre kerültek továbbá a csakis külföldről beszerezhető áruk (23), amelyek jelen esetben a nyelves sípok, speciális bőrök, ónozott menetes huzalok voltak. Az átépítési és szerelési munkálatok tételes leírását, azok árát, a szállítási határidőt és a jótállási időt az ajánlat részét képező költségvetés tartalmazza, amelynek első és utolsó oldala a következők:[13]

Egy későbbi, 1943-as költségvetéstervezet ismét az Angster-gyár díszes borítójában került megküldésre a megrendelő, jelen esetben a Badacsonytomaji Római Katolikus Egyházközség részére.[14]

A borító szövegét összehasonlítva a fenti, 1930-assal, eltérés figyelhető meg például a két fejléc szövegében, megjelenésében, terjedelmét tekintve pedig az 1943-as szinte felére csökkent a korábbihoz képest. Elsősorban az általános feltételek rész került rövidítésre, a szállításra, szerelésre, a tervekre és rajzokra vonatkozó előírások kimaradtak, a fizetési és jótállási feltételek is jóval rövidebben kerültek feltüntetésre. Mindezekre vonatkozóan az adott orgonára szabva megküldött tervezet tartalmaz részletes információkat. A jótállás a cég által szállított új orgona esetében 5 év volt, míg az 1930-as feltételek szerint 3 év.[15] A badacsonytomaji költségvetés abból a szempontból is értékes és a gyár levelezési anyagán belül is ritkaságnak számító dokumentum, hogy a tervezet utolsó oldala tartalmazza a provikárius, a plébános, egyházközségi elnök és az egyházközségi gondnok jóváhagyását, részükről a költségvetés elfogadását.[16]

Az Angster-gyár levelezési anyagában sajnos nem minden orgona esetében maradtak fenn a fentiekhez hasonló költségvetések, ezek azonban nemcsak azt tükrözik, hogy a gyár által kiadott dokumentumok milyen precizitással, igényességgel készültek, hanem általuk egyben a gyár alapításának 150. évfordulójára is emlékezünk.

 

                                                                                                          Készítette: Kocsis Éva levéltáros

 


[1] Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Pécs. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 122–125., 143.

[2]Uo., 125–147.

[3] XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Budapest - Dohány utcai izraelita orgonaügy, 2036/1930.

[4] Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Pécs. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 147–151.

[5] Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Angster József, Pannónia Könyvek, 1993, 95., 105–107.

[6] Enyedi Pál: Az orgonák mestere volt. Angster József emlékére. Új Ember, 68. (2012):26., 7. 

[7] Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Pécs. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 147–154.

[8] XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések. (1860–1949)

[9]„[...] összegnek egyharmadrésze az orgona megrendelésekor, egyharmadrésze az orgona átadásakor és egyharmadrésze az orgona átadásától számitott 6 hó mulva évi 12 % kamattal fizetendő.” XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Battonya R. K., 1930. április 16., 1324/1930.

[10] XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Battonya R. K., 1930. április 16., 1324/1930.

[11] Az orgona megépítésére eredetileg a fővárosi tanács 1902-ben írt ki nemzetközi pályázatot. Az ország akkor legnagyobb orgonájának megépítésére nyolc pályázat érkezett. A fővárosi tanács a Rieger-féle orgonagyár megbízására tett javaslatot, az 1902. október 14-ei jegyzőkönyv szerint pedig oda is ítélték a munkát, azonban az Angster-gyár fellebbezett. A fellebbezés 1902. december 17-én a fővárosi közgyűlés elé került, ahol Gelléri Mór, az országos ipartestület elnöke többek között azzal érvelt, hogy a Rieger gyár támogatásával a polgármester ellentmondásba került azzal az elvi határozattal, amit két évvel korábban hozott a magyar ipar támogatására. Gelléri Mór javaslatát elfogadta a közgyűlés, és végül az Angster gyár kapta a megbízást. (A Budapest Hírlap 1902. december 18-ai száma „A magyar ipar győzelme” alcímmel számolt be a közgyűlésről.) Az orgona (450. opus számmal) 1905 szeptemberére készült el, a kivitelezés során Emil és Oszkár külföldi tapasztalait is sikerrel hasznosították. Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Angster József, Pannónia Könyvek, 1993, 97–99.  

[12] XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Budapest – Szent István Bazilika, 1937. szeptember 22.

[13]Uo.

[14] XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Badacsonytomaj R. K., 1943. március 10., 1030/1943.

[15] A fizetési feltételek is változtak az 1930-as előíráshoz képest, e konkrét orgona esetében a megrendelőnek az ár felét a megrendeléskor, negyedét az orgona átadásakor, negyedét pedig az átadást követően három hónapon belül kellett kifizetnie. XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Badacsonytomaj R. K., 1943. március 10., 1030/1943.

[16] Az orgona végül csak évekkel később készült el. Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Angster József, Pannónia Könyvek, 1993, 126–127.

 

Utolsó frissítés:

2017.12.01.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges