„[…] kik figyelmeztetés után sem tesznek eleget kötelességüknek, vagy engedetlenek, rakonczátlanok és társaikat roszra iparkodnak reá birni, az intézetből azonnal kizárathatók” - A pécsi vincellériskola alapszabályának változásai

„[…] kik figyelmeztetés után sem tesznek eleget kötelességüknek, vagy engedetlenek, rakonczátlanok és társaikat roszra iparkodnak reá birni, az intézetből azonnal kizárathatók”^[1]

A pécsi vincellériskola alapszabályának változásai

A Magyarországon 1887 és 1893 között pusztító filoxéra (szőlőgyökértetű) különösen a hagyományos borvidékeket – így például a pécsit – érintette súlyosan, ahol a lakosság egy részének a szőlő biztosította a megélhetést, illetve a kiegészítő kereseti lehetőséget.^[2] Bár az 1888. évi pécsi fíloxéra kongresszus állást foglalt a szénkénegezés^[3] mellett, Baranyában és Pécsett az egységes, sikeres védekezés nem valósulhatott meg, ugyanis még a szakemberek sem értettek egyet a fíloxéra megítélésében és az ellene alkalmazandó módszerekben, ráadásul a gyakorlati tapasztalat is hiányzott.^[4] A Pécsi borvidék számára a szőlőterületek államilag támogatott újratelepítése jelentette a megoldást. A jelentős befektetést igénylő rekonstrukcióhoz a kormányzat agrárkölcsönt nyújtott a szőlőbirtokosoknak. A sikeres újratelepítések legfontosabb előfeltétele azonban a szakoktatás fejlesztése volt.^[5]

Az intézményes vincelléroktatás megindulása előtt Pécsett és Baranyában vasárnapi iskolákban lehetett elsajátítani a szőlészeti-borászati ismereteket.^[6] A vincellérek gyakorlati képzést kaphattak ültetésről, metszésről, gyomlálásról, oltványok készítéséről, azok kezeléséről, a szénkénegezésről és gépkezelésről.^[7] Szerveztek zöldojtási tanfolyamokat^[8] és jelentős szerepet töltöttek be a szőlészeti vándortanítók is.

A pécsi vincellériskola megindulásának kezdeti lépése 1890-re vezethető vissza, amikor a Baranya Vármegye Gazdasági Egyesülete felterjesztésben kérte Bethlen András földművelésügyi minisztertől – a mezőgazdasági szakoktatás ugyanis a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott – egy pécsi alsófokú, szőlőmunkásokat képező iskola vármegye területén való felállítását. A miniszter másfél hónappal később a támogatásáról biztosította a kezdeményezést, azzal a feltétellel, hogy a megfelelő épületet, és a gyakorlati oktatást szolgáló szőlőtelephez szükséges területet „az érdekelt közönség” rendelkezésre bocsássa.^[9]

1893-ban Pécs szabad királyi város közönsége a miniszterhez címzett sürgős felterjesztésében kifejtette egy országos jellegű, azaz az egész országban érvényes bizonyítvány kiállítási jogával bíró, egy éves vincellérképezde felállításának kiemelkedő fontosságát. Az indoklás szerint országos közérdekből, „a phyloxera által kopárrá tett nagy szőlőterületünknek amerikai alannyal való beültetése és nemes vesszőkkel leendő beoltása útján való regenerálása és a mindinkább többféle alakban fellépő szőlőbetegségek elleni okszerű védekezés elsajátíthatása s elterjesztése” végett van szükség az iskolára. A képezdét október 1-től szerették volna megindítani. A felterjesztésben közölt számítás szerint az intézet működésének kiadásai évi 8600 forintot tennének ki. Ebből 5000 forintot biztosítana a város, a fennmaradó 3600 forint fedezésére államsegélyt kértek a földművelésügyi minisztertől. A város vállalta, hogy a képezde számára épületet biztosít, azt fel is szereli. A már meglévő amerikai szőlőtelep pedig az iskola számára is felhasználható.^[10] A város által biztosítandó 5000 forintot a városi amerikai szőlőtelepből (nemesített szőlővesszők eladásából, az intézeti növendékeknek a szőlőtelepen végzendő munkája által megtakarított napszámokból), és az intézet növendékei által magános szőlőtulajdonosoknál teljesítendő munkadíjakból szándékozták fedezni.^[11]

A város az állami segély mellett Pécsett felállítandó vincellérképezde elhelyezésére a város tulajdonába lévő Ágota utca 1. szám alatti Schmidt féle malom épületét jelölte ki. Az átalakításhoz szükséges 6031 forint 48 krajcárt a város törzstőkéjéből kívánták megelőlegezni, és 1895-től 15 éven át a közjövedelmekből akarták visszafizetni.^[12] Festetits Andor földművelésügyi miniszter 1894. december 16-án kelt rendeletében alkalmasnak fogadta el a létesítendő iskolaépületet és a szőlőtelepet. A költségelőirányzatra nézve azonban az iskola éves fenntartási költségét 7500 forintban határozta meg, melyből 2500 forint államsegély biztosítását vállalta.^[13]

Pécs szabad királyi város 1895. decemberben a pécsi újságok útján közhírré tette, hogy az államsegély mellett létesített nyilvános jellegű képezde 1896. február 1-jén megnyílik. Az iskola vezetésére 1200 forint évi fizetéssel, lakhatással igazgató-tanítót, illetve 500 forint évi fizetéssel munkavezetői állást hirdetett meg. Ugyanekkor készült el az iskola szabályzata is.

A szabályzat megfogalmazta, hogy az intézet a város tanácsának és közgyűlésének rendelkezése, és a földművelésügyi minisztérium főfelügyelete alatt áll. Az iskolát közvetlenül az igazgató-tanító vezeti, az ellenőrzést pedig a város amerikai szőlőtelepének kezelését ellenőrző bizottság eszközli. A képezdébe a szabályzat szerint 20 bentlakó, ún. ösztöndíjas növendéket lehetett felvenni, akik lakást, ruhát, teljes élelmezést és tanszereket kaptak. Ilyen tanuló csak pécsi illetőségű lehetett. Vidékiek, üres helyek esetében 200 forint éves ellátási díj megfizetése mellett voltak felvehetők. 40 bejáró, vagyis rendkívüli növendék felvételére is lehetőség volt. Ezek a tanulók havonta 3 forint tanpénzt fizettek. Az igazolt szegények ez alól a tanács által felmentethetők voltak. Általában olyan 16 és 24 év közötti egyének nyerhettek felvételt, akik munkára alkalmas testalkattal bírtak, tényleges katonai kötelezettség alatt nem álltak, himlő ellen be voltak oltva, legalább négy elemit végeztek (azaz magyar nyelven való írás-olvasásban, a négy számtan alapműveletben jártasak voltak), jó erkölcsi magaviseletüket hatósági, illetve községi bizonyítvánnyal igazolni tudták. További feltétel volt, hogy a szülő vagy gyám a felvételbe egyezzen bele, s kötelező nyilatkozatot adjon arra nézve, hogy a tanuló az intézetet tanév közben nem hagyja el. A tanulóknak mindazon belső és külső munkákat el kellett végezniük, amit számukra kijelöltek, és a házirendet szigorúan be kellett tartaniuk. Akik figyelmeztetés után sem tettek eleget kötelességüknek, vagy engedetlenek „rakonczátlanok” voltak és „társaikat roszra iparkodnak reá birni” az intézetből azonnal kizárásra kerültek.^[14] A magyar királyi földművelésügyi miniszter jóváhagyta a szabályzatot. Méltatta a város áldozatkészségét, hogy a szőlőművelés érdekében létrehozta az iskolát. Egyben jelezte, hogy a 2500 forint államsegély utalványozásra került.^[15]

1896. január 15-én Gábor József magyar királyi szőlészeti és borászati felügyelő folyamodott a tanácshoz a képezde igazgató-tanítói állásának elnyeréséért.^[16] A pozíciót el is nyerte. Az 1896. októberi jelentéséből megtudható, hogy az iskola tanulók hiányában 1896. március 1-jén nyílt meg. Az egyetlen pécsi illetőségű tanuló mellé 11 Baranya megyei tanulót vettek fel. Szeptember elejéig kizárólag gyakorlati oktatás folyt, ezt követően ehhez elméleti képzés is társult. A tanév ünnepélyes záróvizsgával fejeződött be.^[17] Gábor Józsefet Szilágyi János váltotta az igazgatói székben, aki az iskola megszűnéséig vezette az intézetet.

1897-ben a magyar királyi földművelésügyi miniszter az állami vincellériskolák fennálló szervezeti szabályzatával történő összehangolás végett a pécsi vincellérképezde szervezeti szabályzatának módosítását rendelte el. A módosítás főként az osztályzati fokozatokat érintette.^[18]

1898-ban azonban a város kért módosítást a minisztertől, tekintettel arra, hogy a szőlőtelepen a szőlőmunkák zöme, az évi vessző betakarítás november hónapra esik, (az eredeti szabályzatban az oktatási időt február 1-jétől november végéig tartott) a továbbiakban az 1898-ban amúgy is fennálló rendszer szerint október 1-jével kezdődjön a tanév.^[19] A pécsi vincellériskola végleges szervezeti szabályzata 1898. december 26-án került jóváhagyásra.^[20]

A vincellériskola fenntartása azonban évről évre egyre nagyobb terhet rótt a városra. Az iskola bevételeit az államsegély, a Pécsi Takarékpénztár alapítványának kamatai,^[21] vesszők és a szőlőtelep termésének eladása tette ki. A kiadások általában a következők voltak: igazgató fizetése, tanulók élelmezése, „szerek, eszközök, javítások, hirdetési díjak stb.”, szőlő munkáltatása és fuvarok.^[22] Már négy évvel a megnyitás után a város a földművelésügyi miniszterhez fordult a képezde állami kezelésbe vételét vagy az államsegély összegének megduplázását kérve. Bár a miniszter a kérelem megfontolását, és egy megbízott kiküldését ígérte, aki a város polgármesterével közvetlen érintkezésbe lép,^[23] az ügyben nem történt előrelépés.

Pécs polgármestere 1904 novemberében megfogalmazta, hogy amennyiben az államsegély összegét nem emelik fel, vagy az iskola nem kerül állami kézbe, a város beszünteti a rá nagy terhet rovó iskolát, hiszen „[…] ezen intézet a város részére egyáltalán értékkel nem bír”.^[24] Az 1906 novemberében a földművelésügyi miniszterhez írt polgármesteri felterjesztésből megtudjuk, hogy az intézetben évek óta nem volt pécsi tanuló, hanem idegen törvényhatósági területről jött 12–15 növendék kapott képzést, a képezde tulajdonképpen városi érdeket nem is szolgált, így az államsegély 5000-ről 15 000 koronára felemelését kérte.^[25]

Az 1907. március 20-án kelt levelében Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kifejtette, hogy bár a tanulók elméleti oktatása jó, a pécsi intézet mégsem felel meg egy jól berendezett és megszervezett vincellériskola kívánalmainak, mert nincs hegyi szőlője, pincéje és faiskolája, így a diákok híján vannak olyan gyakorlati jártasságnak, aminővel egy vincellérnek bírnia kell. Megjegyezte, hogy amennyiben a város közönsége e hiányokat pótolja, esetleg a tanfolyamot két évesre felemeli, nem zárkózik el a segély felemelésétől. A város fontolóra vette az iskola továbbfejlesztését illető miniszteri javaslatot.^[26]

A város évről évre próbálkozott az államosítást elérni, de nem járt sikerrel. Az 1908. évre összeállított költségvetési előirányzat szerint az amerikai szőlőtelep és a vincellériskola 2945 korona túlkiadást jelzett. A törvényhatósági bizottság 1908. augusztus 17-én hozott és később jogi erejűvé vált határozatát, miszerint az 1908–1909. tanévre az elméleti oktatást felfüggeszti, a városi tanács tudomásul vette, és a felfüggesztett iskola helyiségeit a városi iskolaszéknek adta át új osztályok elhelyezése céljából.^[27]

A városi amerikai szőlőteleppel kapcsolatos mindössze tizenkét évet „élt” vincellérképezde a filoxérának ellenálló, hegyi, meszes talajokra alkalmas amerikai szőlőfajtákkal való kísérletezésben országosan kiemelkedő szerepet játszott. Az iratanyag tanúsága szerint a város nem adta fel egy Pécsett újranyíló, azonban nem városi fenntartású, hanem állami kézben lévő vincellériskola megnyitásának gondolatát, az iskola újjászervezése azonban nem valósult meg. Horváth Gyula hegybiztos, mint az amerikai szőlőtelep megbízott kezelője 1912. október 27-én kelt jelentésében a következőket írta: teljesen kizárt dolog az újjászervezendő iskola államivá tétele, mert „a meglevő 8 vincellériskola teljesen elég, tanuló oda jóformán csak az ösztöndíjas helyekre akad”.^[28]

Vargháné Szántó Ágnes levéltáros

Felhasznált irodalom:

BECK 2005 = Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. In: Estók János (szerk.): Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Budapest, 2005.

HEGEDŰS 2000 = Hegedűs Katalin: A pécsi szőlészet a filoxéravészt követően. In: Romváry Ferenc (főszerk.): Pécsi Szemle. 2000. 4. 61–68.

NAGY 1996 = Nagy Imre Gábor: Fejezetek a pécsi szőlő- és borkultúra történetéből 1890-1914. In: Vonyó József (szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből 2–3. Pécs, 1996. 81–90.

Pécsi Figyelő (1890–1891) (Pontos hivatkozási helyek a lábjegyzetekben)