Erdély

A Magyar Nemzeti Levéltár egyik alapfeladatának tekinti a magyarországi és a határon túli magyar emlékezetkultúra ápolását, a nemzeti és a helyi önazonosság-tudat erősítését, a kulturális javakhoz való hozzáférés megkönnyítését. Nemzetpolitikai, kulturális, oktatási misszióként fogja fel a határon túli magyar kollégákkal való együttműködés szorosabbra fűzését, szakmai felkészülésük elősegítését.

A bányászok szerte Európában a középkor óta használnak fasíneken guruló csilléket, mivel azonban ezek csupán munkaeszközök, és nem a közlekedést, hosszabb úton való szállítást szolgálják, nem tekinthetők vasútnak.

A gabonafélék és a belőlük készült ételek régóta meghatározó részei az emberiség táplálkozásának. Az ókortól kezdve számos történet fűződik hozzájuk, hogy csak József (Ter 41.-44. fejezet) vagy Ruth (Ruth) történetét, az allegóriaként használt magvető példabeszédet (Mt 4, 3-9) vagy kenyérszaporításokat (Mt 14, 13-21; Jn 6, 1-15) említsük.

„Az átlagember életének tényei, a viselkedését irányító normák, erkölcsi meggyőződések, hitbéli elvek feltárása a történetírói megismerés valami egészen új módját feltételezi" - hangsúlyozta Gyáni Gábor: A mindennapi élet, mint kutatási probléma című tanulmányában (Aetas 1997. 1.szám).

Mivel az államalapítás időszaka és a korai középkor írott forrásokban nem bővelkedik, a székelység eredete és letelepülésük ideje Erdélyben a mai napig vitatott a történészek között.

Bethlen Gábor (1580. november 15. - 1629. november 15.) tizenhárom éves korától kezdve az egymást követő fejedelmek udvarában nőtt bele Erdély életébe. Egyaránt látott tiszteletre méltót (Bocskai István, Báthory Gábor korai évei) és elrettentőt (Báthory Zsigmond). Amíg tisztessége és meggyőződése engedte, kitartott uralkodói mellett, akiknek hatalomra jutását is többször támogatta, elősegítette - Bocskai István és Báthory Gábor részére is kijárta az ahdnámét (szultáni megerősítést) a Portán.