címereslevél

Kökösi Nagy Miklós címereslevele

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Erdélyi Fejedelemségre vonatkozó anyagában, mindenekelőtt a Királyi Könyvekben (F 1) és az erdélyi hiteleshelyi jegyzőkönyvekben (protocollumok) egyetlen címerkép sem található. Erre több magyarázatot is adhatunk: az Erdélyi Fejedelemség társadalma ugyanis erősen katonai jellegű volt, ebből következően főként a 17. században feltűnően elszaporodott az ún. kondicionális (feltételes) nemesítés önálló címeradomány nélkül, továbbá az is, hogy a címerkiállítás jelentős költséggel járt.

„Zárt sisakon s pajzson kézbe’ kivont kardú / Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú”

Az Arany család eredeti, hiteles címeres nemesleveléről van szó, amelyet I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630–1648) 1634. május 10-én adományozott Toldy György jobbágyainak, nagyfalusi Arany Jánosnak és Ferencnek. Ebben a fejedelem Erdély és Magyarország hozzá kapcsolt részeinek nemesei közé emelte és címerviselési joggal ruházta fel az adományosokat, s ezt az örökérvényűnek szánt adományt a fejedelmen kívül Kovacsóczy István erdélyi kancellár (1622–1634) is saját kezű aláírásával hitelesítette.

Van egy irattípus, amely messze a történeti kutatás megkezdése előtt, jogi és művészeti jelentőségénél fogva kiemelt érdeklődésre tartott számot. A címereslevelek, más néven armálisok (litterae armales) a mindenkori levéltárakban őrzött gyűjtemények sorában máig nagy népszerűségnek örvendenek és a leggyakrabban keresett iratok közé tartoznak. Magyarországon az Országos Levéltár őrzi a legtöbb eredeti címereslevelet: gyűjteményünkben összesen mintegy 2500 db, a másolatokkal együtt pedig ennél jóval többre becsülhető az armálisok száma.

Hunyadi János címerbővítése

Hunyadi-címer

A Magyar Országos Levéltár középkori oklevelei között megbecsült kincsként őrizzük V. László magyar király oklevelét, amelyben a Hunyadi család ősi címerét, a csőrében gyűrűt tartó hollót – melyet az oklevél szerint Magyarország korábbi uralkodóinak adományaként használt a család – kibővíti.

Lovak a magyar heraldikában

A kiállítás azt mutatta be, hogyan jelent meg a ló mint a magyar kultúra hagyományosan fontos része a történeti dokumentumoknak egy speciális válfaján: a címeresleveleken. A húsz tablót számláló, eredetileg francia nyelvű feliratokkal ellátott anyag egy Rabatban, a Marokkói Királyságban a magyar nagykövet által szervezett rendezvény keretében bemutatott kiállításra készült, amelynek lebontását követően levéltárunk visszakapta a címerképeket.

Címereslevelek Izabella királynétól

A zutori Szabó címereslevelet, mely a millenniumi kiállításon is szerepelt, 1896-ban még „talán egyetlen”-ként említi Varjú Elemér. Ma három eredetiben fennmaradt címereslevelet ismer a szakirodalom, melyeket Izabella királyné adományozott. Mindhárom a Magyar Országos Levéltár őrizetében van: máramarosi Szigethy Literatus Pálé 1545. szeptember 19-én kelt Gyaluban, somosdi Székely Balázsé 1547. május 14-én kelt Gyulafehérváron, zutori Szabó Lukácsé 1548. március 14-én kelt Gyaluban. Ez utóbbit kölcsönözzük hamarosan Lengyelországba.

 

Thököly Sebestyén címereslevele

Magyarország már a késői középkor évszázadaiban jelentős szerepet játszott Európa nyugati területeinek mezőgazdasági árucikkekkel, elsősorban szarvasmarhával történő ellátásában, miközben a magyar társadalom a Nyugat-Európában és az itáliai területeken előállított iparcikkek, luxusáruk fontos piacát jelentette. A német birodalom városaiból, Velencéből Bécsen át Budára, Pestre érkező kereskedők kitűnő kapcsolatokat építettek ki magyarországi üzletfeleikkel.

Feliratkozás RSS - címereslevél csatornájára