Jelenlegi hely

Ybl Miklós keresztelési anyakönyve

Szerző: Garadnai Zoltán
2014.05.26.
Ybl Miklós világhírű építész 1814. április 6-án született Székesfehérváron, katolikus vallás szerint keresztelték. Édesapja Ybl Miklós kereskedő, édesanyja Eiman Anna volt.

Gyermekkoráról sajnos semmit sem tudunk. 1825-től Bécsben tanult a Polytechnikai Intézetben, ahol rajzból és elemi mennyiségtanból kitűnő volt. 1831-ben tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be, és Prága városáról „igen jól és tisztán rajzolt térképet" készített. A kor hagyományainak megfelelően, az elméleti ismeretek megszerzése után a mesterség gyakorlati elsajátítása következett, így 1832-től a nagy klasszicista építész, Pollack Mihály műhelyében inaskodott, 1836-tól pedig a bécsi klasszicizmus nagy építészének, Koch Henriknek az irodájában dolgozott. A pályája kibontakozását segítő mindkét mestertől a legkiválóbb ajánlólevelekkel távozott. A fiatal építész 1840-ben beiratkozott a müncheni Királyi Művészeti Akadémiára, itteni tanulmányainak hatása már korai, romantikus stílusú alkotásain is felfedezhető. 1841-ben a kor szokásának megfelelően ő is vándorútra kelt. Szakmai körútja során az Egyházi Államba, a Szárd Királyságba, Poroszországba, Szász- és Franciaországba is ellátogatott, és építészeti stílusát életre szólóan meghatározta az olasz ízléssel való találkozás.

Ybl Miklós keresztelési anyakönyve

Hazatérése után azonban Magyarországon anyagi gondok várták. Édesapja már nem tudta támogatni, székesfehérvári házukat is el kellett adniuk. Yblnek az építőmesteri bejegyzésért így Pest városához kellett folyamodnia, de a Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Czéh Mesterei folyamodványát elutasításra javasolták. Pest város tanácsa ezúttal igazságot szolgáltatott, és a céh tizenhat havi várakoztatása ellenére, Yblt „kebelbeli kőmíves mesternek" jelölte Szepesi Ferenc tanácsnok 1843. január 16-i aláírásával.

1841 novemberében Pollack Ágoston (Pollack Mihály fia) és Ybl Miklós megnyitották Építészeti Intézetüket Pesten, a Dorottya utcában. A kezdeti nehézségeket jelzi, hogy az irodát a megnyitás után két évvel még mindig „reklámozni" kellett, és a fiatal építészek szinte bármilyen külső-belső építési, berendezési munkát elvállaltak. A két ifjú közös munkája a debreceni Nagytemplom átépítése lett volna, de az építtető bizottság pénzhiányra hivatkozva végül elállt a megtervezett kupola kiviteleztetésétől.

1847-ben Pollack Ágoston és Ybl Miklós megbízást kaptak gróf Batthyány Lajos ikervári kastélyának átépítésére, de a szakirodalom szerint ekkor már Yblé volt a munka oroszlánrésze, sőt, a kezdeti romantikus stílustól való elfordulás, a klasszikus eszmény, így különösen Palladio villáinak hatása érződik a munkán - talán éppen a tragikus sorsú miniszterelnök kívánságára. Koch Henrik őt ajánlotta Károlyi György grófnak, aki Ybl Miklóst bízta meg fóti kastélya átépítésével, majd a templom megtervezésével. Ybl még ezen a télen újra Itáliába látogatott, hogy ott készüljön a nagy munkára, és visszatérésekor meg is kezdődött az építkezés, amely egy csapásra híressé tette: „Árkádokkal áttört homlokzatának vérbő robusztussága eredeti, Barbár válasz a már halódó müncheni romantika száraz mesterkéltségére" - írta Ybl Ervin.

Ekkora már Ybl hivatalosan is Károlyi István uradalmi építésze lett. A család számára készített épületek közül kiemelkedik az 1880 és 1882 között épített parádsasvári Károlyi kastély.

A parádsasvári kastély

 A parádsasvári kastély

A már országosan ismert építészt 1860-ban Széchenyi István is megkereste, hogy nagycenki birtokára templomot terveztessen. Ez a munka csak a gróf halála után valósult meg.

Ybl romantikus korszakának termékei a híres arisztokrata családoknak (Zichy, Festetics, Apponyi, Andrássy, Esterházy, Orczy) épített kastélyok, templomok, gazdasági épületek, amelyek a kor angol eszményét követik, illetőleg a Tudor-stílusra emlékeztetnek. Eredeti alakjukban sajnos alig maradtak fenn, legtöbbjüket átépítették. A mesterhez azonban nem csak mágnások fordultak, hanem intézmények és polgárok is. Kiváló szakértelemmel dolgozott, és végleges megoldásai mindig jobbak voltak, mint tervei, ugyanakkor szerény volt, önzetlen, a kortársak visszaemlékezése szerint szemében jóság tükröződött.

Ybl Ervin szerint „a művészetnek mindig meg kell újulnia, a legdicsőbb korszakokat is gyorsabb-lassúbb átalakulás, a stílusok folytonos változása jellemzi... a megállás mindig terméketlenséget, halált jelent...". Ybl Miklós az 1860-as évek közepétől búcsút intett a romantikának, és neoreneszánsz stílusban tervezte épületeit. Egyik legjelentősebb munkája ebből a korszakból a Bródy Sándor utca 8. alatt felépített Képviselőház, melynek szükségességéről már 1843-ban beszéltek a pozsonyi országgyűlésen. 1865. szeptember 11-én kezdték meg az építkezést, és 90 napot kaptak az épület befejezésére, ezért 800 munkás dolgozott rajta, köztük bécsi asztalosok is. A munka időben elkészül, Yblt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A palota ma az Olasz Intézetnek ad otthont.

A Budapesti Olasz Kultúrintézet (kép)

 

1865 után Ybl Miklós fő tevékenységi területe a Margit-sziget lett, amely ekkor Lotharingiai-Habsburg József Károly főherceg tulajdonában állt. Az itt talált nagy mennyiségű kénes hévízre alapozva a főherceg világfürdőt akart létesíteni, és ennek megtervezését Yblre bízta. A telep központi része a Margitfürdő lett, amely köré szállodákat, kisebb-nagyobb pavilonokat és ivócsarnokot építettek - még a stílusos fa illemhelyekről sem feledkeztek meg. Az együttes sajnos a II. világháború alatt megrongálódott, így legnagyobb részét lebontották. Pedig ha elképzeljük a Rózsaligetben álló loggiás, magas tetejű épületet, már jobban átérezzük Arany János margit-szigeti remeteségének szépségét a meghitt, barátságos környezetben, „a tölgyek alatt".

Míg Lechner Lajos rendezési terve alapján megindul a Sugár út szabályozása, Ybl nekikezdett a Fővámház építésének, amely elkészülte után komoly kritikákat kapott. Az 1870-es év a főváros életében is meghatározó volt, mert ekkor alakult meg a Királyi Szépítő Bizottság örökébe lépő Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amelynek motorja Podmaniczky Frigyes lett. A Közmunkatanács Podmaniczkyt bízta meg a Sugár út rendezésével, és az általa vezetett bizottság 1873 szeptemberében meghívásos pályázatot hirdetett az Operaház megtervezésére. A rangos tervek közül kiemelkedett Ybl munkája, így ő nyerte el a pályadíjat. 1875 októberében kezdődtek el a munkálatok, és néhány hónap múlva az építkezés vezetését is rábízták a mesterre. 1887. szeptember 27-én a királyi család jelenlétében, a Bánk bánnal nyitotta meg kapuit Európa egyik legszebb operaháza. „Az Operaház a nemes ízlésnek, a fegyelmezett pompának lett a kifejezője. Egyben kitűnő bizonyítéka annak, hogy a historizmus idejében is jöhettek létre mesterművek. Az egyedüli nélkülözhetetlen követelmény az alkotó igaz tehetsége" - írta Ybl Ervin.

Az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének faliképe, melyen Ybl Miklós készíti az Operaház terveit. Liszt Ferenc a zongoránál, Erkel Ferenc a zenekar élén már próbálnak, miközben Lotz Károly még a mennyezet képeit festi.

Az Operaház építése közben (1875-1882) olasz, német és francia függőkertek mintájára tervezte meg Ybl Miklós a Vár alatti jellegtelen házsor helyére a Várkert bazárt. Ennek felújítása napjainkban zajlik. Ybl Miklós 1882-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1885. június 21-én pedig a király a főrendiház tagjává nevezte ki. Hamarosan folytatta a Hild Józseftől átvett Bazilika építkezését is, az eredeti terv tiszteletben tartásával.

 A Várkert bazár (kép)

Ybl utolsó nagyszabású munkája a budai Vár kiépítési terve volt. A munkát az idős mester sajnos már nem tudta befejezni - örökébe Hauszmann Alajos műegyetemi tanár, a reneszánsz legkiválóbb magyar ismerője lépett. Ybl Miklós 1891. január 22-én halt meg. A mester nem volt a szavak embere. „Amíg megmagyarázom, addig megcsinálom." - idézte őt Ney Béla. Személyiségét és az iránta érzett tiszteletet jól mutatja a következő két történet:

Egy 1879-es építészegyleti díszebéden mindenki mondott pohárköszöntőt, miközben Ybl, az alelnök hallgatott. Később a társaság hajóra szállt, hogy megtekintse a Duna-szabályozás munkálatait. A Várbazár előtt egyikük felkiáltott: „Íme, az Ybl toastja!" Egy kortársa ünnepi ódájában így fejezte ki Ybl mester iránti tiszteletét: „Mi a költő dala? Szó, mit tett nem követ. Te nem beszélsz, Te megszólaltatod a követ."

Az anyakönyvekről a digitális másolatot Gerhardt Éva készítette. Fotók: Czikkelyné Nagy Erika és Garadnai Zoltán.

Utolsó frissítés:

2015.08.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges