A hét dokumentuma

150 éves a magyar postaigazgatás és egy „elfeledett üzletág”, a Magyar Királyi Postatakarékpénztár

A Magyar Posta Zrt. jogelődje 1867. május 1-jén jött létre Magyar Királyi Posta néven. A megalakulásra nyilvánvaló módon az osztrák–magyar kiegyezés adott lehetőséget, mindazonáltal a közös ügyek fenntartása mellett egy teljesen önálló nemzeti közintézményként kezdte meg működését. Jóllehet a Magyar Királyi Posta 1867-ben alakult, a postaszolgálat dinamikus fejlődésével számos egyéb szolgáltatásra is igény volt, nem pusztán a levelek, képeslapok vagy levelezőlapok továbbítására.

„Béna hadfiak” a Nagy Háborúban – emlékezés a „Rokkantak Napjára”

A rokkant

Egy 1915-ben keletkezett levéltári dokumentumból kiemelt megfogalmazás szerint: „Rokkant az, aki személyes hadiszolgálat teljesítése közben elszenvedett vagy előállott sérülés, sebesülés vagy állandó jellegű belső szervi elváltozások következtében katonai szolgálatra teljesen alkalmatlanná vált, s egyúttal polgári keresetképességét egészben vagy részben elvesztette legalább is oly mértékig

Kettős történelmi mérföldkő: Mohács

Az új, bővített Országos Levéltár 1875. március 1-jén kezdte meg működését. Az immár a kormányzatot is segítő tudományos intézményt részben a régi, rendi kiváltságokat őrző Archivum Regniből szervezték újjá, részben korábbi kormányszervek levéltárainak az iratanyagából. A magyar és erdélyi udvari kancellária, a magyar királyi helytartótanács, az erdélyi gubernium, a királyi kúria, a kincstári levéltárak és a nádori levéltár iratanyagát folyamatosan szállították be, és ez a munka még az 1880-as években is folyt.

Egy sokoldalúan hasznosítható forrástípus: az összeírások

Levéltárak Országos Központja (LOK)

A LOK-ot 1950-ben, az ún. tervutasításos, központosított politikai rendszer részeként hozták létre, azonban ez a központosítás nyújtott egyfajta lehetőséget a régóta időszerű, már 1945 előtt megfogalmazódó egységes levéltári rendszer kialakítására is. A LOK központilag határozta meg és írta elő az állami levéltárak részére az egységes nyilvántartások létrehozását.

„… oda, hol a gyógyszer már nem szükséges”

1837. november 28-án Tordai Nagy Ferenc nagyszebeni gyógyszerész „gyors szekeren Kolozsvárra jővén, a visszamenet meggondolhatásánál gyorsabban sodródék”, aminek következtében az élők sorából eltávozott „érszakadás által oda, hol a gyógyszer már nem szükséges”. Nem tudhatjuk, hogy az elhunyt foglalkozására történt utalást fekete humornak szánták-e, de nem az egyetlen „beszédes” része a gyászjelentésnek.

Feliratkozás RSS - A hét dokumentuma csatornájára