A 19. század második felében a főváros gyors fejlődése, növekvő forgalmi igénye újabb híd építését tette szükségessé. Ugyanakkor a Lánchíd javításával is számolni kellett, ami a híd lezárását jelentette. Így már az 1860-as években felmerült egy újabb Duna-híd építésének gondolata.   Budapest második közúti hídjának, a Margit hídnak az építését az 1870. évi X. törvénycikk rendelte el, melyben a Duna-szabályozásról, a közlekedés érdekében végzendő közmunkákról és egy, vagy esetleg két új Duna-híd építéséről volt szó. 1871 májusában nyilvános, nemzetközi tervpályázatot írtak ki a Margit-sziget déli csücskénél, a Nyugati- és Déli-pályaudvar között kialakítandó főútvonal valószínű tengelyében építendő hídra. A kiírásban – mivel a későbbiekben a hidat össze akarták kötni a Margit-szigettel – a híd tengelyének a szigetnél törést adtak, valamint a budai Duna-ágban három, a keskenyebbik, pestiben két nyílás kialakítását írták elő, tehát ötnyílású hidat kellett tervezni.

A Margit híd helyszínrajza Polgári Kori Kormányhatósági Levéltárak  –  Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár  –  Margit híd Építési Felügyelőség (K 463) –  479 f.

Ernest Gouin et Cie: Projet de pont sur le Danube a Pest, 1871
Tervtár  –  Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek  –  Kereskedelemügyi minisztériumi tervek (T 14) –  No. 35/36.

A pályázat igen sikeres volt. Az 1871. december 1-én lejáró határidőig összesen 46 terv érkezett 36 pályázótól, a legtöbben ívhíddal pályáztak. A bírálóbizottság hat művet választott ki részletes bírálat céljára, majd 1872. március 9-én Ernest Gouin párizsi mérnök, az E. Gouin & Comp. (később Société de Construction des Batignolles néven) cég vezetője tervének ítélte az első helyet. A cég a kivitelezést is vállalta. A bizottság javaslatot tett a végleges kiviteli módra, hisz a Duna-szabályozás újabb tervei a sziget két oldalán a folyó ágait egyenlő szélességűre kívánták kialakítani. Így mindkét ágban három-három nyílást kellett építeni, a középpillérhez igazodva szimmetrikus elrendezésű lett a híd. Egyúttal arra is lehetőséget kívántak adni, hogy – később – lóvasúti közlekedés is folyhasson a hídon. A Société de Construction des Batignolles átdolgozta a terveket az új feltételek szerint. 1872. november 9-én a kormány megkötötte a szerződést a francia céggel a híd építésére vonatkozóan, melyhez a híd és építése részletes leírását, valamint a tervanyagot is csatolták.

Ernest Gouin et Cie: Pont sur le Danube a Pest, 1872.
Tervtár  –  Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek  –  Kereskedelemügyi minisztériumi tervek (T 14) –  No. 35/18.

Az építkezés még 1872-ben megkezdődött, melynek felügyeletét a megbízó részéről Deák Mihály, a Magyar Államvasutak főmérnöke és Czekelius Aurél segédmérnök, a vállalat részéről Arnoldi Gyula építésvezető látta el. Az alapozási munkákat a francia vállalat 1873 októberére fejezte be, a híd hegesztett vas (kavartvas) szerkezetét a kivitelező vállalat Franciaországból importálta. A hatnyílású mederhídhoz közvetlenül kapcsolódott két parti hídnyílás, melynek vasszerkezetét hazai anyagból a MÁV Gépgyára szerelte fel. A hidat a pilléreken és a hídfőkön elhelyezett négy-négy díszes, háromágú kandeláber világította meg. A kovácsoltvas foglalatú oszlopok derekán szárnyas griffmadarak tartották a lámpakereteket, az oszlopfőket a magyar korona díszítette. Az egyes hídnyílásokban négy-négy kisebb, egyágú lámpát helyeztek el. A pályaburkolat fenyőfából készült fakockákból állt. A pillérek homlokzatait díszítő szobrok elkészítésére és elhelyezésére 1874-ben – előzetesen megtartott zártkörű tervpályázat után – kapott megbízást a hídépítést kivitelező vállalat, a hajóorrszerű szobordíszeket Adolphe Thabard párizsi szobrász készítette.

A híd nem készült a szerződésben megszabott határidőre, 1875. július 1-jére, az átadásra 1876. április 30-án déli 12 órakor került sor. 1878-ban a hídfőknél ideiglenes vámszedő bódék épültek, amelyeket 1886-ban téglaépületek váltották fel. 1879-ben lóvasutat létesítettek a hídon, 1896-ban a vonalat villamosították. A Margit-szigetre vezető szárnyhíd 1899 és 1900 között épült meg. A hidat 1935 és 1937 között átépítették, megerősítették és kiszélesítették, 1946 és 1948 között újjáépítették.