Emlékezés id. Bedekovich Lőrincre, a Jászkunság első főmérnökére

Id. Bedekovich Lőrinc szlavón eredetű családból származott; maga a főmérnök is többször használta aláírásában a komori előtagot, mely a család köznemesi származására utal. Komor települést és a hozzá tartozó birtokrészeket elődei még IV. Béla idején kapták meg. Bár a család idővel több ágra bomlott, a családi kapcsolatok a földrajzi távolságok ellenére sem szakadtak meg, így nem csak az Alföldön élő Bedekovichok (a szolnoki, valamint a tószegi ág) tartották kapcsolatot, hanem Varasd vármegye is figyelemmel kísérte a család többi tagját. Id. Bedekovich Lőrinc felmenői valószínűleg a 17. század második felében költözhettek le a Jászság területére, így az 1699-es ún. Pentz-féle összeírásban, Jászapáti városánál találkozhatunk Bedekovich Boldizsár nevével.

Szülei 1749. január 12-én házasodtak össze Jászapátin. Édesapja, Bedekovich István az 1745-ös jászkun redempció során mintegy 22 forintnyi földet váltott meg, mellyel teljes jogú polgárnak, redemptusnak számított. Édesanyja, Hiller Anna pedig egy beszállásolt katona, Hiller András lánya volt. Id. Bedekovich Lőrincet 1751. augusztus 8-án keresztelték meg Jászapátin. Mivel a korszakban az újszülöttek keresztelésével a magas halandósági ráta miatt jellemzően siettek, így valószínűleg aznap, vagy legfeljebb 1-2 nappal korábban születhetett. A későbbi főmérnök fiatalkoráról ugyanakkor sajnos kevés és főleg közvetett információval rendelkezünk. Még kisgyermek volt, amikor családja elhagyta Jászapátit, sőt a Jászság területét is. Apja ekkoriban kocsmárosként igyekezett eltartani a családját, így éltek Füzesabonyon, Nagyfügeden és Nagyútpusztán is. Két fiú és két lánytestvére születéséről tudunk: Ferencről, akit 1754-ben Hevesen kereszteltek meg, Istvánról, akinek 1764-ben Füzesabonyon csepegtették fejére a keresztvizet, valamint két Ágnesről és Annáról. Közben viszont a tragédiák sem kerülték el a családot: Hiller Anna 1759-ben meghalt, apja pedig újból megházasodott és feleségül vette Evanger Máriát.

Id. Bedekovich Lőrinc kereszteléséről készült anyakönyvi bejegyzés (Jászapáti, 1751. augusztus 08.)

A főmérnök fiatalkorával kapcsolatban eddig felszínre került információk tehát rendkívül töredékesek, ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a későbbi munkásságát, akkor több dologra is felfigyelhetünk. Egyrészt id. Bedekovich Lőrinc nem csak kiválóan írt latinul, de mondatszerkesztése is eltért a korszakban használt formáktól. Önmagában a latin nyelv ismerete is azt feltételezi, hogy a korszak egyik jelentősebb középfokú intézményében tanulhatott, ám ha ehhez hozzávesszük még a kéziratos térképeinek esztétikai felépítését, igényességét, akkor erősen feltételezhetjük, hogy a főmérnök igen komoly klasszikus műveltséggel rendelkezett. Ismerve a családi hátterét és a korszakban működő intézményeket, valószínűsíthetjük, hogy az egri püspöki líceumban folytathatta a középfokú tanulmányait. A műszaki ismereteit azonban már nem az iskolapadban, hanem egy, a korszakban aktívan dolgozó mérnök mellett sajátította el, majd tudásáról a Budai Királyi Egyetemen tett tanúbizonyságot (approbált). Ez a korszakban lényegében azt jelentette, hogy Bedekovich Lőrinc „diplomás mérnök”-nek számított, melyet aztán a munkáin is több helyen feltüntetett.

Bedekovich Lőrinc aláírása a Szent László pusztát ábrázoló térképen (1780)

Személye aztán 1779-ben merült fel ismét a Jászkun kerületben, mely ekkoriban – felsőbb utasításra – az újonnan létrehozott főmérnöki hivatalra keresett megfelelő személyt. Bedekovich Lőrinc „megpályázta” a hivatalt, és noha ebben báró Orczy Lőrinc is támogatta, ám megválasztásában nagyobb szerepet játszott az, hogy eredendően egy jászapáti redemptus családból származott. Albert herceg elfogadta a felterjesztést, hivatalba lépésével pedig egy több mint négy évtizedes szakmai pályafutás vette kezdetét, mely még a mai mércével mérve is igen elismerésre méltónak számít. Munkáját ugyanakkor több tényező is nehezítette. Egyrészt a Jászkun kerület nem egy egységes területen fekvő vármegye volt, így bizonyos részei egymástól távol, akár más vármegyék területébe ékelődve, szigetszerűen helyezkedtek el. Így ahhoz, hogy a főmérnök el tudja végezni az egyre csak szaporodó feladatait, sok esetben igen nagy távolságokat kellett utaznia. Emellett az átalakuló, formálódó közigazgatás is rendre újabb és újabb szakterületeket alakított ki, így ellátandó munkáinak köre is fokozatosan bővült és színesedett. Ezért is láthatunk munkái között kéziratos térképeket, határfelméréseket, vízrajzi munkákat, településrendezési terveket, helyszínrajzokat, épületterveket. A Jászkunság életében a legnagyobb hatásúnak mégis a vízügyi területen végzett munkássága számított. Hivatali ideje lényegében egybeesett a korai vízszabályozási munkálatok megkezdésével, melyből ő is aktívan kivette a részét. 1785–1787 között részt vett az Abádszalókhoz nem messze található Mirhó-gát helyreállítási munkálataiban, mellyel a Nagykunságban élők helyzetén sikerült javítani. 1795-ben a tervei szerint valósult meg a József-csatorna, mely a Tarna folyó kanyarulatát vágta át Jászdózsa és Jászjákóhalma között. A mintegy két kilométeres csatorna ma a Tarna medrének része. 1806 és 1809 között a tervei szerint épült meg a Zádor híd, mely aztán a hortobágyi Kilenclyukú híd mintájául szolgált. Vízügyi munkásságának részeként állandó küzdelmet folytatott a jászsági vízimalmok átalakításáért. Mivel a Zagyva és a Tarna kis esésű folyók, ezért a vízimalmok működtetéséhez a települések rendszerint zúgókat építettek ki, mellyel visszaduzzasztották a folyókat. Ezzel azonban nyugalmi időszakokban is kárt tudtak okozni más településeknek, árvíz idején pedig akár a tulajdonos települések is veszélybe kerülhettek.

Jászfényszaru környéki utak és malmok (1790 k.)

Bedekovich Lőrinc részt vett a városképek alakításában is. A Helytartótanács a tűzbiztonság növelése érdekében igyekezett beszabályozni a települési építkezéseket, illetve a város szövetének alakulását, az utcák kialakítását. A főmérnökre hárult ugyanakkor a feladat, hogy a meglévő rendezetlenségben utat mutasson, így településrendezési térképeket is készített. Az egyik legismertebb ilyen munkája Jászdózsa 1786-os településrendezési terve, melyen kitűnően kivehető a meglévő település kuszasága és a javasolt, átrendezés utáni településszövet. Hasonló munkát készített Kunszentmárton számára az 1790-es évek végén, ám ennek a munkának csak töredékei maradtak fenn.

Jászdózsának készített rendezési térkép (1786)

Napjainkban összesen közel 100 munkájáról tudunk; ezeket több közgyűjtemény is őrzi, de közülük a legtöbbet a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltárában lehet megtekinteni. Ez a szám azonban közel sem tekinthető teljesnek, hiszen az egykori Jászkun kerület településeinek iratai között még több térképe, mérnöki munkája lappanghat. Ezt támasztja alá az a néhány évvel ezelőtti kutatómunka is, melynek eredményeként a szolnoki levéltárban őrzött kerületi iratokban további 27 Bedekovich-munkát sikerült azonosítani. A feltáró eredményeiről a Zounuk 34. számában számoltunk be részletesen. Kéziratos térképei nem csak információgazdag forrásbázist biztosítanak a helytörténészeknek, történeti földrajzzal foglalkozó szakembereknek, nyelvészeknek, megjelenésükkel esztétikai élvezetet is nyújtanak, ily módon Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kiemelkedő művészeti emlékei közé is tartoznak.

Jászalsószentgyörgy és Jánoshida térségét ábrázoló térkép (1781)

Hivatali munkája közben természetesen magánéletét sem hanyagolta el. Feleségül vette a szintén nemesi származású Pruzsinszky Erzsébetet, majd 1782-ben Jászfényszarun házat vásároltak és családot alapítottak. Három gyermekük született: Mária Anna, Vince Mihály, és Lőrinc Cirjék. Mária Annáról keveset tudunk, mivel fiatalkorában elhunyt. Vince Mihály a jogi pályát választotta és jegyzői feladatokat látott el, míg Jászfényszaru elöljárójává nem választották az 1830-as évek végén. Lőrinc fia pedig apja nyomdokain haladva mérnöki pályára lépett, és a Pesti Egyetem elvégzését követően atyja mellé szegődött. Több mint egy évtizeden keresztül együtt dolgoztak és több közös térképet is készítettek.

Kerekegyháza pusztáról készített térkép címfelirata

Az idő és az egyre szaporodó munkái Id. Bedekovich Lőrincet sem kímélték, így 1819 nyarán kérelmezte József nádortól, hogy nyugállományba vonulhasson. A nádor respektálta a több mint négy évtizede hivatalát ellátó mérnök kérelmét és fizetése meghagyása mellett munkájából elbocsájtotta. Hivatalát átmenetileg fia vette át, ám 1820 januárjától már három kerületi mérnök látta el azokat a feladatokat, amiket korábban egy főmérnök végzett. Id. Bedekovich Lőrinc ezt követően Jászfényszarura vonult vissza. Egészsége erre az időszakra megromlott, 1820 tavaszán szélütést (agyérgörcsöt) kapott, felesége pedig ekkorra már teljesen elvesztette a látását. 1823. november 15-én hunyt el Jászfényszarun és itt is helyezték örök nyugalomra. Emlékét Jászfényszaru központjában egy sétány, valamint egy emléktábla őrzi.

Id. Bedekovich Lőrinc családi pecsétje (Fotó: Mészárosné Csók Zsuzsanna)

A Jászfényszarui Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság és a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltára a főmérnök emléke előtt tisztelegve vándorkiállítást indított 2019-ben, mely idénre már több mint tíz állomásra tudott eljutni. Emellett a két intézmény egy emlékkonferencia keretében is megemlékezik a főmérnökről, melyet halálának évfordulójához kötődően, 2023. november 16-án tartunk Jászfényszarun. A konferenciával kapcsolatban további információért kérjük figyeljék a Jászfényszarui Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság, valamint intézményünk honlapját és közösségi média oldalait.

Források:

Bedekovich Lőrinc kereszteléséről készült anyakönyvi bejegyzés: Jászapáti római katolikus keresztelési anyakönyv, 1751. augusztus 08. - AdatbázisokOnline

A képváltó fotó forrása: MNL JNSZML XV.1.a. T. 108.

Jászdózsa rendezési tervét tartalmazó térkép: MNL JNSZML XV.1.a. T. 20.

Kerekegyháza pusztát ábrázoló térkép: MNL JNSZML IV.1.b. Fasciculus 1. 1301/1811.

Jászalsószentgyörgyi vízimalmokat ábrázoló térkép: MNL JNSZML IV.1.b. D. Capsa XIV. Fasciculus 11. No. 20.

Jászfényszaru útjait és malmait ábrázoló térkép: MNL JNSZML IV.2. Fasciculus 2. 1596/1790.

MNL JNSzML IV.1.b. 922. Törvényes tárgyak jegyzőkönyve: Jászság. Jászfényszaru 6/1836.

Pentz-féle összeírás – online: https://archives.hungaricana.hu/hu/urbarium/view/hu_mnl_ol_e156_a_fasc071_no004/?document=1&pg=0&bbox=-2768%2C-4722%2C5840%2C34

Felhasznált irodalom

Farkas Kristóf Vincze: Mérnökök a magyar polgárosodás hőskorában: A két Bedekovich élete és munkássága. (Szakdolgozat; Jászfényszaru, 2011.) – MNL JNSZVL Szakdolgozatok Gyűjteménye 831.

Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok – Jászsági füzetek 32. (Jászberény, 2003.)

Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. Szerk: Csönge Attila, Pozsgai Erika, Szabóné Maslowski Madlen – Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_34/?pg=0&layout=s

Összeállította:

Horváth Gergő igazgatóhelyettes, levéltáros