Elődeink nyomában - A hódmezővásárhelyi agrár szakoktatás első fél évszázadáról - tudományos konferencia

ELŐDEINK NYOMÁBAN – TUDOMÁNYOS KONFERENCIA
A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI AGRÁR SZAKOKTATÁS ELSŐ FÉL ÉVSZÁZADÁRÓL

2024. március 20-án, 11 órai kezdettel tudományos konferenciára került sor a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának Takács Ferenc Gyakorlati Képző Központjában. A vendégeket a kar nevében dr. Komarek Levente oktatási dékánhelyettes, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei levéltára részéről dr. Biernacki Karol igazgató köszöntötte, majd dr. Albert Gábor tudományos főmunkatárs, az SZTE MGK Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatócsoport vezetője és dr. Nóbik Attila egyetemi docens, az MTA SZAB Neveléstörténeti Munkabizottságának elnöke osztotta meg bevezető gondolatait a hallgatósággal. Ezt követően sor került a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára és az SZTE MGK közötti megállapodás kölcsönös aláírására, melynek értelmében a Hódmezővásárhelyi Levéltár segíti a Fekete Gyula Intézménytörténeti Munkacsoport tagjait, illetve az általa megbízott hallgatókat az agrár szakoktatás történetét érintő levéltári kutatásaik során. A megállapodást dr. Biernacki Karol megyei levéltár-igazgató, valamint dr. Komarek Levente dékánhelyettes látta el kézjegyével.

Az előadók közül elsőként Nóbik Attila beszélt a dualizmus időszakában megindult okszerű gazdászati képzésről, és ezen belül a méhészetről, mint a szakképzés egyik fontos ágáról. Az előadásból megtudhattuk, hogy a Monarchia keleti felében főként a tanítók vállaltak oroszlánrészt a méhészet népszerűsítésében.

A következő előadó, Presztóczki Zoltán főlevéltáros, a Hódmezővásárhelyi Levéltár munkatársa bemutatta a mintegy negyed évszázadig működő Hódmezővásárhelyi Gazdászati Szakosztállyal egybekötött Felsőbb Népiskola történetét, amely két intézménytípusnak is elődje volt: egyrészt az állami (magyar királyi) polgári, illetve az ugyancsak állami földműves iskolának. Az intézményt az 1871-ben megalakult iskolaszék hívta életre, és az első években annak elnöke, Garzó Imre bábáskodott fölötte. Igazgatója sokáig Takó Ferenc volt. Egyidejűleg 5 szaktanár és 5 hitoktató gondoskodott a diákok képzéséről, amely során a gyakorlati életben hasznos ismereteket sajátíthatták el. Az iskola nem volt túl népszerű, mert 1871 és 1884 között átlagosan 48 fő tanult, de közülük sem végezte el mindenki a felsőbb népiskolát. 1895-ben a képzés a minisztériumi sürgetés miatt szűnt meg úgy, hogy fokozatosan átadta helyét a polgári és a földműves iskolának.

Albert Gábor előadásában a földműves iskola első húsz évéről beszélt. Helyzetét nehezítette a kutatás során, hogy az iskola iratai jelenleg ismeretlen helyen vannak, ezért lehetetlen volt hozzájuk férni, így főként közvetett forrásokra támaszkodott a kutatás során. Az előadásból képet kaptunk arról, hogy a vásárhelyi földműves iskola hogyan illeszkedett az országos intézményrendszerbe, valamint milyen – főleg uradalmi – munkakörökre készítette fel tanulóit.

Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Levéltárának igazgatója előadásában áttekintette a szegedi egyetem mezőgazdasági karra, illetve más agrárképzések megteremtésére irányuló törekvéseit, amelyek az 1920-as években jelentkeztek. Az ekkor jelentkező elképzelések fókuszában a gyakorlati szempontok érvényesítése állt.

Ötödik, egyben utolsó előadóként Marjanucz László történész, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi docense Takács Ferenc szociáldemokrata politikus (a gyakorlati képző központ névadója) a magyar mezőgazdaság fejlesztését, ezen belül a korszerű agrár szakoktatást sürgető törekvéseiről beszélt. Takács ez irányú elképzelései 1936. évi dániai tanulmányútját követően erősödtek fel. A parlamentben is felszólalt ebben az ügyben, és egyes elképzeléseit a kormányzat is megfogadott, például Vásárhely öntözésügyének támogatása érdekében.

A konferencia zárásaként egy sétára is sor került a gyakorlati képzőközpont területén, melynek során a jelenlévők Jani Péter dékáni hivatalvezető kalauzolásával megtekintették az egykori földműves iskola épületeit, valamint a szervezők nevében Vajda Tamás és Jani Péter megkoszorúzta az iskolához kapcsolódó I. világháborús áldozatok emlékművét.

Képek: Lőkös Györgyi; SZTE Mezőgazdasági Kar
Szöveg: Presztóczki Zoltán